A ​Fekete bársonyban a XVI.század második felében játszódik, nagyrészt Hispániában. Passuth László egy rögeszmésen megnövesztett nagyhatalom bomlásának történelmi folyamatát és hangulatát idézi föl. A megoldhatatlan belső problémák baljós gyorsasággal szaporodnak, s a külpolitikai események is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe szorítják Hispániát: a spanyol hajóhad vereséget szenved az angoloktól, a tartományok önállóságuk kivívására törekszenek, s a gigantomániás II.Fülöp tanácstalanul és igazi segítség nélkül vergődik az események sodrásában.

1948 ​nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie.

Tartalmazza: Anatole France: Elbeszélések; Alfred de Musset: Tizian fia; Guy de Maupassant: Walter Schanffs kalandja; Franczia elbeszélők tára V. sorozat; Franczia elbeszélők tára II. sorozat; Guy de Maupassant: Apró elbeszélések; Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony; Alphonse Daudet: Az utolsó leczkeóra; Anatole France: Az ing; Alphonse Daudet: Művészházasságok

Sajkodi magányomban határoztam el, hogy a saját szórakoztatásomra írok egy regényt. Saját szórakoztatásnak azt nevezem, amikor írás közben az ember nem a képzeletbeli olvasót látja, nem érdeklik az elvárások, és eszébe sem jutnak azok, akik elzümmögik, mi a jó és mi a rossz. Írni például nagyon jó. Csak úgy írni pedig a világon a legjobb, éppen olyan, mint a céltalan csavargás. Vagyis kaland. A kaland pedig maga a szabadság. Szabadok a hősök, és szabad a szerző is. Az én szabadságom végeredménye a Fültől fülig című fürdőregény. Egy ideig játszottam a gondolattal, hogy megírom a folytatását, de hősöm, Skrabek, a babonás bérgyilkos, lebeszélt róla. Nem akarta, hogy a regényben kitörjön az első világháború. Rázta az orrom előtt a borotváját, és arról győzködött, hogy békeidőben nyugodtabban tud dolgozni. Az volt a munkája, hogy elvágja az ügyfelei nyakát. Megállítottam neki az időt.

Klas ​Östergren Gengszterek címû remeklésében folytatja 1980-as regénye, a kultuszkönyvvé mitizált Dzsentlmenek történetét. A szerzõ ott veszi fel a szálat, ahol a Dzsentlmenekben elszakította – illetve 25 év után valamiképpen mégis másképp folytatja mondandóját igazságról és hazugságról, összeesküvés-elméletekrõl, a sötét alvilágról – és teszi mindezt egy gyönyörû és tragikus, élethosszig tartó szerelmi történet formájában. Az olvasó a regény lapjain egy olyan sötét alvilágba lép be, ahol semmi és senki nem megbízható, az igazság ki nem mondható, s már magának az igazságnak a megléte is megkérdõjelezett. E paranoiás mestermû az összeesküvés-elméletek jellegzetességeivel villanyozza fel az olvasót, s egyben megmutatja egy író fájdalmas utazását a fiatalos bizalomtól az igazi mester érettségéig és kételyeiig.

Glamoráma – azaz hírességek, sztárok, csillogó egyéniségek panorámája. Ezt kínálja új, fergeteges cselekményű könyvében Bret Easton Ellis: kandi kíváncsiságunk kielégítését, hogyan élnek, hogyan szeretnek, ölelnek, ölnek, üzletelnek a sztárok, egy új világ új, veszélyes elitje… A szerző könnyed, csipkelődő szatírának induló regényéből végül kafkai hangulatú vízió bomlik ki, amelyben úgy kavarognak korunk „hősei”, a film- és popsztárok, topmodellek, rendezők, producerek, sportolók, divattervezők, mint konfettik egy végtelen buliban… vagy mint egy felrobbantott repülőgép utasai.