-
Jelky András bajai fiú rendkivüli kalandjai ötödfél világrészben
0I. FEJEZET.
Melyben Jelky András elbúcsúzik odahaza és elvándorol világgá.
1754-et írt a kalendárium, mikor nemes Baja városának összes érdemes lakossága egy szép hosszú nyári nap kora reggelétől késő estig szakadatlanul azon törte fejét, miért füstölög a Jelky István szabómester házának a kéménye.
Hogy fűtenek, azt nem lehetett feltenni, mert nyár derekán a hőség Baján is szükségtelenné teszi a fűtést, csak úgy, mint egyebütt; a kíváncsi szomszédság tehát nem is gyaníthatott mást, mint azt, hogy a Jelkyék házánál egész nap sütnek, főznek.
Egy pár nénémasszony végre már nem tudta kibírni ezt a kínos bizonytalanságot, estefelé beszólt a szabómester házába és menten kipletykázta városszerte, hogy a Jelkyék konyhája már színültig tele van töpörtyűs pogácsával, sült malaccal, libával, csibével, kenyérben sütött sódarral, újdonsült fehér cipóval és a jó Isten tudja még mi mindenféle jóízű holmival.
Mire az estharang megcsendült, Baja városa már azt is kitudta, hogy az öreg Jelky István második fia, keresztnevén András, másnap reggel el fogja hagyni szülei házát és elmegy messze-messze, tán az óperencián is túl, világot látni: az a sok töpörtyűs pogácsa, malac, liba meg sódar pedig mind csak útravaló. -
Jessze fája
0Jessze fája – a gyöngyöspatai templomban látható csodálatos oltár, Mohás Lívia regényében háttér, a történelemmé táguló családi – és nem csupán családi – múlt, az ősök, akik emlékükkel, cselekedeteikkel – hősiességükkel vagy gyávaságukkal – bennünk élnek, magatartásunkat, ha akarjuk, ha nem, meghatározzák, alakítják vagy legalábbis motiválják. Honnan jött Marcsóka, az anya? Az ő személyiségének jegyeit keresi az író, miközben általános érvényű tételeit szövi-sűríti cselekménnyé. Mert tudatosan akar „visszakapaszkodni a családfák gallyán az elmúlt időkbe”, mert szereti az idők folyamán fel-fel bukkanó „egybeeséseket”, párhuzamokat, mert nem csupán egy családon belül vágjunk „együvé szerkesztve”; a múltunk, történelmünk mindnyájunké. Mert megértük azt a kort, amikor már nem volt időszerű a hősi magatartás, amikor már a túlélés lehetőségei határozták meg sokak cselekvéseit. De mi van a fel-felöltött maszkok mögött? Ki nem próbált elmenekülni a megélt élmények elől? „Jobb nem teljesen odafigyelni, csak érintőlegesen, ha nagyon figyelsz, akkor nem éled túl” – írja Mohás. A regény legmélyén meghúzódó anya-lánya kapcsolat tisztázásának, feloldásának igénye lehetett életrehívója ennek a remek kisregénynek. Igazságot szeretne szolgáltatni anyjának és önmagának is, de mindenekelőtt meg akarja érteni az asszonyt s egykori önmagát is. S ehhez volt szüksége a művet oly gazdaggá tevő sokrétűségre, a korábban háttérbe szorított eseményekkel való szembenézésre. S bármilyen önkínzó feladat lehetett is ez Mohás Lívia számára, nekünk, olvasóknak élmény, nyereség. Kitűnő kisregénnyel lettünk gazdagabbak.
-
Jó estét nyár, jó estét szerelem
0A sötétkék ruhás fiú törve beszéli a magyart, nem csoda, hiszen görög diplomata.
Furcsa ember; félszeg és agresszív, hol érzelmes, néha brutális. Lányok rajzanak körülötte: beteljesült és elvetélt szerelmek sorjáznak. Szépek, fiatalok, kívánatosak ezek a lányok, mindegyiküket egyetlen vágy vezérli, férjül szeretnék a görög diplomatát. Így a legutolsó is, aki talán a legkívánatosabb. Utolsó…? Igen!
