2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.

z írónak az a mindene amit ír. Az az ő kincse, sorsa, becsülete, bélyeggyűjteménye, gyümölcsöse, családi háza. így aztán, ha hozzáfog összeszedni legjava írásait, mint én most e novelláimat, valójában leltárt csinál élete összes szerzeményeiről. Egy ilyen válogatás fölér egy önéletrajzzal, méghozzá olyan önéletrajzzal, melyben se letagadni, se elkenni, se szépíteni nem lehet a dolgokat.

Fülszöveg: Nagy Vince 1886. március 4-én született Szatmáron. A gimnáziumot szülővárosában, jogi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Szenvedélyes igazságkeresése és, mondhatni, született ellenzéki hajlama már korán a politika körébe vonta, s nem véletlen, hogy társadalom- és emberszemléletét mindig a „másik” oldalnak – nem a hatalomnak – az igazsága vezérelte.
Az újságírás, ügyvédkedés, képviselőség, majd az első világháború viharos esztendei (önkéntes frontszolgálat, sebesülés, kórház) után Nagy Vincét egyszerre ott találjuk elvbarátjának, Károlyi Mihálynak a kormányában, a belügyi tárca élén. (Az egyetlen eset életében, hogy – ha rövid időre is – állami hivatalt vállal.)
A proletárdiktatúra elől Erdélybe menekül, a románok internálják, majd visszatér Budapestre – és folytatja, ahol abbahagyta, a politizálást, ezúttal az ellenzéki Kossuth-párt képviselőjeként.
1945-ben, a később oly kegyetlenül megcsalt nagy remények esztendejében pártjával együtt csatlakozik a kisgazdapárthoz, amelyből a kommunisták követelésére, húsz képviselőtársával együtt, egy év múlva kizárják. Folytatja a Szabadság Pártban, de a fokozódó s már az életét is veszélyeztető terror légkörében végül csak egy lehetősége marad: a menekülés.
1948-tól az Egyesült Államokban lelt új hazát, ahová a Kongresszus meghívólevelével érkezett. Mint a magyar Nemzeti Bizottmány társelnöke és az Amerikai Szabd Magyar Jogászok Szövetségének elnöke fáradhatatlanul küzdött a szabad és független Magyarországért.

Posta, ​trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató – Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben.

A Robinson-mítosz – a lakatlan szigetre vetődött magányos ember elképzelt viselkedésének s e viselkedés rugóinak – sajátos újraértékelése folyik a Péntek lapjain: a költői és filozófiai szinten folyó elvonatkoztatás nem válik a kalandosság kárára; fojtott, de egyre növekvő izgalommal követjük az új Robinson s még inkább az új Péntek testvér-kalandját, mely az ismert történettel összehasonlítva bőven szolgál meglepetéssel.

Száz ​esztendeje született a két világháború közötti észt próza legnagyobb mestere, Anton Tammsaare. Első elbeszélései a századforduló idején jelentek meg. A falusi tárgyú és a gyermekkori élményekből fogant történeteken, életképeken még érződik a naturalizmus hatása. Vérbő paraszthősei, a kitűnő táj- és környezetrajz, szituációteremtő készsége már sejtetik a későbbi nagy elbeszélőt, akinek figyelme mindinkább a megoldatlan társadalmi kérdések felé fordul. Élményvilága új elemekkel bővül, s ez hat témaválasztására és stílusára is: a tízes évek lázadó, kiábrándult értelmiségi ifjai bukkannak fel a változó hangulatokat, a pillanatnyi benyomásokat finoman megragadó impresszionista prózájában. Az első világháború idején írt komor tónusú, fantasztikus elemekben is bővelkedő novelláinak hátterében a háború nyomasztó élménye áll. A húszas években kezdődik Tammsaare nagy regényírói korszaka, de nem marad hűtlen a kisprózához sem. ekkor születnek legjobb elbeszélései. Műveit sok nyelvre lefordították, több regénye magyarul is megjelent. Mostani elbeszéléskötete híven tükrözi sokszínű írásművészetét: lágyabb tónusú lírai elbeszélések groteszk hangvételű írásokkal váltakoznak benne, s valamennyi az írónak a társadalmi problémák iránti érzékenységéről és mély humanizmusáról tanúskodik.