-
-
A Mitrohin-archívum
01992-ben a brit titkosszolgálat megszöktetett oroszországból valakit, akinek nyugati tartózkodása e könyv megjelenéséig titok maradt. Vaszilij Mitrohin majdnem harminc évig dolgoztt a KGB külföldi hírszerzéséért felelős Első Főigazgatóságának (KHEF) levéltárában, és 1972-ben ugyancsak ő felelt azért, hogy az archívumot átköltöztessék a Moszkva környéki új főhadiszállásra. A külföldi hírszerzés akkori főnöke, Vlagyimir Krjucskov (később az 1991-es moszkvai puccs vezetője) gratulált neki, amiért sikeresen átszállíttatta a levéltárat, és odaadóan „szolgálta az állambiztonsági szerveket”. Krjucskov viszont nem tudta, hogy Mitrohin titokban távozásra készült, és több mint egy évtizedet töltött azzal, hogy szigorúan titkos aktákat jegyzeteljen ki és másoljon le. A feljegyzéseit aztán rendkívül nagy kockázatot vállalva naponta kicsempészte a levéltárból, és nyaralójának padlója alatt rejtette el. „Kevés KGB-hivatalnok töltött annyi időt az akták olvasásával, mint épp Mitrohin, aki kijegyzetelte a külföldi hírszerzés aktáit. A KHEF-levéltár aktáival Mitrohin mellett csupán a rangidős hivatalnokok rendelkezhettek korlátlanul, egyiküknek sem volt viszont elegendő ideje arra, hogy a lejegyzésre kijelölt részeken kívül beleolvassanak az aktákba” – írja Christopher Andrew. Mitrohin iratanyaga, a Lenin-korszaktól az 1980-as évekig az FBI szerint „az eddigi legteljesebb és legátfogóbb titkosszolgálati dokumentum, amelyet valaha is bármely forrásból merítettek”. Christopher Andrew-nak, a modern hírszerzéssel foglalkozó nyugati történésznek ez a talált kincs, valamint más közreadott és eddig publikálatlan forrással kapcsolatban végzett kutatómunkája tette lehetővé, hogy új megvilágításba helyezze mind a Szovjetunió történetét, mind pedig a kelet-nyugat közt feszülő konfliktust. A Mitrohin-archívumnak ez az első kötete egyedülálló belső képet ad arról, hogyan épült be a KGB nyugaton, milyen titkos kapcsolatai voltak a nyugati kommunista pártokkal, milyen burkolt szerepet játszott, hogy Kelet-Európában fennmaradjon a szovjet birodalom, miféle brutális háborút folytatott a Szovjetunión belül és kívül a másként gondolkodók ellen – s tette mindezt olyan mértékben és oly változatosan, hogy korábban még csak elgondolni sem tudtuk volna.
-
A mongolok titkos története
0A mongol nyelvnek és irodalomnak ezt a ma ismert legrégibb emlékét aránylag nemrég fedezték fel a világirodalom és a tudomány számára. Szövege kalandos úton hagyományozódott ránk, és mindmáig teljes homály borítja a szerző személyét, életét és működését. Nem tudjuk, mikor írta meg e művet a mongol Anonymus. Hallatlanul izgalmas olvasmány, mert – a szerző szándéka ellenére – leplezetlenül feltárja, mint indul el világhódító útjára a jelentéktelen kis mongol törzsfőnök fia, Temüdzsin, s mint lett Temündzsinből Dzsingisz kán, és milyen szerény kezdetekből sarjadt ki a hatalmas mongol világbirodalom.
-
A Montenegroi Fejedelemség története. A legrégibb időtől fogva az 1852-ik évig. Számos kegylevéllel, ukázzal, manifestummal, kiáltványnyal, fermannal s egyéb okiratokkal, egy, a Balsidákat és a Carnojevic családot leszármaztató függelékkel
0A szlávok által ünnepelt hős és költő Jellacic bán szerint minden egyes nép történetét bizonyos tekintetben az illető nép keresztlevelének tekinthetjük. Amint az egyes embernek keresztlevele bizonyítványul szolgál arra nézve, hogy melyik társasághoz tartozik, úgy minden egyes népnek története a bizonyítvány azon helyre nézve, melyet azon nép az emberiség nagy társaságában elfoglal. A történelem az emberiség oktatója.
