„A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárok-ban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az első világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsőleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendőt igyekszik feltérképezni, 1933–1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez.” Passuth László

A Ha meghal a Nap Fallaci híres könyvei közül is az egyik leghíresebb. Az írónő csaknem húsz éve a NASA vendégeként több hónapot töltött az Egyesült Államokban. Útjának gyümölcse ez a regény: a Holdra készülő űrhajósok regénye. Meg azoké, akik – egyelőre – itt maradnak a Földön, föl-fölnéznek a Holdra, és mindenféle eszükbe jut róla.

A kataklizmák sorozata – háború, forradalmak, ellenforradalom, Trianon -, amelyet 1914-1920 között nemzedékével együtt Babits Mihálynak át kellett élnie, mélységes megrendülést idézett elő a költő lelkében. Ez késztette arra, hogy 1920-ban hozzákezdjen legnagyobb szabású regényéhez, a Halálfiaihoz (1927), számot vetve a múlttal, személyiség és társadalom évtizedeivel. Meg-kérdőjeleződött Babitsban a hit, az erkölcs érvényébe vetett bizalom, kétségessé váltak előtte a filozófia régebben örökérvényűnek tartott tanításai. Megidézi hát ifjúságát nem annyira a nosztalgia, mint inkább az ítéletmondás, az elidegenedő és elidegenítő kritika jegyében.
Fenyő István

Zilahy Lajos, minden idők talán legnépszerűbb magyar írója. Első bestsellere, a Karády Katalin és Jávor Pál által örök időkre filmként is klasszikussá vált regénye, a Halálos tavasz a világ legegyszerűbb története. Egy fiú szeret egy lányt, aki mást szeret. Csak ennyi. Semmi több. Talán ebben rejlik a csoda. Talán ezért szeretjük annyira, már oly sok-sok éve. És fogjuk is szeretni, amíg csak könyv és szerelem lesz a világon.

Anatole France Pingvinek szigete óta aligha jelent meg a világirodalomban olyan maró szatíra a korabeli kapitalista társadalomról, mint Karel Capek egyik legnagyobb műve, a Harc a szalamandrákkal. Ferde, de utánozhatatlanul hű tükre ez a könyv a társadalom erkölcseinek, minden jogtalanságának, bűnének és embertelen cinizmusának. Capek kíméletlen gúnnyal veszi célba a kispolgár gondolkodását éppen úgy, mint a konszernek és trösztök kapzsiságát vagy az öncélú dekadens tudományt.
Az olvasó előtt teljes egészében kibontakozik a „szalamandrakorszak” ijesztő képe. Ezek a lények elsajátítják ugyan a technikát, de a kultúra idegen marad tőlük, nem ismerik az irodalmat, a zenét, a művészetet, a szerelmet, nincsenek emberi érzéseik.
Lenyűgöző Capek éles iróniája, sajátos humora, s az író elévülhetetlen érdeme hogy művével a fasizmus veszélyére igyekezett felhívni az emberiség figyelmét.