A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.

Kétezer-ötszáz ​elítélt izzad a Green River Állami Büntetőintézet hatalmas üvegkupolája alatt, az iszonyú gránit-, üveg- és acéllabirintusban – kétezer-ötszáz fegyenc lelkében tombol az ember ősi erőszakvágya.
r. Ray Klein, a „ sotokan harcos” három kemény évet húzott le az intézetben s annak AIDS-fertőzöttekkel teli gyengélkedőjében – itt sajátította el a túlélés egyedül hatékony filozófiáját: KURVÁRA SEMMI KÖZÖM HOZZÁ.

Társadalmi és történelmi perspektívájú ez a pompás pszichológiai regény, amelynek hosszú, pompás, pontos Mercedes-útjain egy mindent tisztázó és lezáró párbeszéd mondatait fogalmazza, készítgeti magában, szüntelenül a lelkét edzve, szüntelenül egy göböt érezve a gyomrában, egy vezérigazgatói sofőr. A kesztyűtartóban kés, a Főnök magnetofonjában Mozart-zene.

„A Magányos utazó korábban kiadott és eddig meg nem jelent írások gyűjteménye, amelyeket közös témájuk kapcsol össze: az utazás. Ezek során eljutottam az Egyesült Államok déli részétől a keleti partig, onnan a nyugati partig, a messzi északnyugatra, Mexikóba, az afrikai Marokkóba, Párizsba, Londonba, mindkét óceánt átszelve. Bemutatok egy csomó érdekes embert, akikkel útközben találkoztam, és várost amiket menet közben láttam. Vasúti munka, tengeri munka, miszticizmus, hegyi munka, bujaság, szibaritizmus, balhék, drogok, templomok, művészeti múzeumok, a városok utcái, az élet dzsungele – ahogy egy független, tanult, nincstelen, bárhová elinduló csavargó megélte. A célja? Egyszerűen a költészet vagy a természetes leírás.”
Jack Kerouac

„Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott kezekkel, arcukat marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk mögött, aki segíteni tudna. Csak védtelen völgyek, falvak és városok, kiszolgáltatott asszonyok, más semmi. S mindezek mögött távol valahol egy érzéketlen nyugati világ, a maga vendéglőivel, színházaival, vasárnapi kereszténységével, gótikus templomaival, fennhéjázó civilizációjával, közömbösségével és értéktelen jelszavaival, egy nagyképű és gőgös Nyugat, aki barbárnak nevezi azt, aki érte harcol, és akinek eszébe se jut, hogy kezét nyújtsa annak, aki elbukik ebben a harcban.”

Tolnai Gábornak, az utóbbi másfél évtizedben keletkezett esszéi nemegyszer már inkább szépírói alkotások – Radnótiról szóló egyik-másik írása is ilyen –, kiváltképpen ilyen pedig ez a könyve, ebben is irodalomtudós, a műveltség és az eleven élet vizsgálója: arcképeket, arcképvázlatokat rajzol külföldi nagy költőkről, Quasimodóról, Ungarettiről, Anna Ahmatováról, de magyar barátairól, pályatársairól, így Darvas Józsefről, Simon Istvánról is. De nemcsak arcképeket rajzol, hanem megeleveníti az itáliai élet légkörét is, nemcsak a mait, hanem a régit is, és nemcsak Michelangelo páratlan személyiségét és művészetét varázsolja az olvasó elé, hanem világhírű hazánkfiának, Amerigo Totnak – vagyis Tóth Imrének – vonzó alakját, lenyűgöző művészetét is. Minden írását átszövik bensőségesen személyes gondjai, érzelmei, vallomásai – olyasféleképpen, ahogyan a freskófestő alkotásába önmagát is belefesti.

1982 ​tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét.

Ebben a regényében Passuth László a maya, hittita, etruszk és az avar sírvilágot szólaltatja meg izgalmasan és szépen. Imre tudóssá fejlődésén keresztül távoli világrészek és ismeretlen kultúrák történetével ismerkedik meg az olvasó. A könyv hiteles tudományos anyagát a szerző izgalmas cselekményekkel forrósítja át és észrevétlenül ismertet meg azokkal az archeológiai eredményekkel, amelyekhez a feltárt ezeréves sírvilág segíti a régészeket.