Egy könyv tabukról és tényekről. Tudta Ön, hogy már most is hárommillióan dolgoznak a bevándorlókért Németországban, háromszor annyian, mint az autóiparban, a BMW-től az Opelen át a Volkswagenig együttvéve? Nem? És azt, hogy a menekültipar Németországban évente 13 billió (!) forintos üzlet? Ha elolvassa Udo Ulfkotte tények sokaságával alátámasztott leleplező könyvét, másként fog gondolkodni a menekültkérdésről. Egy évvel a Magyarországon is nagy visszhangot kiváltó, Megvásárolt újságírók című médiakritikai könyve után újra forró témához nyúlt Udo Ulfkotte német tényfeltáró újságíró, aki 17 éven át volt a nagyhírű Frankfurter Allgemeine Zeitung haditudósítója és szerkesztő-riportere. Ulfkotte annak járt utána, hogy kik és mekkora hasznot húznak a milliószámra Európába érkező észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai menekültből? A kutatás eredményei még a sokat látott szerzőt is megdöbbentették. A média által világhírűvé vált a Willkommenskultur kifejezés, az Angela Merkel által meghirdetett nyitott kapuk politikája. Kevesen tudják azonban, hogy a menekültipar 2016-ra Németországban 42 milliárd eurós gigaüzletté vált. A bevándorlóimport fenntartása és növelése sokak érdeke, miközben hatalmas károkat okoz az európai adófizetőknek, akik egyre kevésbé érzik otthon magukat saját országukban. Róluk, a nyertesekről és a vesztesekről írta könyvét Udo Ulfkotte.

„A húsz fejezetből álló könyv részletesen elemzi a század meghatározó eseményeit, különös tekintettel a totalitárius államok működésére, a bolsevik és a fasiszta típusú államrend kialakulására. Vizsgálódásai az egész világot érintő jelenségekre vonatkoznak, nem szűkülnek Európára. Külön elemzést szentel az Egyesült Államok huszadik századi történetének, az európai politikában játszott szerepének, és természetesen sem az afrikai, sem az ázsiai változások nem maradnak ki az analízisből. Paul Johnson műve nagyon sok információt tartalmaz, de stílusa révén mégis élvezetes, emészthető olvasmány. Aki ezt a művet türelmesen és figyelmesen végigolvassa, talán felelősségteljesebben fog viszonyulni a huszonegyedik századhoz.” (Körmendy Zsuzsanna)

Jung és Deák Ferenc szellemisége találkozik Szigethy István nagyívű politikai esszéjének lapjain. Jung az emberi lélek mélyén megbúvó ősi tudattartalmak, hagyományok tiszteletére tanítja a politikai elemzőt, Deák példája a kompromisszumok, tárgyalások révén elérhető reformok esélyeire figyelmeztet. Szigethy István, a gyakorló politikus és kiváló elemző készségű jogász ezeket az elveket szeme előtt tartva idézi fel a rendszerváltó politika néhány fordulópontját és több – részben máig sem rendezett – olyan kulcskérdését, mint a választói akaratot torzítva tükröző választási rendszer. Ez a könyv különösen időszerű ma, amikor a politika nagy áramlatai – konzervativizmus, szocializmus, liberalizmus – nem egymást kiegészítő, hanem egymást kizáró, a másik megsemmisítésére törekvő erőként állnak szemben egymással a parlamenti politikai színpadán. /Kőszeg Ferenc/Jung és Deák Ferenc szellemisége találkozik Szigethy István nagyívű politikai esszéjének lapjain. Jung az emberi lélek mélyén megbúvó ősi tudattartalmak, hagyományok tiszteletére tanítja a politikai elemzőt, Deák példája a kompromisszumok, tárgyalások révén elérhető reformok esélyeire figyelmeztet. Szigethy István, a gyakorló politikus és kiváló elemző készségű jogász ezeket az elveket szeme előtt tartva idézi fel a rendszerváltó politika néhány fordulópontját és több – részben máig sem rendezett – olyan kulcskérdését, mint a választói akaratot torzítva tükröző választási rendszer. Ez a könyv különösen időszerű ma, amikor a politika nagy áramlatai – konzervativizmus, szocializmus, liberalizmus – nem egymást kiegészítő, hanem egymást kizáró, a másik megsemmisítésére törekvő erőként állnak szemben egymással a parlamenti politikai színpadán.
Kőszeg Ferenc

Huszár ​Tibor akadémikus monográfiájának középpontjában Sántha Kálmán világhírű agysebész Akadémiáról való kizárásának, illetve a debreceni Egyetem Ideg- és Elmeklinikájáról történő eltávolításának ügye áll. Sántha Kálmánt 1944-ben az ideiglenes Nemzetgyűlés alelnökévé választják, közéleti szerepvállalása a demokratikus átalakulás időszakában azonban időleges csupán. 1948-ban harcot kezd a helyi hatalmasságokkal, 1949-ben lemond a Magyar Tudományos Akadémián viselt tagságáról, szembeszáll Gerő Ernővel. 1951-ben négy jelentéktelen feljelentő levél, amely szerint egyetemi előadásán a sztahanovista mozgalmat kapcsolatba hozta a neurózissal, ügyét újra napirendre tűzi. A kötet betekintést nyújt az ötvenes évek politikai gépezetébe: az egyetemek, a vidéki helyi társadalmak, a minisztérium-egészségügy világába, az Akadémia testületeibe, valamint abba, hogy a politika és a szigorú pártirányítás, illetve -ellenőrzés minden teret átszövő döntési szintjein hogyan élik át, gerjesztik vagy fékezik e konfliktust. A könyv anyaga kiterjedt levéltári kutatásokon alapul, s függelékében közli a legfontosabb dokumentumok teljes és eredeti szövegét.

Az állambölcselők legnagyobbikának Aristotelesnek találó megjegyzése szerint: az országászat művészetek művészete, a legnagyobb és legnehezebb mesterség, és a politikai a tudományok koronája. Nem lehet e szerint kétség e tanszak jelentősége, szüksége, sőt nélkülözhetetlen volta felett sem, egyáltalában, s főleg korunkban és alkotmányos államokban, hol e tanszak elveinek ismerete nélkül oly honpolgár, a ki jogaival helyesen élni, a haza iránti kötelességeinek megfelelni, s a közügyek menetelére befolyni vagy azok iránt magának helyes itéletet alkotni akar: alig gondolható.

Az elmúlt évek román törvényhozása lehetővé tette a volt román állambiztonsági szolgálat, a rettegett Szekuritáté irattárának vizsgálatát. Az alábbi kötet betekintést kíván nyújtani ebbe a levéltárba és abba a világba, amelyet a szolgálat tartott ellenőrzése alatt.