Az események feltartóztathatatlanul haladnak a végkifejlődés, a gyilkosság felé. Miért? Erre válaszol a Rozsdatemető világsikerű írója. -
Jó házból való tanársegéd
0„Várom a víg olvasótól, hogy jót nevet ezen a könyvön, mely nagyképű megrendülés pápaszemén át láttatja a nevetnivalóan olcsó és tehetetlen életet. Várom az orvostól, hogy elnézéssel húny szemet fecsegéseim fölött és nem felejti: az íróból csak néha lesz olvasó, de az orvosból mindig paciens lesz. Várom a kritikustól, hogy megint csak nem veszi észre sündörgésemet a kertek alatt; vígan és közvetlenül sündörögtem eddig is, nagyon szeretem ezt az igénytelen, de egyben zavartalan és mulatságos sorsocskát. Várom a tudóstól, hogy magasról lenézze és Várom a jótét lélektől, hogy a földről szemeihez emelje ezt a könyvemet.” Török Rezső
-
Johannesz ifjúsága
0Mika Waltari újra és újra megfiatalodó magyar olvasótábora is bizonyára örömmel fogadja az egyik kedvence történelmi regénysorozatának ezt a megkésett kötetét, amely a világtörténelem sorsdöntő korszakának monumentális korszakának monumentális körképét tárja elénk a biztos kezű alkotóművész palettájának ragyogó színeivel.
-
Jól vagy?
0Először volt a táj, a kínos ujjgyakorlatok, hogy a felhő megörökíttessék; aztán a paraszti munka, a résztvevő költői alakváltozásai, hogy a fáradtságból fölemelkedhessen a munka örömébe a munkadalok ritmusain. Ha nem is lehetett folytatni ezeket a serdülőkori verseszményeket, hiszen periférikusak és kicsik voltak egy modern és teljes világ kifejezésére, mégis mindig beléjük botoltam, mint az emlékeimbe. Mindegyik versem az évszak jegyeit viseli magán: tavaszi nyílás, sárga nyári hő, őszi foszló fákból borzongató nyirok, téli kályhacsönd és fehér unalom mindig helyet kíván magának, mikor az idő rákeríti a sort. Ágh István
-
-
Jönnek – Emberek az országút szélén
0A szerző 1940-ben született, Jönnek c. regénye a második bécsi döntés – Észak-Erdély visszacsatolása – nyilvánosságra kerülése és a magyar csapatok Szolnok-Doboka vármegyébe való bevonulása között eltelt várakozásteli két hét „korérzületi” krónikája. Az Ember az országút szélén a szerző emigrációja kezdetén, még Németországban született, melyben részben a szülőföld elvesztése miatti fájdalmát, részben a történelmi Magyarország széthullásának okait fogalmazza meg egy magyar agrármérnök és családjának élettörténetén keresztül.
-
Jönnek – Emberek az országút szélén
0Az 1940-ben írt Jönnek! alcíme az lehetne, hogy „a várakozás tizennégy napja”. A kortörténeti-közérzületi krónika azt a két hetet öleli fel, amely a második bécsi döntés eredményének – Észak-Erdély visszacsatolásának – nyilvánosságra kerülése és a magyar csapatok Szolnok-Doboka vármegyébe való bevonulása között telt el.Az ember az országút szélén főszereplője egy – az ún. úri középosztályhoz tartozó – magyar erdőmérnök, akivel az Erdélyből menekülők szekértáborában találkozott az író (akkor tartalékos katonatiszt) az 1940-es évek végén. A kijelölt határszélen, a száműzetésbe vezető út mellett üldögélve búcsúztak el a „Tündérországtól”, miközben a mérnök családja tragikus, ám sok erdélyi magyaréhoz hasonló történetét mesélte el az írónak.