-
A múlt arcai
0A múlt egyetlen eseményének és szereplőjének sincs örök időkre és mindenki által egyformán elfogadott olvasata. Bár a szakszerű történetírás elősegíti a biztosra vehető ismeretek folyamatos bővülését, a múlt totalitásának rekonstruálhatatlansága és a mindenkori társadalmak különböző szociokulturális csoportjainak eltérő értékszempontjai, valamint múlttal szembeni elvárásai elkerülhetetlenné teszik az interpretációk sokféleségét. Ez különösen az egyes közösségek sorsának alakulását alapvetően befolyásoló momentumok esetében van így. Ez a kötet a magyar történelem 9 folyamatosan vitatott eseménye és személye körül konstruált, és többnyire még napjainkban is konstruálódó diskurzusát mutatja be. Kitüntetett szerepet a történetírás teljesítményének, vagyis a historiográfiának tulajdonít, ám emellett a múlt egyéb reprezentációs formáit is vizsgálja. Törekvése, hogy világos különbséget tegyen a biztosra vehető adatok, lehetséges értelmezések és hipotézisek, valamint a múlt ismert valóságától elrugaszkodó hiedelmek, legendák és a politikai propaganda különféle termékei között.
-
-
A Muravidéki magyarság 1918-1941
0A szlovéniai Muravidék magyar közössége a Magyarországgal szomszédos hét országban élő magyar kisebbségek közül a határon túli magyar” világon belül sohasem tartozott az elkényeztetettek közé. A két világháború közt, majd a második világháború után is a délszláv állam arra törekedett, hogy felgyorsítsa az asszimilációs folyamatokat, a határmenti helyzet pedig egészen a legutóbbi időkig elsősorban szintén kizárólag hátrányok forrása volt a magyar közösség számára. Az anyaország figyelme is érthető okok miatt sokkal inkább a nagy lélekszámú erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar kisebbségekre irányult. Ilyen és hasonló történeti okok miatt hosszú évtizedeken keresztül peremhelyzetben élő „peremmagyarokként” éltek a muravidékiek.
-
A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig
0Ez a csaknem négy évtizedes könyv háromszoros értelemben is alapmű. Egyrészt azért, mert az első modern leírása az iszlám kultúra fénykorának, másrészt azért, mert kulcsszerepet játszott a második világháború után, az úgynevezett „arab kérdés” kiéleződésének alakításában, harmadsorban Mazahéri műve lenyűgöző vallás-, nemzet-, világrész- és korközi példázat az emberi civilizáció sokféleségeken túli egységéről.
-
-
A német nép története
0Részlet: Kevéssel a Kr. előtti II. század kimenetele előtt az Alpok déli lejtőin új nép ereszkedik alá a történelem világosságába. Most bukkan fel először azon az útvonalon, amelyen a következő két ezredév során ismételten alá fog szállani. Kimbereknek és teutonoknak hívják e vad alakokat. Legázolják a római hadvezéreket és konzulokat. Végül Cajus Marius, a nagy férfiú, akit Róma ötször tisztel meg egymásután a konzuli méltósággal, két ütközetben legyűri a félelmetes jövevényeket és visszakergeti őket abba a homályba, amelyből elmerészkedtek. Mint az emberek eredete általában, e népek eredete is rejtélyes. Egy nagyobb népcsoport összeségéből szakadtak ki, amelyet majd (valamelyik másik törzsükről) egy máig is rejtélyes értelmű szóval; germánoknak fognak nevezni. Ez a népfaj viszont annak a nagy családnak a tagja, amely benépesítette Európát s Perzsián és Indián át egészen Ázsia mélyéig elhatolt.
-
-
-
A Nimrud hagyomány
0Az olvasó egyedülálló könyvet tart a kezében. Minden nemzet egészséges tudata szempontjából fontos, hogy honnan jött, honnan származik, ki az ősapja. A Nimrud-hagyomány tárgyszerű és a régmúlt történetére kiterjedő elemzése sokkal tisztábban láthatóvá varázsolja a magyarság eredetét, gyökereinket. Oláh Imre könyvéből megismerjük Nimrud világának rejtett zugait, valamint azokat az ősi népeket is, melyek birodalmának lakói voltak.
-
-
-
-
A Paraszt vármegye
0Részlet:
Midőn az Alföld messze terülő síkjának pusztai lakosa a kerek kalap, nagy köpeny s egyenruhába öltözött, vállán, oldalán, nyergén felfegyverzett lovas csendlegényeket a távolban megpillantja, némi meghunyászkodással mondja el e szavakat: »ott jön a vármegye.« Első tekintetre azt hinnénk, hogy e kifejezés a még legközelebbi időkben is pallosjogot gyakorlott megyei törvényhatóságok büntető hatalmának legalsó közegét, a pusztázó csendbiztosokat s legényeit illeti; – a történelem azonban e kifejezés felderítése végett hazánk több mint két század előtti korában vezet vissza, mely századok intézményei között az úgynevezett »Paraszt vármegye« fontos szerepet játszott, mint azt az e korból fenmaradt levelek, megyei városi jegyzőkönyvek igazolják; mert ez, a nép kebelében, ennek tagjaiból alkotott intézmény képzete egyedül több mint másfél századig a rendőrséget.
