„Ez a könyv Marie Antoinette királyné nyakláncának híres történetérõl szól, vagyis a francia forradalom elõzményeirõl. A szokott történelmi életrajzoktól egyrészt abban különbözik, hogy nem életrajz, másként és fõleg pedig abban, hogy nem elégszem meg az események elmondásával, hanem igyekszem elmagyarázni azokat, elõzményeikkel és következményeikkel együtt.

Esterházy Péter esztétikai-publicisztikai munkásságának első kötete először 1988-ban jelent meg. Az azóta eltelt két évtized nem tudott kárt tenni az akkor „aktuális” szövegekben, melyek elsősorban Esterházy saját írásművészetének értelmezését tartalmazzák. Az írások nagy része olyan címet vagy alcímet kapott, amely magyar írók, költők személyéhez, könyveihez, gondolataihoz vagy íróságához kötődik, sorrendben: Kosztolányi, Ottlik, Örkény, Hamvas, Mészöly, Móricz, Vasadi Péter, Petőfi és Csáth Géza. Az egyszerre munkanapló, esszé és ars poetica típusú szövegek összessége egyfajta személyes irodalomtörténetté formálódik, mely az akkoriban átalakuló kánonra is hatást gyakorolt. A kitömött hattyúban egy olyan belső köznyelvet (Balassa Péter) hozott létre a szerző, melyen azóta is csak ő tud beszélni, írni – már akkor is fociról, a foci ürügyén megint irodalomról; képzőművészet kapcsán megint irodalomról; filmforgatókönyv – (utó)írásban bundáskenyérről és Egy magyarról New Yorkban.

1943. június 3. A moszkvai Nagy Kőhídon két tinédzser holtteste hever. Egyikük Vologya Sahurin, Sztálin repülésügyi népbiztosának fia, a másik a szépséges Nyina Umanszkaja, a Szovjetunió egykori USA-nagykövetének lánya. Minden jel arra utal, hogy a fiú agyonlőtte szerelmét, majd végzett önmagával is. De valóban ez történt? Szerelmes kamaszok drámája zajlott a hídon, vagy van más is a háttérben? Kik ezek a „farkaskölykök”, és mi közük a nácikhoz? A valós eseményeken alapuló regény egy hét éven át tartó nyomozás története. Felsorakoznak a sztálinista éra szereplői és intézményei, bepillanthatunk életük legsötétebb bugyraiba, az NKVD dokumentumain keresztül. A könyv az orosz történelem máig részben feldolgozatlan, a lelkek mélyén továbbra is pusztító eseményeit állítja kíméletlen fénybe.

Csörgey tanácsos azzal a feltétellel hagyja vagyonát fiára, hogy az „egy lánykát nézzen ki magának, vagy szép legyen anélkül, hogy gőgösködjék, vagy tanult legyen, anélkül, hogy azt untalan fitogtassa”.
Károly szerelmes lesz Ránky Klárcsiba, de a fiataloknak elválnak útjaik. Majd Visnyai barátja biztatására „a külső országokban szedett tapasztalásait, tudományát és gazdagságát a hon boldogítására fordítani törekedjék”. Végül is megtalálja a szerelmet, és aki a végrendelet feltételeinek megfelel.

A világsikerű, Somerset Maugham-díjas regény, A Lempriére-lexikon, Lawrence Norfolk első műve. A XVIII. századi Londonban John Lempiére lázasan munkálkodik a klasszikus mitolgia ama leendő, ünnepelt lexikonján, amely az ő nevét viseli majd. Közben rábukkan egy, a tulajdon családja elleni összeesküvésre, amelynek gyökerei 150 évre nyúlnak vissza.

Három elbeszélés és egy elmélkedés.
A kötet nem mindennapi és nem mindennapi módon megírt történetek gyűjteménye.

Tizenhat esztendeig várt Jorge Semprun, hogy az idő megérlelje benne A nagy utazást. Várt türelemmel, önfegyelemmel, hogy emlék és gondolat, és mindaz, amit közölni akar az emberiséggel, megtisztuljon az esetlegesség salakjától, tiszta és természetes kapcsolatokba, hajlékony és szigorú rendbe rendeződjön.
Négy napig utazik Jorge Semprun, a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetileg ennyi a regény időtartama: Semprun mesterien szerkeszti egybe a négy nap történetével az „utazás” előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt, amit életéből lényegesnek, közölnivalónak érez.
A francia kritikák nagy műnek nevezik Semprun könyvét. Valóban, erről az iszonyatos, megrázó témáról még soha ilyen modern, ilyen fegyelmezett művet nem írtak.