-
Jövőbúvárok
0A népszerű költő verseinek sajátos gyűjteménye a Jövőbúvárok. Nem a közismert s oly sok élvezetet okozó, játékos gyerekversek kerültek bele- bár néhány kimagasló közülük itt is megtalálható –, hanem Tamkó Sirató felnőttköltészetének azok a „darabjai”, amelyekben a tudományával magasra nőtt ember már a XXI. század új lehetőségeit kutatja. A tudást és az emberiséget megsokszorozó, az űrt birtokba vevő fantasztikus jövő képei villannak itt fel, egy olyan gyönyörű reménység, amelyet egy valójában „képtelen”, de mélyen költői fejlődéshit éltet:” Volt víz- tüdőm/ van lég- tüdőm/ lesz űr- tüdőm… Kúszni fogok a fénysugáron.” Tamkó Sirató szemléletében és formában is merészen új költészetének a leglelke szól itt a fiatal, jövőt váró olvasóhoz.
-
Józan magyar szemmel I-II.
0„Ha az igazságról beszélsz, vigyázz. Ne a magad egyéni érdekét, vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben azonosak.” Wass Albert
-
-
-
-
-
-
K. dosszié
0A K. dosszié „önéletrajz két hangra”: regényes párbeszéd Kertész Imre életéről – szüleiről, szerelmeiről –, pályájáról – a szellemi szabadság kivívásáról – és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.
E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, e kettő szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság és honnan fikció? Szolgálhat-e az irodalom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, és mennyiben tartozik ez az „egyéni” mindnyájunkra, akik olvasunk – akik őt olvassuk? Milyen korban nőtt fel, milyen másikban lett íróvá? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit, mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éről.
„Egészében véve, én a derű pártján állok” – mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan „botrányos”, mint Kertész Imre egész életműve. -
Kaddis a meg nem született gyermekért
0A gyermek: a jövő. A meg nem született gyermek: a jövőtlenség bevallása. Mert a történelem démonikus személytelenségét mindig az egyes ember élete, szenvedései teszik szembetűnővé. És lehet sors a sorsvesztés, és lehet jövő a jövő elveszítése. A regény egy végletes, halálos pontosságra törő tudat ön- és történelemanalízise. Egy ember beszél arról, mi történhet azzal, akivel megtörtént a század botránya. De vallomása oly mély, hogy megértjük, ami vele történt, bármely totalitárius államban bármikor megeshet. (Temesi László)
-
Kadocsa, merre vagy?
0A népi irodalom legmarkánsabb költőjének prózai írásai. A kötet Sinka István összegyűjtött elbeszéléseit, újságcikkeit, sajtónyilatkozatait tartalmazza. ‘Szüleim nagyszalontai szegény parasztemberek voltak. Én is Szalontán születtem és ott is nevelkedtem. Szüleim szegénysége miatt az elemi iskolát is alig tudtam kijárni. Dolgoznom kellett. De már akkor, egész fiatal koromban éreztem, hogy van bennem valami. Munkám azonban annyira elfoglalt, hogy szinte elfelejtettem a régen tanultakat, és az írás-olvasást újra kellett tanulnom. Először gyerekes rigmusokat kezdtem el írni…’ (Sinka István)
-
-
Kakasviadal
0A Kakasviadal-t többek között az teszi izgalmassá, hogy torzó-szilánkossága mellett, vibráló, fájdalmas kifejezési vágy formájában, már ott van benne minden, amit Miller valaha is mondani akart. Leonardo még nem tud szabályos kört rajzolni, de Mona Lisa mosolya már ott van az első tanulmányrajzok ifjúkori maszatjában. E különös hangú „zsenge” megjelenése fontos pillanat a Miller-történetben, mert azt sugallja, hogy az úgy művészi, mint magánéletében hányatott sorsú író végre klasszikussá vált.
-
-
Kakuk Marci I-II.
