Tánczos ​Csuda Mózsi régi jó ismerőse a Wass Albert-regények kedvelőinek. Igazi székely góbé ő, Tamási Ábeljének kissé korosabb rokona, aki már a Tizenhárom almafa lapjain is székely furfanggal igyekezett boldogulni a történelem viharaiban. Tánczos Csuda Mózsival most újra találkozhat az olvasó, ha kézbe veszi Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényét. A valós történelmi eseményekre épülő regény a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét, s egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit.

Egy ​erőszakos világ regénye, a sötétség regénye, amely groteszk módon mégis megmutatja, hogy van mit ünnepelni az életben. – Time Out (Chicago)
Briliáns, torokszorító regény arról, hogy minden emberben egy sor különböző valóság létezik, miközben lángokban áll körülöttünk a világ.
August Brill hetvenkét éves, autóbalesete volt, a lánya vermonti házában lábadozik. Amikor nem tud aludni, és ez gyakran előfordul, azzal múlatja az időt, hogy történeteket talál ki. Próbálja elhessegetni azokat a gondolatokat, amelyekkel nem szívesen szembesül: hogy nemrég elvesztette feleségét, és az unokájának a barátja, Titus borzalmas körülmények között halálát lelte. A történetben, amit kitalált, egy párhuzamos világ jelenik meg, ahol 2001. szeptember 11-én nem dőlt le a Világkereskedelmi Központ két tornya, és nincs iraki háború. Viszont polgárháború tört ki az USA-ban, sorra válnak ki az államok a szövetségből. Brill a nyugalmazott könyvkritikus története felismerhető párhuzamokat mutat saját múltjával, élethelyzetével. Vajon mit hoz a hajnal – megnyugvást, vagy a valósággal való szembesülést? Lehetséges, hogy a kettő ugyanaz?
Az Ember a sötétben eredetileg 2008-ban jelent meg az USA-ban. Magyarul most először vehetjük kézbe, és ezzel válik teljessé Auster regényeinek sora magyar nyelven.

Négy ​fiú és egy leány. Testben-lélekben együtt. Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj. A hithűek és a hitehagyott. Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik? A testiség és bujaság oltárán. Ami a felfedezés titkos öröme. Oltár és altáj. És a titok. Hogy erről nem szabad beszélni. Hogy a szentség mellett mily édes a profán.
A világhírű Alessandro Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az Emmaus a legújabb kötete.

Az Erdélyi Helikon íróinak tíz éves találkozója számára – 1935

A Nobel-díjas amerikai író főműve, az Érik a gyümölcs a harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági és társadalmi válságáról mond kemény ítéletet, és megrázó képet fest a földjükről elűzött bérlők hányattatásairól. A Joad család sok-sok ezer sorstársával együtt a munkalehetőség reményében vág neki egy rozoga, használt teherkocsin a hosszú útnak Kaliforniába, ahol megvetés és terror fogadja őket. Munka csak szórványosan adódik, a bérek egyre alacsonyabbak. A történet mégsem a reménytelenség jegyében fejeződik be: az elnyomottakban érlelődik a felismerés, hogy közös erejükkel szemben az elnyomó hatalom tehetetlen, és az emberség alapjait az embertelen körülmények sem kezdhetik ki.
A Kék öböl ugyancsak Steinbeck szülőföldjén, Kaliforniában játszódik, de ezúttal más oldaláról mutatja meg az író tehetségét. Szereplői remekül megrajzolt különc figurák – zárt közösségük életének mulatságos epizódjaiból kerekedik ki a könyv cselekménye, sok humorral és leleménnyel.

Önálló kötetben Magyarországon most jelenik meg először a regény. Maga Márai adta ki először Torontóban, 1975-ben, aztán a Helikon kiadó 2002-ben jelentette meg a Történelmi regények II. kötetében. A történelmi háttér csupán díszlet, amelybe belehelyezi az író mindazt a tudást, tapasztalatot és emóciót, amit immár 75 évesen magába gyűjtött a diktatúra természetéről.
Az Úr 1598. esztendejében, amikor a Szent Inkvizíció működése szinte már napi természetességgé és rutinná válik, egy spanyol karmelita szerzetes – maga is gyakorló inkvizítor – több zarándoktársával együtt Rómába megy, hogy meglássa azt az Egyetlent, akinek jogában áll oldani és kötni, akinek jogában áll bárkire ránézve máglyára küldeni vagy szabadon engedni: a Főinkvizítort, aki uralja a Santo Ufficio épületét, celláit, kínzókamráit, börtöneit és tágas csarnokait. A történetet egyes szám első személyben elmesélő karmelita atya titkos küldetéssel jött. Tanulmányozni az olasz dominikánusok módszereit, mert a spanyolokban száz év után felmerült a kétely, miért van az, hogy még mindig nem lehetett elpusztítani az összes eretneket? Miért, hogy akadnak nyakasok és megátalkodottak, akik minden kínzás dacára sem térnek meg? Aztán meg miért van az, hogy az inkvizítorok viszont a megtértek esetében egyre gyakrabban kételkednek abban, hogy őszinte-e a megtérésük, mi az a módszer, ami elvezet a Célhoz: az egységes és őszinte Hithez? A szerzetes Rómában mindent megnézhet és kihallgathat, feladata, hogy erősítse a kínzásnak alávetett eretneket, nehogy idő előtt összeroppanjon, és így megszabaduljon a földi kínoktól. Meg tudja-e törni az erőszak és a kínzás azt, ami maga az ember? Hosszú tapasztalatgyűjtés után így felel erre a szerzetes: „Attól tartok, az ember a saját feje szerint akar ember lenni. És akkor mi lesz velünk, szegényes és lelkes inkvizítorokkal?”