-
-
-
-
-
Ejtőernyős villámháború
0Fekete-fehér eredeti fényképfelvételekkel illusztrálva, melyeket a berlini Orbis-műterem készítette. A mű megtalálható az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945-ben kiadott Tiltott Könyvek listáján.
-
Eladó az egész (szocialista) világ
0Különös legenda övezte a szocializmusban a külkereskedelemben dolgozókat. Ebben az időszakban, egy igazából nem teljesítmény centrikus világban, nem piac eszközökkel kellett sikert elérni. a szerző, aki negyedszázadon keresztül belülről látta az alapvető folyamatokat, olvasmányos stílusban számol be emlékeiről, és megvilágítja, elemzi a történéseket, okokat és eredményeket.
Könyvének olvasása közben úti élményeivel is megismerkedhetünk, többek között olyan egzotikus országokkal mint India, Algéria és Szíria. -
Életem és korom. 2. A forradalom alatt.
0Pulszky Ferenc (1814-1897) negyedszázadon át volt a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, és ott bábáskodott a korszakban létrejött többi múzeum megalapításánál. De Pulszky Ferenc sokkal több volt, mint a Magyar Nemzeti Múzeum talán legjelentősebb igazgatója, ő volt a dualizmus „kultúrpápája”.Önéletrajzának 2. kötete a 1948 forradalom alatti időket idézi fel.
-
Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években II.
0Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. Írta Görgey Arthur. (kiadta Brockhaus F. A. Lipcsében 1852) Fordította németből id. Görgey István. Második kötet. Egy függelékkel. II. kötet
-
Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. 1-2.
0A német nyelvű eredeti kiadás 1852-ben jelent meg Lipcsében
-
Életfogytiglan
0Kopácsi Sándornak, az 1956-os forradalmi Nemzetőrség helyettes parancsnokának, Budapest rendőrfőkapitányának önéletrajza végre magyar kiadásban is megjelenik.
A könyv eredetileg a Méray Tibor szerkesztette franciaországi Irodalmi Újság sorozatban jelent meg először. Ezt megelőzően már 1975-ben francia, azután egy sor más idegen nyelvű kiadás látott napvilágot. Ez év májusában az angol olvasóközönség is kézbevehette.
Igen jó sajtóvisszhangja volt.
Graham Greene ezt írta róla: Figyelemre méltó beszámoló Magyarország 1956-os szovjet lerohanásáról. Egy teljesen új képet kaptam a megszállás körülményeiről, az azt követő eseményekről és a benne szerepet játszó személyekről. -
-
-
-
-
-
-
Eltiport szabadság
0Albert Ernő könyve a cári beavatkozás történetét részletesen feldolgozza, s az orosz katonák viselkedéséről reális képet rajzol az olvasók számára. Élt ugyanis az elmúlt évtizedekben egy olyan mítosz, hogy a cári haderő nem is volt annyira ellenséges a magyar lakossággal szemben, mint a korabeli források állították azt. Albert Ernő eredeti kutatások alapján erőteljesen cáfolja ezt a mítoszfélét.
A szerző jól ismeri a kérdés szakirodalmát, azt elmélyülten tanulmányozta, és a bevett szokás szerint hivatkozik a felhasznált munkákra. A könyv értékét mégis elsősorban a szerző által az eredeti forrásból merített adatok bősége s megbízhatósága jelenti.
Egyed Ákos -
Embert ültettél a nyakunkra
0Ez a könyv visszaemlékezéseket tartalmaz. A napjainkban még élő valamikor kuláknak csúfolt befogadók és a Budapestről kitelepített befogadottak visszaemlékezéseit. Emlékezve egy embertelen diktatúra máig feldolgozatlan, orvoslás nélkül maradt, szigorúan titokban tartott, és az érintettek által a levéltárakban még ma is csak különleges engedéllyel kutatható bűneire.
-
-
-
Emlékek és rejtélyek
0A második világháború végeztével igen sokan elmenekültek Magyarországról. Nekünk a legszűkebb családi körön kívül mindenkivel megszakadt a kapcsolatunk. Amikor elkezdtem gyűjteni a világ minden tájára szétszóródott, rég eltűnt rokonok címeit, rádöbbentem: az én nemzedékemből már nem sokan maradtunk olyanok, akik még visszaemlékezhetnek a régi időkre. Korábban is a család legidősebb tagjai mesélték el emlékeiket a következő nemzedékeknek. Amit én hallottam a nagyszüleimtől, az jobbára még a 19. században történt. Egy mozgalmas korszakba szeretnék bepillantást engedni olvasóimnak részint személyes, részint családi, részint történelmi eseményeken keresztül. A Békés megyei Póstelken születtem 1926-ban, és a keresztségben a Károlyi Krisztina Mária Franciska Ilona Zsófia nevet kaptam. Grófkisasszony voltam, gyerekkoromban Dittának becéztek, mivel az öcsém nem tudta kimondani az első keresztnevem becenevét, a Krisztát. Mióta 1948-ban Angliába érkeztem, utolsó keresztnevem angol változatát, a Sophie-t használom – kezdi a „családtörténetet” a szerző, aztán keresztül-kasul vágtat a történelmen, és megrajzolja a teljes Károlyi famíliát a kora középkortól a jelenig, vagyis előtérbe kerülnek az élő Károlyi leszármazottak krónikái is. A pazar képanyaggal összeállított album mondhatni teljes repertoár, az események és legendák, a várak és kastélyok, a bálok és politikai szerepek bemutatása okán amolyan kis magyar történelmet olvashatunk e lenyűgöző kiadványban, melynek fókuszában fejezetenként a család legérdekesebb történetei állnak: így a kötet bárhol fellapozható, tetszőlegesen olvasható. A különleges kiadvány egyedi és hiánypótló reprezentatív munka, melyben mintegy félezer színes és fekete-fehér kép kalauzol végig az évszázadokon és ismeretlen történeteken, főispánok, hadvezérek, mecénások, miniszterek, valamint miniszterelnök és köztársasági elnök titkain keresztül.
