Emberi léted kibontakozásának fontos perce, amikor megtapasztalod a tiszta, őszinte szerelmet. A mesében olyan egyszerű minden: „Megházasodtak és boldogan éltek, míg meg nem haltak!” A valóságban azt tapasztaljuk, hogy sok kísértés próbálja ellopni a hűséget, az őszinte egymásra figyelést, kioltani a házastársi szerelmet. Az oltár előtt a keresztre tett eskü könnyen elkopik a mindennapi terhelés alatt. Ha azt látom, hogy valaki a sípályán hatalmasat esik, akkor nem arra gondolok, hogy a síelés ostoba sport, hanem arra, hogy az illető nem tanult meg jól síelni. Ha azt látom, hogy sok házasság felbomlik, hogy nem élnek szépen, szeretetben együtt, akkor nem a házasság intézményét kell elvetnem, hanem azt kell megállapítanom, hogy sajnos sokan naivan, vakon, túl gyorsan rámentek a feketepályára, és emiatt összetörték magukat. Nem a pálya rossz, egyszerűen nem tudtak bánni a felmerülő nehézségekkel. Könyvünkben végigvesszük a házasság útjának 18 mérföldkövét, azok örömét, sajátos feladatait, kihívásait, melyekre ha tudatosan készültök, könnyebben megbirkóztok velük. Imádkozom azért, hogy töretlen hűséggel szeressétek egymást, kapcsolatotokat ápoljátok, és egymás iránti szerelmeteket mindeneken keresztül megőrizzétek.

A nyugati kultúra alapját képező Biblia a XX. század folyamán széles tömegek előtt vált ismeretlenné. Pedig a Könyvek Könyvének ismerete nem vallásfüggő, nem az istenhithez kapcsolódik, hanem mint műveltségünk bázisa: kritériuma a kultúrának. A történelmi és társadalmi tévutak következtében a jelképeket értők köre ma egyre szűkül, bár furcsa paradoxonként minden érthetetlenség ellenére lépten-nyomon szembesülünk jelképekkel. A mögöttünk hagyott század drasztikus bizonyítékát adta annak, hogy a meg nem értett szimbólumok hogyan válhatnak ideológiai pusztítás eszközévé. Az indiai svasztika a történelem legiszonyatosabb jelképévé vált a horogkereszt alakjában, s törvényt kellett hoznunk az egyik legősibb szent jelkép, a csillag ellen, mert azt egy embertelen hatalom kisajátította. Dávid Katalin művészettörténész könyve egyfajta ébresztő: a végső feledés előtti utolsó figyelmeztetés, hiszen a képi beszéd elvesztésével nemcsak a középkori templom ábrázolásait nézzük majd értetlenül, hanem az elszennyeződött patakot is. Nemcsak az országúti kereszt pléhkrisztusa veszíti el jelentését, hanem az út melletti, életét vesztett fa is. A könyv törzsanyaga alfabetikus sorrendben foglalja össze az egyes jelképeket, hármas tagolásban: a jelkép ószövetségi jelentései; a jelkép újszövetségi jelentései; a jelkép jelentkezése a korai kereszténységben. Az egyes címszavakon belül tipográfiailag kiemelten szerepelnek az adott jelkép különböző jelentései. Ezeket a könyv végén külön mutató összegzi, visszautalva a szimbólumokra, amelyekben a jelentés előfordul. Ez azért célszerű, mert a könyv használója sok esetben egy jelentést keres és nem a jelképet. A kézikönyv a katolikus Biblia szerint dolgozza fel a jelképeket, mert az kiegészül az Ószövetség ún. deuterokanonikus könyveivel, melyek szintén számos jelképet hordoznak. A kötéstervet és a tipográfiát Szántó Tibor készítette. Az egyetemes könyvművészet kiemelkedő mesterének ez volt az utolsó munkája.

A gazdagon illusztrált kötet a nagy világvallásokat mutatja be. Az emberiség történelme során a különböző társadalmakban a vallások összetartották az egyes közösségeket, de a hit vigaszként és útmutatásként szolgált az egyén életében. Az egyes vallások megismerésével bepillantást nyerhetünk saját múltunkba is. Olvashatunk az ókori Egyiptom rituáléiról, a Csendes-óceán és a Távol-Kelet térségének ősi vallásairól, az amerikai kontinens őslakosainak páratlan kulturájáról, a Közel-Kelet ókori eredetű hitrendszereiről, az európai hitvilág forrásairól, valamint a napjainkban formálódó kultuszokról is.

Csaba testvért, az erdélyi ferencest, a nehéz helyzetben élő gyermekek megmentőjét, 1500 szociális árva nevelőapját ma már senkinek nem kell bemutatni. Minden egyes szavának súlyt és hitelt ad élete, nem csupán beszél Isten országáról, hanem mindent meg is tesz, hogy ez az ország itt a földön kibontakozzon. Karikó Éva az apostoli hitvallás, az ún. Hiszekegy állításaira fűzte fel a kérdéseit. A válaszok minden egyes gondolata az életből merít, az életről szól végtelen bölcsességgel és egyszerűséggel, nemcsak a hitigazságokat mutatja be, hanem azok megvalósítását a több évtizedes lelkipásztori és nevelői munka tapasztalatából merítve. Szavaival összecsengnek nagy költőink, gondolkodóink, szentjeink sorai, amelyek alátámasztják Csaba testvér gondolatait.

,,A Szentszék vitatott keleti politikájának folyománya képpen és az otthoni kommunista rendszer nyomására, de az esztergomi egyházmegye lelkipásztori igényeire való hivatkozással történt elmozdításomat az esztergomi érseki székből tudomásul kell vennem az indok elfogadása nélkül… Az elmozdítással nem szűntem meg Magyarország prímása lenni… Elérkezik majd az a nap, amikor a Nemzetgyűlés visszavonja az 1974. évi döntést, azt alkotmányellenesnek, törvényen kívülinek és a hagyomány megerőszakolásának ítéli, mert a Nemzetet egyáltalán nem kérdezték meg egy olyan kérdésben, amely pedig őrá tartozik.”
Mindszenty bíboros érvel így VI. Pál pápához intézett levelében, s noha végül nem küldte el, címeres papírra letisztázta és aláírta. E sorok hitelesen tükrözik a bíboros életét mozgató fő eszméket, illusztrálják konfliktusait, nem utolsósorban magával a pápával. Mindeddig az Emlékirataim alapján alkottunk véleményt a bíborosról, könyvünkben azonban elsőként közöljük Mindszenty levelezését a pápával, életének utolsó éveiből. E források alkalmat nyújthatnak arra, hogy újragondoljuk Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország Prímásáriak felfogását saját hivataláról és a nemzet szolgálatáról.