,,A Szentszék vitatott keleti politikájának folyománya képpen és az otthoni kommunista rendszer nyomására, de az esztergomi egyházmegye lelkipásztori igényeire való hivatkozással történt elmozdításomat az esztergomi érseki székből tudomásul kell vennem az indok elfogadása nélkül… Az elmozdítással nem szűntem meg Magyarország prímása lenni… Elérkezik majd az a nap, amikor a Nemzetgyűlés visszavonja az 1974. évi döntést, azt alkotmányellenesnek, törvényen kívülinek és a hagyomány megerőszakolásának ítéli, mert a Nemzetet egyáltalán nem kérdezték meg egy olyan kérdésben, amely pedig őrá tartozik.”
Mindszenty bíboros érvel így VI. Pál pápához intézett levelében, s noha végül nem küldte el, címeres papírra letisztázta és aláírta. E sorok hitelesen tükrözik a bíboros életét mozgató fő eszméket, illusztrálják konfliktusait, nem utolsósorban magával a pápával. Mindeddig az Emlékirataim alapján alkottunk véleményt a bíborosról, könyvünkben azonban elsőként közöljük Mindszenty levelezését a pápával, életének utolsó éveiből. E források alkalmat nyújthatnak arra, hogy újragondoljuk Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország Prímásáriak felfogását saját hivataláról és a nemzet szolgálatáról.

A 4. század első felében döntő fordulat következett be az európai kultúra történetében: az üldözött keresztényekből üldözők lettek.
Ekkor élt Firmicus Maternus, aki a Római Birodalom értelmiségijének tipikus útját járta végig, amikor korának ideológiái között a magának legmegfelelőbbet kereste. Élete első felében még pogány, azonban az istenekkel zsúfolt római államvallás már mit sem mond neki. Tanúsítja ezt az Asztrológia című nagyszabású műve, melyben kifejti: a csillagok állásától függ az, hogy ki milyen, miként viselkedik és cselekszik, ugyanis az égi konstellációk határozzák meg a nemzés-fogamzás, majd pedig a születés pillanatában az egyén sorsát. Az asztrológiai alapfogalmakat tisztázó fejezet után kötetünk közli a mű egyik legérdekesebb részletét, egy ún. helyzethoroszkópot (A Venus hatása az emberi sorsra), ám közli a kereszténnyé lett Firmicus Maternus rendkívül jelentős művét, A pogány vallások tévelygéséről szóló, páratlanul értékes forrásmunkát is. A szenvedélyes hangú írás sorra veszi azokat a vallásokat, amelyek a szerző szerint az ördög sugalmazására az egyes elemeket, a vizet, a földet, a levegőt vagy a tüzet emelték isteni rangra. Веmutatja a kultuszokat, melyekben hajdan élt embereket tettek istenné és részesítettek vallásos tiszteletben, majd leírja és értelmezi a misztériumvallások titkos, mindaddig csak a beavatottak számára érthető szertartásait, jelképeit és jelmondatait.