Kálnoky László mostani kötete három hónapon át folyamatosan, napról napra vezetett verses napló, melynek első része, illetve egyharmada már szerepelt a Bálnák a parton c. legutóbbi könyvében is. A három hónap anyaga így együtt minőségileg mégis egészen más, szerves, megbonthatatlan egésszé állt össze. S noha verses naplóról van szó, a formailag feszes, látszólag egyszerű, szűkszavú és szikár, ám lényegretörően érzékletes darabok korántsem hétköznapi eseményeket vagy ötletszerű vélekedéseket rögzítenek. Ellenkezőleg. Létélményeket és sajgó fájdalmakat, baljós látomásokat és példázatokat tárnak elénk, egy betegségekkel sújtott hosszú élet és tapasztalatokban gazdag alkotópálya feszültségekkel, ellentmondásokkal terhes élményeit és emlékeit, izgalmas gondolati, érzelmi eredményeit, kételyeit és reményeit összegzik, okulásunkra és gyönyörűségünkre.

A kötet anyagát összegyűjtötte, szerkesztette és az utószót írta Kántor Lajos.

Fazekas munkásságát Csokonai nevével kapcsolja össze az irodalomtörténet. Az idősebb Mihály »csecsemőkori lélekbarátjaként« tisztelte fiatalabb pályatársát, Csokonait – hasonló származásuk alapján; közös szülőföldjük s lakhelyük, Debrecen, de költészetük is sokféle rokonságra vall – műveltségük, rokokó stílusuk, varázslatos festőiségük, irodalmi népiességük, botanikai érdeklődésük kölcsönös hatásának megnyilvánulásaként. Mindketten a debreceni református kollégiumban nevelkedtek, csak néhány év különbséggel, s életpályájuk is kalandos módon alakult, bár nem mindig esett egybe.

Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és az utószót írta Vargha Balázs