A Paraszt vármegyéről Hornyik János Kecskemét város történetében alapos rövidséggel, Bottka Tivadar pedig »A magyar vármegyék szervezete« czímű jeles értekezésében már némileg tüzetesebben emlékezik ugyan; azonban ezen, a magyar hazai beléletnek eddig tüzetesen ki nem fejtett intézményével nem lesz érdektelen újabb adatok alapján részletesebben megismerkedni. -
-
A párviadal
0John Lukacs – akinek Budapest, 1900 című könyve 1991-ben jelent mg az Európa Könyvkiadónál – 1924-ben Budapesten született, és 1946 óta él az Egyesült Államokban. Történészprofesszor; tizenhét könyv szerzője. A párviadal arról a küzdelemről szól, amely Hitler és Churchill között zajlik 1940. május 10. és július 31. között – vagyis attól a naptól fogva, amikor Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Hitler pedig megkezdte villámháborúját, majd alig hat hét alatt bekebelezte jóformán a teljes kontinentális Európát. Így kezdődött a „párviadal” a két férfi között, akiknek a kezében volt akkor a nyugati civilizáció sorsa. John Lukacs mindeddig kimerítetlen forrásokra támaszkodva írja le az eseményeket, és ebben a könyvében is felcsillantja kivételesen vonzó elbeszélőtehetségét. Nem éri be a történelmi tények feldolgozásával: alapos és részletes elemzést nyújt mind Churchill, mind Hitler személyiségéről és pszichológiájáról.
-
A penge élén
0A sztálingrádi csata egyértelműen fordulópontot jelentett a második világháború menetében. A város elfoglalása 1942 őszén, majd nem sokkal később a teljes szovjet bekerítése, utána a hiábavaló német felmentési kísérletek – mindez mindkét oldalon rettenetes emberi áldozatokkal járó, felőrlő jellegű hadviselést hozott magával. Paulus tábornagy sztálingrádi kapitulációja 1943 januárjában jelentősen meggyengítette a többi német hadsereg pozícióját a keleti fronton, de a szovjet erők is hatalmas veszteségeket szenvedtek, miközben igyekeztek kiaknázni ezt a stratégiai győzelmet. Az ezt követő szovjet offenzívák már azzal fenyegettek, hogy a teljes front összeomlik a Szovjetunió délnyugati területein (a magyar 2. hadsereg pusztulása is ekkor következett be). Ezt Erich von Manstein, a második világháború egyik legtehetségesebb német tábornokának ellenoffenzívája akadályozta meg – többek között sikerült visszafoglalnia Harkovot, némileg megváltoztatva ezzel a háború menetét. Prit Buttar, a második világháború keleti hadszintérének avatott szakértője ebben a könyvében kiegyensúlyozottan, széles forrásbázisra támaszkodva elemzi a szovjet és a német hadműveleteket és stratégiai elképzeléseket, a katonai vezetők döntéseit a sztálingrádi és a gyakran figyelmen kívül hagyott harkovi hadművelet időszakában (1942. november–1943. március). Mindezt a frontvonalban harcolók első kézből származó, megrendítő beszámolói és visszaemlékezései egészítik ki, és teszik emberi szempontból is átélhetővé. Külön erőssége a könyvnek, hogy a főszereplők életútját szélesebb kontextusban, tágabb időbeli kitekintésben mutatja be.
-
-
A Podmanini Podmaniczky-család története
0A Podmaniczky-család történetének megírása gróf Vigyázó Ferenc végrendelete értelmében a Magyar Tudományos Akadémia kötelessége lévén, ennek a kötelességnek kívántunk eleget tenni akkor, midőn kiváló munkatársak segítségével, hosszú és fáradságos munkával kiadtuk a családra vonatkozó okleveles anyagot, hogy annak alapján a család történetét megírhassuk. Az 1559-ben kihalt Podmanini Podmaniczky-családra vonatkozó kutatásokat befejeztük és ezzel gróf Vigyázó Ferenc végrendeletének részben eleget tettünk.
