Az ókori magyar történet divatosabb szóval élve ,,östörténet” a nemzeti múlt ama szakaszával foglal- kozik, amely Kr.e. 3000 körül kezdődik és a jelen időszámítás 895. esztendejével végződik. Ez utóbbi időpontban érkezett be a Kárpátmedencébe a magyarul beszélő népek utolsó nagy hulláma és telepedett le az újonnan szerzett hazában. A magyar östörténet időbeli elhatárolása régi hagyományon nyugszik, de módszertanilag is indokolható. A szóbanforgó időszakaszban ugyanis a történettudomány (az írott okmányok gyér volta miatt) jobban rá van utalva segédtudományai támaszára, mint későbbi szakaszaiban.

E könyv célja, hogy rövidesen és népszerűen bevezesse az olvasót a heraldikai alapismeretekbe. Szeretne olyan mű lenni, amely a grafikusok, tervezők, városaik számára címert kereső tanácsi vezetők és a címertan iránt érdeklődő olvasók igényeit elégíti ki. Megismertet egyrészt a heraldika szabályaival, másrészt a régi és új magyar címerek jellegzetességeivel.

Az 1848-49-es szabadságharc vezéregyéniségéről számos tanulmány, monográfia, elemzés jelent már meg. Korszakoktól és kutatói egyéniségtől függően különbözőképpen értelmezték és értékelték a szabadságharc vezéreinek szerepét a harcok idején, az emigrációban, majd a kiegyezés után.
Az eddig kialakult véleményekhez nyújt további adalékot Szénássy Zoltán munkája. A szerződ gazdag forrásanyag alapján értékeli Klapka György tevékenységét, pályáját. Végigkíséri a legendás hírű katona életútját, elemzi tevékenységét. Vitázik eddig elfogadott nézetekkel, értelmez és átértékel.
A mindig érdekes téma és a szerző szenvedélyes hozzáállása sajátos hangvételű könyvet eredményezett.