Társadalmi és történelmi perspektívájú ez a pompás pszichológiai regény, amelynek hosszú, pompás, pontos Mercedes-útjain egy mindent tisztázó és lezáró párbeszéd mondatait fogalmazza, készítgeti magában, szüntelenül a lelkét edzve, szüntelenül egy göböt érezve a gyomrában, egy vezérigazgatói sofőr. A kesztyűtartóban kés, a Főnök magnetofonjában Mozart-zene.

A Lesanbédio, az 1913-ban írt aszteroidregény világát a Pallas nevű égitest önmaguk is végletekig rugalmas testű lakói állandóan változtatják, tökéletesítik, míg végre megindul a (sokféle szimbólumként magyarázható) nagy toronyépítés, melynek csúcspontja a legfőbb alkotónak- a címszereplőnek- átváltozása, eggyé válása a Mindenséggel.

Madárkát, ​a Philadelphia külvárosában élő kamasz fiút eleinte a galambok érdeklik, tőlük akarja ellesni a repülés tudományát. Amikor azonban barátjával, Allal fölmászik egy gáztartály tetejére, és onnan „lerepülve” kis híján halálra zúzza magát, apja elégeti a galambdúcot, és ezzel véget vet fia „galambkorszakának”. Madárka ekkor a kanári életét kezdi tanulmányozni, s miközben Al érdeklődése a testedzés, a sport, a lányok felé fordul, ő kitart a madártenyésztés és nagy álma, a repülés mellett. Álma úgy lesz valósággá, hogy a valóság lesz álommá: Madárka oly bensőséges kapcsolatba került parányi védenceivel, hogy köztük találja meg a család védett melegét, sőt a szerelemnek, a beteljesülésnek, az utódok nemzésének és útra bocsátásának, a szabadságnak, a teljes életnek örömét, madárrá válik maga is.

„A Magányos utazó korábban kiadott és eddig meg nem jelent írások gyűjteménye, amelyeket közös témájuk kapcsol össze: az utazás. Ezek során eljutottam az Egyesült Államok déli részétől a keleti partig, onnan a nyugati partig, a messzi északnyugatra, Mexikóba, az afrikai Marokkóba, Párizsba, Londonba, mindkét óceánt átszelve. Bemutatok egy csomó érdekes embert, akikkel útközben találkoztam, és várost amiket menet közben láttam. Vasúti munka, tengeri munka, miszticizmus, hegyi munka, bujaság, szibaritizmus, balhék, drogok, templomok, művészeti múzeumok, a városok utcái, az élet dzsungele – ahogy egy független, tanult, nincstelen, bárhová elinduló csavargó megélte. A célja? Egyszerűen a költészet vagy a természetes leírás.”
Jack Kerouac

Violette ​egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött.

Ebben a regényében Passuth László a maya, hittita, etruszk és az avar sírvilágot szólaltatja meg izgalmasan és szépen. Imre tudóssá fejlődésén keresztül távoli világrészek és ismeretlen kultúrák történetével ismerkedik meg az olvasó. A könyv hiteles tudományos anyagát a szerző izgalmas cselekményekkel forrósítja át és észrevétlenül ismertet meg azokkal az archeológiai eredményekkel, amelyekhez a feltárt ezeréves sírvilág segíti a régészeket.

A ​regény cselekménye a 30-as évek elejének Amerikájában játszódik. Főszereplője George Marvin Brush – foglalkozására nézve tankönyvügynök és úgy mellékesen – privát szorgalomból – fogadatlan próféta. Nem kevesebbet szándékol, mint hogy személyes példamutatásával, elveinek szakadatlan kinyilatkoztatásával megtéríti – egész Amerikát.

Kalandregénybe illő fordulatokkal teli történet – az élet írta, a regényíró most elénk tárja. Spiró György a tőle ismert alapossággal mutatja meg a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumait, s festi meg azt az időszakot, melyről hősei „nem sejtették, hogy az álmessiások, a szekták és a kvázivallások kora jött el, hogy immár a nemzeti eszmében és a forradalmak korában élnek.” A Messiások hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.

A regény egy fiatal magyar bárónő hősi küzdelmeit rajzolja meg a korabeli süllyedő világban. Galánffy Mimi, a kor felfogásával szemben, mély barátságot köt a szergényparaszti sorban élő Marival és a zsidó származású Eszterrel. Később, családja ellenzését és osztálya szokásait félretéve, feleségül megy a társadalmilag alatta lévő Péterhez.

Polina, az ukrán származású prágai lány azt tanulta a nyolcvanas években, hogy a kapitalista Nyugat egy hatalmas munkatábor, melynek lakói egyedül arra vágynak, hogy a Kelet elvigye nekik a szabadságot. A kilencvenes évek meghozták Polinának a fájdalmas kijózanodást – kiderült, hogy a helyzet éppen fordítva van, csak éppen ezt a bizonyos keleti tábort a kutya sem akarja felszabadítani. Éppen ezért lakói, főként a fiatalok úgy döntenek, hogy inkább ők mennek nyugatra vagy teremtik meg maguknak azt, amit szabadságnak, kapitalizmusnak és boldogságnak vélnek. Ez a regény Polina felfedezőútjának története, amely Európa nagyvárosain és saját testének megismerésén keresztül a mi életünk felé vezet. Jegyzetek a tengerről, a nevetésről és a korszellemről.

Páratlanul érdekes írói kísérlet Végh György három testes önéletrajzi kötete. A regény, a memoár, a napló, a vallomás és az esszé prózatechnikai eljárásainak ötvözete. Egyedüli és lenyűgöző a feltárulkozása, lázas és szertelen csapongásai ennek az írónak, aki szinte clochard-i életformából tudott nyújtózni a nyugatos nemzedék élet- és stíluseszményei felé.