Ez a kötet lényegileg azokból a bevezető tanulmányokból áll, amelyek a Podmaniczky-Oklevéltár kötetei élén megjelentek. Minthogy azonban az I. kötet megjelenése óta (1937) a család történetére vonatkozó kutatás állandóan tovább folyt és ennek következtében számos olyan adat került napvilágra, amely módosította vagy kiegészítette a bevezető családtörténeti tanulmányok megállapításait, szükségessé vált e tanulmányok átdolgozása és kiegészítése, hogy a Podmanini Podmaniczky-család története iránt érdeklődők kezébe hiteles adatokon nyugvó, megbízható családtörténetet adhassunk. -
A polgárháború
0„…egy államférfi-hadvezér szólal meg kétezer év távlatából. Nem szépíró, kenyere nem a jelzők megválogatása, a szóhangulat árnyalása, nem is az emberi lélek kutatása vagy a társadalom rajza. Szerzőnk katona volt és politikus, egy világbirodalom alapítója és ura, aki – mellesleg – írt is. Különös, szinte egyedülálló írói sors: azt írta le, amit maga átélt, elvégzett – ami önmagában még nem ritkaság -, de tevékenysége milliók életét formálta, ezrek halálát okozta, új vonalakat rajzolt az ismert világ térképére, szóval egy darab történelem volt.” Ürögdi György
-
A providenciális államférfi
0Nemzetközi konferenciával s a jelen kötettel kívánunk megemlékezni annak az államférfinak az életéről, aki a közel négy évszázados osztrák-magyar együttélés időszakában a legmagasabbra vitte a magyar politikusok közül. 1871-1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztereként idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula gyakorlatilag a második ember volt a kettős monarchiában az uralkodó, I. Ferenc József után. Andrássy Gyula életpályája azért is tanulságos, mert jól mutatja az utat, amelyet a magyar politikai elit az 1840-1870 közötti három évtizedben bejárt. Andrássy életpályája annak példája, hogy az adottságokkal számot vető, de az alapvető elveket szem elől nem tévesztő politizálás hosszú távon meghozza gyümölcsét, s hogy a 19. század magyar államférfiai nemcsak az ország polgári átalakításában, de a nemzetközi viszonyok alakításában is kiemelkedő szerepet játszottak.
-
-
-
A régészet csodái
0A régészet csodái több mint 40 kiváló régész, történész és kulturális antropológus együttműködésének eredménye. A legújabb felfedezéseket is tartalmazó, gazdagon illusztrált kötet átfogó képet nyújt a régészettudományról. Számba veszi az öt világrész kultúráinak és civilizációinak maradványait, és a leletek alapján rekonstruálja a múltat – a ruházkodástól és az étkezéstől kezdve a társadalomszerveződés legösszetettebb kérdéseiig.
A szerzők régióról régióra és kultúráról kultúrára járva mutatják be a világ legfontosabb régészeti lelőhelyeit, és ezeken keresztül az emberiség történetét. A hatalmas leletanyagban való tájékozódást elősegítik a kiemelt témákról szóló fejezetek, amelyek többek között a múmiákkal és a mumifikálással, a mocsári hullákkal, az írás kialakulásával, az azték emberáldozatokkal és a sziklaművészettel ismertetik meg az olvasót. -
A régészet regénye
0Ritkán sikerül ilyen megnyerő módon összehangolni egy tudományos történet gazdag tényanyagát eleven, érdekes és vonzó stílussal. Erre az igen nehéz feladatra vállalkozott Ceram, amikor regényében” lebilincselő módon hozza közel a ma emberéhez az elmúlt két évszázad kiemelkedő régészeti munkáját és eredményeit. Nem kevesebbre vállalkozott a szerző, mint időben 5000 évet, térben négy kontinenset végigszáguldani az ásók nyomában, feltárni az archeológiai felfedezések történetét, melyek mögött felsorakoznak a lángeszű dilettánsok, a nagy koncepciójú kutatók, a hangyaszorgalmú szobatudósok óriási erőfeszítései, apró, szívós és kitartó munkái. Az olvasó mintegy szemtanúkén: kísérhetí végig az egyes feltárások izgalmas mozzanatait, az újabb felfedezések kísérletezéseit, az egyes kutatók nem mindennapi történetét.
-
A régi Erdély népeinek képeskönyve
0A 17-18. század fordulóján, feltehetően azonos erdélyi műhelyből egy sor kézzel festett viseletkódex került ki, melyeknek lapjain az alkotók a fejedelemség népeit és főembereit örökítették meg. A kódexek Bukaresttől Londonig szerteszóródtak a világban, közülük az egyik legszebbet és legbővebbet az Országos Széchenyi Könyvtár őzi. A jelen kötet ezt a kódexet adja közre elemző tanulmányok kíséretében.
-
A régi Magyarország 1711-1825
0Csíkszentmihályi Mihály nagysikerű Flow című könyve a tökéletes élmény pszichológiájával ismertette meg az olvasót, ez a kötet pedig rávilágít arra, miként emelkedhetünk felül evolúciós örökségünkön, és válhatunk tudatos formálóivá kaotikus világunknak, hogy a harmadik évezredben egy harmonikusabb, élhetőbb bolygót teremtsünk magunknak. Felelősek vagyunk a jövőnk alakulásáért, és ez alól a felelősség alól nem bújhatunk ki azzal a kifogással sem, hogy a sors vagy a véletlenek határozzák meg a jövőt.
-
-