0A híres és népszerű regény kilencedik kiadását tartja kezében az olvasó. Sikerére mi sem jellemzőbb annál, hogy az idők folyamán Tersánszky J. Jenő Kakuk Marcija jelképes alakká növekedett, és sajátos egyedülállóságában a magyar irodalom kimagasló személyisége lett, rangos ember a regényhősök sorában, jóllehet csak egyszerű piaci polgár volt – azaz csavargó. Nem voltak nagy tettei, jelleme sem éppen makulátlan, mégis meghódítja az olvasó szívét, mert az őt körülvevő szennyes világban Kakuk Marci a maga módján megállta a helyét, még ha a törvényes erkölcsök erkölcstelen képviselői szemében csak afféle „törvényen kívüli” gyanús elem volt is.
-
Kaland a vasúton – A magyar századforduló vasúti novellái
0A novellák szerzői: Thury Zoltán, Ifj. Móricz Pál, Cholnoky Viktor, Gárdonyi Géza, Szőllősi Zsigmond, Barta Lajos, Bartha Miklós, Szép Ernő, Lovik Károly, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Szomaházy István, Szécsi Ferenc, Molnár Ferenc, Csáth Géza, Tömörkény István, Zöldi Márton, Nagy Endre, Berkes Imre, Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Balázs Béla, Kovács Jenő, Szabóné Nogáll Janka, Móricz Zsigmond, Malonyay Dezső, Békefi Antal, Babits Mihály, Francsák Gábor, Sebők Zsigmond, Rákosi Viktor, Somlyó Zoltán, Kaffka Margit, Mira asszony, Siklósy József, Pálos Béla, Kanizsai Ferenc, Kazár Emil, Ifj. Görgey László, Boross Vilmos, Szabadi Sándor, Ifj. Hegedüs Sándor, Jákó János, Miklós Jenő, Harsányi Zsolt, Herczeg Ferenc.
-
Kalevala
0Finn rokonaink közt a népies hagyományok iránt való érdeklődés igen régi. Első nyilvánulása összeesik az irodalom kezdeteivel. Agricola püspök, a finn írók őse, már figyelmére méltatja az ősvallás emlékeit és hosszú versben ismerteti a finn istenek sorsát. Porthan Henrik Gábor pedig, a finn történetírás atyamestere, buzgón gyűjti a finn népköltési termékeket már ugyanabban az időben, midőn Macpherson kiadja Ossian dalait, Percy az angol népdalok gyűjtésében fárad, és Herdertől megjelenik a Stimmen der Völker in Liedern című szép gyűjtemény.
Vikár Béla -
Karácsony Kolozsvárt
0Amint átmentem napjaim egyik gyümölcstelen pusztáján: találkoztam egy magános sírással. Ránéztem, és mintha már az én sírásom lett volna. A mindig új és mindig azonos századok egy örök testvérarcát hozta belém.
És akkor ezt a feladatot adtam fel magamnak: Beteszem ezt a sírást egy teljesen képtelen mesébe, melyben egytől egyig létezhetetlenül lehetetlen alakok szerepelnek, melynek minden eseménye, képe, mozdulata soha meg nem történt, soha sehol fel nem található képzelgés. Vajjon ezek a lehetetlen és valószínűtlen képzelet-cirádák át tudják-e muzsikálni más anya gyermekeibe ezt a nagyon emberi, mély gyökerű, időtlenül örök sírást? Sikerült-e, ítéljék meg mások. Mert én már nem ítélek, nem állítok és nem tagadok. Letettem az akarat hősi vértjét és felvettem az alázatosok köntösét. Életem, fájdalom, megszámlálható hátralévő napjait szerénységi dömpinggel töltöm s már e művecske mottóiban inflációt adtam belőle. Mert aki ott ül már a deltánál és hallja már az örökre elvivő habok zúgását, aki hallotta már sírni az emberi szenvedés minden Stradivariusát és látta az emberi nyomorúság minden arcát: az összetöri a tükrét. Mert olyan tükörben látja magát, melyet lehellet meg nem ver, hazug szemünk hazuggá nem tehet…
Szabó Dezső -
-
-
Kard és Kasza I-II.
