Középkori településeink helyeiről előkerült tárgyi emlékek, levél tári adatok hűen igazolják, hogy a magyar népnek kedvelt foglalkozása volt a fazekasság, agyagművesség. Veszprém megyében, ahol Herend fekszik, még ma is lépten-nyomon bukkannak elő az e tájon rendkívül erősen képviselt agyagipar emlékei. A nagy jövő előtt álló magyar kerámiaművészetet azonban a másfél-százados török uralom fejlődésében megállította. A török uralom alól felszabadult ország évszázadokon át Habsburg-megszállás alá került, amely az össz-monarchia gazdasági érdekeit elő-térbe helyezve, Magyarország iparosodását akadályozta. A magyar porcelánművészet megalapozásáért vivott küzdelemből egyedül Herend került ki győztesen. A herendi gyár 1828 körül már létezett, működése Sting) Vince nevéhez fűződik, aki Fischer Mórnak adta át az üzemet. 1839-ben elindított tőkebefektetése új vérkeringést adott a gyárnak. Hamarosan minőség és festett disz szempontjából teljesen kielégítő árut tudtak előállítani, s rövid idő alatt szorosan felzárkózott a bécsi gyár mögé. Így aztán az ismeretlen herendi porcelán megjelenése az 1842-es Első Magyar Iparmű Kiállításon a meg-lepetés erejével hatott. E sikeres szereplése megalapozta a gyár hite-lét és új erőt adott arra, hogy igényesebb termelésre térjen át, amelyet a kínai porcelán soha el nem múló szépsége és az európai porcelán művészet fénykorából származó formák és díszítések kép-viseltek: Meissen, Sevres, Capo di Monte és Bécs. Különösen a kínai porcelán művészet egyéni átérzése és fejlesztése a múlt század közepén szereztek világhírnevet Herendnek a különböző világkiállításokon.

Bővítette és átdolgozta Ledács Kiss Aladár.
„A ​szőnyeg, mint használati tárgy, különleges helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében. Homályba vesző régi időkben, nomád életet élő népek szükségletképpen jött létre az első szőnyeg: fekvőhely, ülőhely, takaró és egyszersmind szőnyeg a sátor hideg földjén” – írják bevezetőjükben könyvünk szerzői. A gazdagon illusztrált kötetben olvasóink végigkísérhetik a szőnyegkészítés történetét. Megismerhetik az ősi és máig élő szövési és csomózási technikákat, a híres keleti szőnyegkészítő népek jellegzetes díszítőmintáit, egyedülálló festési eljárásait, amelyeket ma a közkedvelt régi keleti szőnyegeket utánzó, gyári előállítással meg sem tudnak közelíteni. A kezdetben csak használati tárgyul szolgáló szőnyegből sok évszázados, sőt évezredes fejlődés folyamán művészi ízlésű, pompás fényűzési tárgy lett, uralkodói műhelyekben készített nagyértékű kincs, melynek csodálatos rajzát, ragyogó színeit méltán örökítették meg régi festőművészek képeiken. A legszebb darabok ma a világ híres múzeumainak féltve őrzött kincsei, de a régi minták gyári és sokszor silány utánzatainak ma is nagy divatja mellett, sokan szeretnének egy-egy régi szép szőnyeghez jutni.