-
-
-
Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről
0Ránki György hazai levéltári anyagok – mindenekelőtt a Külügyminisztérium iratai, és a Londonban található mintegy tízezer magyar vonatkozású egykori német külügyi irat felhasználásával vonja meg az említett emlékiratok valódi értékhatárát. Ezeket az egykorú dokumentumokat melyek egy része e könyvben kerül először feldolgozásra állítja szembe, ezekkel cáfolja meg a horthysta emigráció állításait. Az eredeti dokumentumok már önmagukban is ítéletet mondanak arról, hogy mennyit és milyen célokat szolgál a második világháborúra vonatkozó horthysta migráns irodalom.
A szerző ezúttal arra szorítkozik, hogy a második világháborúnak és előzményeinek Magyarország számára legfontosabb állomásain és problémáin haladjon végig. Tudományos igényű vitairata a szigorú tények alapján mond ítéletet a volt magyar uralkodó osztályok vezetőinek politikai szerepéről. -
-
Erdély lelke
0A bevezetést írta: Zilahy Lajos
Írták: Barabás Gyula, Diószeghy Miklós, Egyed Zoltán, Grandpierre Edit, Gróf Haller Alfred, Hosszú Zoltán, Hunyadi Sándor, Ignácz Rózsa, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Sala Domokos, Szentimrei Jenő, Tompa Sándor, Trócsányi Zoltán, Török Sándor, Tüdős Klára
Ady Endre, Babits Mihály, Bartalis János, Berde Mária, Czuczor Gergely, Erdélyi József, Jékelyzoltán, Juhászgyula, Kazinczy Ferencz, Kölcsey Ferencz, Mentovich Ferencz, Petőfi Sándor, Reményik Sándor, Szentiványi Mihály, Tarcsafalvi Albert, Tiboldi István, Tompa Mihály, Vilmányi Libécz Mihály és ismeretlen erdélyi költők verseivel
Benedek Elek, Kriza János, Mailand Oszkár erdélyi nép-költészeti gyűjtésével
Erdély városai, természeti szépségei, műkincsei, népműveszete és népi élete 96 képtáblán -
-
Erdélyi Krónika
0A krónika német nyelvű kiadásából (Siebenbürgische Chronik) és az eredeti kézirat alapján a fordítást készítette, jegyzetekkel ellátta és a bevezetőt írta Vogel Sándor.
A történészek szerint ez a munka a 17. századi Erdély történetének egyik legjelentősebb forrása, egyben értékes irodalmi alkotás is. -
-
-
Erdélyi szászok és magyarok
0HA MŰVELT MAGYAR TÁRSASÁGBAN a velünk egy hazában élő németekre terelődik a szó, olykor atyai módon vállveregető vagy szelíden csipkelődő, de általában őszinte rokonszenvre valló megjegyzéseket hallunk. Mindenki szívesen eleveníti fel és ápolja tovább rokoni vagy baráti kapcsolatait a derék cipszerekkel, a nyugatmagyarországi hiencekkel, a dunántúli és bácskai „svábok”-kal, sőt még bánátiakkal is, akik a rangsor végére szorulnak. De mihelyt valaki az erdélyi szászokat emlegeti, a beszélgetés megakad vagy más hangulatba csap át.
-
Erdélyi szászok és magyarok
0A sorozatban a magyar polgári történetírás legjelesebb munkáit kívánjuk ismételt megjelentetéssel a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Azokat az írásokat, amelyeket a második világháború után nem az adott tudományterület változásának önmozgása, hanem a direkt politikai akarat iktatott ki a tudományos közgondolkodásból, az egyetemi tananyagból és az érdeklődő nagyközönség látóköréből. Tudjuk, hogy a megjelentetendő írások témakörében a legtöbb esetben születtek újabb feldolgozások, de hiszünk abban, hogy a történettudományban is vannak állandó, „örök” értékű művek, melyek időszerűségét nem érinti egy-egy részletük későbbi, mégoly „korszerű” feldolgozásának megjelenése.