0A századfordulót és főleg Trianont követően a magyar epikának az a vonulata, amely számot vetett a magyar sorskérdésekkel, illetve vállalkozott a „hol tévesztettünk utat?” lelkiismeret-vizsgálatára, vissza-visszatért Erdély etnikai arculata megváltozásának problémájához. Ez a látszatra demográfiai-nemzetiségi kérdéskör etikai problémává sűrűsödött az írók tollán, hiszen rendre fölvetődött az erdélyi birtokos osztály felelőssége: miért tűrte, sőt mi okból segítette, hogy a jóval olcsóbb munkaerőt képező román parasztság foglalja el a magyar földművesek helyét, melynek következtében néhány évszázad alatt a bevándorolt román ajkú népesség Erdély nagy területein többségbe került.
A magyar lakosság szórványosodása a legdrámaibb módon a Mezőségben ment végbe – ennek a problémakomplexumnak és tájnak a történelmi tablóját, hatalmas etikai-emberi freskóját alkotta meg Wass Albert. A kétkötetes regény két mezőségi falu: Bölényes és Miklósdomb (azaz Vasasszentgothárd és Cege) kora középkortól az 1950-es évek második feléig terjedő krónikája. -
-
Karnevál I-II.
0Századunk egyik legizgalmasabb, legeredetibb, legmonumentálisabb regénye Hamvas Béla Karnevál-ja: a modern magyar prózairodalom és bölcselet egyedülálló alkotása. A lebilincselő olvasmány egyszerre történetfilozófiai vallomás és magasrendű intellektuális kaland: Nemcsak a modern ember spirituális fejlődésregénye, s nemcsak a XIX-XX. század kíméletlen éleslátással, sziporkázó szellemmel és hatalmas műveltséggel megrajzolt patográfiája, hanem időkön-tereken-gondolatkörökön keresztül vezető „Érzelmes utazás”, metafizikai pikareszk – Hamvas szavaival: „sorskatalógus”, a „tízezerbőrű tűzgyermek” (a lélek) regénye. A szereplők, helyszínek, események karneváli forgatagának tengelyében azonban egyetlen felszólítás áll: felszólítás a káprázatoktól megszabadult én keresésére, meghódítására, megvalósítására; felszólítás a hiteles életre.
-
Kassák Lajos összes versei I-II.
0„A könyv anyaga: Kassák Lajos költői művei 1904-től 1967-ig; azaz a kötet hatvankét év munkáját foglalja magába.
A versek száma kétezren felül van, ezek között a 2-3 soros töredéktől a 14 soros szonetteken át a kb. 600 soros A ló meghal, a madarak kirepülnek-en keresztül a kb. 3500 soros prózaversben írt Máglyák énekelnek-ig a legkülönbözőbb terjedelmű művet megtalálhatjuk. a verstermés egésze mintegy 30 000 sor” – írja a kötet utószavában a költő felesége. Összes verseinek új, javított kiadása talán minden eddigi gyűjteménynél alaposabban, átfogóbban ismertet meg a modern magyar és egyeteme művészet egyik legsokoldalúbb, legérdekesebb alakjával. A költő az európai avantgarde alkotóival egyidejűleg vívta meg a maga művészi forradalmát, megkapóan új mondanivalóinak friss formát keresve és találva. Életszemléletének, valóságlátásának, szüntelenül változó s önmagához mégis mindig hű, szuverenitását a merész kísérletek közt is megőrző egyéniségének legtisztább, legérzékenyebb tükre: lírája.
„A versek végtelen, forradalmas, kaotikusan vajúdó, tűzben és füstben tekergő sorai a mai lelket zengetik meg – és a szavak, melyeket mintha felrobbantott volna a világ katasztrófája, új pályákon keringenek” – írta első, 1915-ös könyvéről Kosztolányi, s végigtekintve a kötetek során megértjük, hogy csak a korai művek gazdag, teremtő diszharmóniájából bontakozhatott ki az érett kassáki líra lenyűgöző szintézise, az a költészet, melynek ars poeticáját a költő így fogalmazta meg: „Az igazi nagy művész a rend és az egység odaadó szolgálatában dolgozik. Nem a személyének kijáró dicséret és kitüntetés érdekli, hanem a mű tisztasága, egyetemes érvényű tartalma, formai tökélye.”