Rousseau fogalmazza meg a XVIII. században a legnagyobb nyíltsággal és részletességgel azt az évszázadok óta üldözött gondolatot, mely szerint a természet s így az ember is, aki egy darabja a természetnek, születésétől fogva jó, s csak a társadalom rontja meg. Ez a gondolat szöges ellentéte a feudális világnézetnek, mely az emberi természetet eredendően gonosznak tekintette. A kereszténység e lényeges világnézeti tételéből következett, hogy a gyermeket állandóan dorgálták, elméjét korlátok közé szorították. Rousseau gyökeresen szakít e nézettel. Nála a hibás ismeretanyag és a hamis előítéletek távoltartása áll a gyermek Emil neveltetésének elő-terében. A nevelő feladata szerinte elsősorban nem ismeretközlő, hanem ismeretelhárító tevékenység. Csak a feltételeket szabad megteremtenie, az ismeretszerzést s az erkölcsi érzék kialakítását a növendék saját aktív kíváncsisága végzi. Az életre nevelés igénye; a dolgok és nem a szavak, az élet és nem a könyvek tanulása; a testi nevelés fontossága olyan elvek, amelyeket külön-külön több író már régebben is hirdetett, de Rousseau volt az, aki ezeket az elveket az európai gondolat történetében addig még soha nem tapasztalt szuggesztivitással, következetességgel és sodró érzelmi hévvel egységes nevelési rendszerben fejtette ki.

A kötet Ranschburg Jenő két korai munkáját tartalmazza. A Félelem, harag, agresszió 1970-ben, a Szeretet, erkölcs, autonómia 1981-ben jelent meg először. Azóta mindkét könyv – az előbbi idegen nyelveken is – több kiadást ért meg. A szerző ezekben az írásokban a legfontosabb emberi érzelmek, a szeretet, a félelem, a szorongás és a harag keletkezését mutatja be, illetve azt a korai gyermekkorban lezajló folyamatot, melynek során ezekhez az érzelmekhez meghatározott, az egész életen át jellemző viselkedésformák – gondoskodás, agresszívítás, erkölcsi tartás – kapcsolódnak. Természetesen Ranschburg Jenő – mint később annyiszor – e műveiben is törekedett arra, hogy mind a szülőknek, mind a nevelőknek segítséget nyújtson a gyermeknevelés sok örömmel, de sok gyötrelemmel és tanácstalansággal is járó folyamatában: a Félelem, harag, agresszió című könyvben először jelent meg magyar nyelven azoknak a szülői, nevelői stílusoknak az elemzése, melyeknek alkalmazása bizonyítható összefüggést mutat a bontakozó személyiség karakterisztikus vonásaival.
A két könyv megjelenése óta sokat fejlődött a tudomány és sokat változott a világ is, amelyben élünk. Mégis, aki elolvassa vagy újraolvassa ezt a könyvet, tapasztalni fogja: következtetései ma is érvényesek, tanácsai ma is használhatók. A világ változik ugyan – a szülő és a gyermek, a nevelő és a gyermek viszonyának alapvető jellemzői azonban időtlenek.