Dokumentumgyűjtemény – magyar és angol nyelven
Amellett, hogy sűrített és hiteles áttekintést adunk Erdély földrajzáról, történelméről és kultúrájáról, szükségesnek érezzük azt is, hogy különös figyelmet szenteljünk a nemzeti kisebbségek problémáinak, a kisebbségi jogoknak, valamint egyéb összetett emberi tényezőknek, amelyekkel szemben nem lehetünk többé közömbösek, sem mint az emberiség társadalma, sem pedig mint a nemzetek közössége” – írta Wass Albert 1977 márciusában. Szomorú szellemtörténeti tény, hogy e nagyszerű és igényes összeállítás magyar kiadása közel 30 évet váratott magára! A kérdéskör jelentősége – sajnos – változatlan maradt. A világnak meg kell ismernie Erdély igaz történetét és azt a megszámlálhatatlan igazságtalanságot, ami az erdélyi magyarságot érte és éri Trianon óta.

Amikor ​Osvát Ernő 1925-ben a Nyugat novellapállyázatán az ismeretlenségből kihalászott, ennek a regénynek novella-változata volt az első kézirat, melyet átadtam neki – nyilatkozta Németh László 1964-ben, az Irgalom keletkezésének történetéről. – Akkor még Telemachos volt a címe, s egy fiatalember a főhőse. Mostani alakját a harmincas évek elején, ha szabad így neveznem: görög korszakomban kapta meg, ekkor már Irgalom a neve, s mint a Gyász ikerdarabja, Kurátor Zsófi elektrai alakját kívánta egy antigoneival ellensúlyozni. Az akkor elkészült 60-70 hasáb 44-ben, az ostrom alatt tűnt el. 57–ben, amikor a sajkódi lábadozás alatt az Égető Eszter fogadtatása új regény írására bátorított, s olyan téma s életdarab felé nyúltam, amely kialakultsága s ismertsége miatt a legkönnyebbnek látszott, megint az Irgalmat vettem elő. Ekkorra megszűnt az a személyes ok is, amely miatt a megírását újra s újra elhalasztottam. Életem zaklatottsága miatt azonban akkor is csak a regény első két fejezete s a harmadik fele készülhetett el. A derekát 62-63 telén írtam meg, amikor a közélettől végleg visszahúzódva, a Gandhi halála után ennek a munkának a társaságában töltöttem a -30 fokos telet. Nyugati utunk miatt akkor is adós maradtam mintegy 100-120 oldallal. Ennek a kisajtolásában aztán a vérezni kezdő hipertónia szerepelt múzsa gyanánt. Így az Irgalom egész írói pályámat átöleli, a fényrejutás káprázó keresgélésétől a fénytől megválás búcsúszaváig.

Kate Atkinson Ursula Todd különleges életét tárta fel előző, nagyszabású, Élet az élet után című regényében, melyben hőse tragikus halálai szerencsés megmenekülésekkel, újabb és újabb választási lehetőségekkel váltakoznak. A csaknem egy évszázadot felölelő családtörténet a helyét önálló műként megálló Isten romokban című könyvében folytatódik. Ezúttal Ursula kedvenc fiútestvére, Teddy, a majdani költő, bombázópilóta, férj, apa és nagyapa szemszögéből követhetjük tovább az egyéni sorsokat a XX. század második felének történelmi hátterével. Ő az, aki a háborúban megbékél a halállal, de amint a háborúnak vége, nem tud alkalmazkodni ahhoz, hogy lesz még jövője. Sorsában tanúi lehetünk, amint egy hétköznapi ember drámai fordulatok közepette keresi eseményeken, veszedelmeken át vezető útját. Rendkívüli időkben, oly korban, amikor az ember kegyvesztett lett, s ami isteni természetű volt benne, az romba dőlt. A szerző egyéni történetmesélő technikája bravúros, stílusa megrendítő és lebilincselően izgalmas, szereplői sokszínűen árnyaltak, gazdag eszköztárából nem hiányzik az irónia, sem a feketehumor. A kritika a Costa Book Awards regényírói díjjal jutalmazta ezt a könyvét, amelyben élményszerű példát mutat arra, miként kell elképzelni azt, amit nem tudhatunk.

Az 1937-ben megjelent Nagy Lajos király után 1944-ben látott napvilágot a folytatás, Gulácsy Irén színes, cselekményes, eseményekben gazdag regénye, a Jezabel. Míg az előbbi könyv Nagy Lajos uralkodásának fénykorában játszódik, és halálával ér véget, a Jezabel a király fiúsított lányának, Anjou Máriának és az ő anyjának, Erzsébet régens királynőnek korát ábrázolja. A királynők uralkodásának idejét sok politikai cselszövény, összeesküvés bonyolítja: Hédervári Kont István a magyar urakkal szervezkedik az asszonyuralom megbuktatására, a nápolyi Durazzói Károly, Lajos király nevelt fia a magyar trónra feni a fogát, és a lengyel tartományok elégedetlenül várják Erzsébet kisebbik lányát, Hedviget a királyi székbe. Erzsébet viszont taktikázik, halogat, újabb és újabb házassági – szövetséges terveket sző lányai számára, míg végül is lebukik a mindenoldalú bekerítettségben, s vele bukik a Nagy Lajos-i örökség, az egységes, hatalmas birodalom is. Míg Nagy Lajos király biblia előképe a regény szerint Jób, a leprás király volt, Erzsébet Jezabel bibliai királynő sorsa teljesedik be. A Jezabel az események, fordulatok bőségével szórakoztatja az olvasót. Különösen plasztikus Erzsébet alakja: esendő és támaszra vágyó, boldogtalan, sorsával hadakozó nő, jobb sorsa érdemes érzékeny, szerető asszony, anya – s ugyanakkor vérszomjas, bosszúálló hisztérika, hatalomvágyó, pompakedvelő, gőgös és hiú uralkodónő.

„Várom a víg olvasótól, hogy jót nevet ezen a könyvön, mely nagyképű megrendülés pápaszemén át láttatja a nevetnivalóan olcsó és tehetetlen életet. Várom az orvostól, hogy elnézéssel húny szemet fecsegéseim fölött és nem felejti: az íróból csak néha lesz olvasó, de az orvosból mindig paciens lesz. Várom a kritikustól, hogy megint csak nem veszi észre sündörgésemet a kertek alatt; vígan és közvetlenül sündörögtem eddig is, nagyon szeretem ezt az igénytelen, de egyben zavartalan és mulatságos sorsocskát. Várom a tudóstól, hogy magasról lenézze és Várom a jótét lélektől, hogy a földről szemeihez emelje ezt a könyvemet.” Török Rezső

Mika Waltari újra és újra megfiatalodó magyar olvasótábora is bizonyára örömmel fogadja az egyik kedvence történelmi regénysorozatának ezt a megkésett kötetét, amely a világtörténelem sorsdöntő korszakának monumentális korszakának monumentális körképét tárja elénk a biztos kezű alkotóművész palettájának ragyogó színeivel.