-
-
-
Kecskeméti litográfiák 1963-1973
0A Kecskeméti Képtár 1997.VI.-VIII. 30.-ig tartott kiállításának katalógusa
-
Keleti szőnyegek
0A keleti szőnyegek gazdag világába vezet be ez a kötet, amelynek szerzői évtizedeken keresztül tanulmányozták a különböző szőnyegtípusok sajátosságait. Anatóliának, a Szafavidák Perzsiájának szőnyegeit éppúgy leírják, mint a mogulok Indiájában vagy a Kaukázus különböző vidékein készült darabokat. Szólnak anyagaikról, technikai sajátosságaikról, motívumvilágukról, és segítséget nyújtanak abban, hogyan lehet megállapítani egy-egy tárgy származási helyét és készülési idejét. A sok színes képpel illusztrált kötetet, amely a keleti szőnyegek kedvelőinek és a gyűjtőknek egyaránt nélkülözhetetlen, szakkifejezések jegyzéke egészíti ki.
-
Képek a vágyak és szenvedélyek világából
0Kísérő szöveg: Keserű Katalin, fe Lugossy László, Wehner Tibor
A könyv a Székesfehérvári István király Múzeum Csók István képtárában 1991. május 4 – június 3-ig rendezett azonos című kiállítás alkalmából készült. -
Képes szimmetria
0Ugyan az emberiség már időtlen idők óta ismeri a szimmetriát, mégis mindenkinek újra és újra fel kell azt fedeznie a saját maga számára. Ahogy járunk és kelünk a világban, megfigyeljük a körülöttünk lévő jelenségeket és tárgyakat, a szimmetria észlelése velünk van, sokszor úgy is, hogy nem tudatosul bennünk. Egyik első felfedezésünk az, amikor észrevesszük, hogy van két kezünk, és azok hasonlítanak egymásra, bár nem teljesen azonosak. Amikor elmegyünk egy kerítés mellett és esetleg kezünket bégig húzzuk a kerítés elemein, szinte fizikailag érzékeljük a szimmetria egy fajtáját. Ugyanígy a kisiskolások szimmetriát teremtenek, amikor gondos odafigyeléssel sormintát rajzolnak. Amikor egy épületet szépnek látunk, ebben is benne van annak szimmetriája. Nehezebb tetten érni azt a szimmetriát, amelyet egy zenemű közvetít számunkra és azt sem tudjuk pontosan, hogy az emberi arc szimmetriája mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy valakit vonzónak találjunk. A Képes szimmetria két nemzetközi hírű Széchenyi-díjas akadémikus szerzője huszonöt év tapasztalatait nyújtja át az olvasónak hatszáz színes képpel és tömör rendező-segítő szöveges magyarázatával. A témában eddig megjelent tizenöt kötetük tanúsítja szakértelmüket és elkötelezettségüket. Ez a könyv azonban több, mint az eddigiek, érződik benne a különleges élmény megosztásának igénye. Meggyőződésünk, hogy Hargittaiék könyvének hatására olvasóink egy kicsit más szemmel fogják nézni a körülöttük lévő világot.
-
-
Keretek közt rajzolók
0A képregény a regények képes változata lenne, mint ahogy a nevéből erre következtetni lehet? Vagy önálló elbeszélési forma, amiben az irodalom és a képzőművészet egyenrangú elemek? Évtizedeken át kezeltük úgy a képregényt, mint az irodalmi művek zanzásított változatát, kivívva ezzel mind az irodalmárok, mind a képzőművészek megvetését. Sokszor maguk a rajzolóik sem tartották sokra a hétről hétre megjelenő rajzsorozataikat. De hogyan alakulhatott így a magyar képregény története? Ideológiai, politikai vagy üzleti szempontok határozták meg a magyar képregény sorsát az ötvenes-hatvanas években? Erre a kérdésre igyekszik választ adni Kertész Sándor, a privatkepregenytortenet.blogspot.hu szerzője, aki személyes élményeit is megírva közli képregénytörténeti írásait. A könyv ezekből az írásokból közöl válogatást.
-
Ki népei vagytok? – Whose People Are You?
0A Honvéd Táncszínház és Novák Ferenc negyven éves közös története elsősorban arról szól, hogyan lehet ezt a voltaképpeni holt nyelvet élővé tenni. A válasz: ahogy Bartók a népzenét, melyet „tiszta forrásból” merített, s alkalmasnak találta a legmagasabb rendű művészi tartalmak kifejezésére. Az autentikus táncanyagból készült koreográfiák vagy a csodálatos, s a világon alighanem egyedülálló táncház-mozgalom alkalmasnak bizonyult ugyan a néptánc életben tartására, de Novák és iskolája úgy gondolta, a néptánc nyelve többre is képes.
-
Kissé elmosódva
0„A valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami köze az igazsághoz is.” Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei – pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Vérbeli mesemondó volt, szellemes társalgó, csak úgy ontotta a remek sztorikat. Imádták őt a nők, hírességek vették körül, mint például nagy szerelme, Ingrid Bergman, vagy a barátai Steinbeck, Hemingway, John Huston, Billy Wilder és Picasso. A Kissé elmosódva című, stílusában itt-ott Rejtő Jenő-i ízeket felvonultató háborús memoárt a szerző több mint száz, fekete-fehér fotója illusztrálja.
Robert Capa (1913-1954) magyar származású fotóriporter és haditudósító 1936-ban a spanyol polgárháborúban készített, A milicista halála című fotójával vált világhírűvé. 1941 és 1945 között az amerikai hadseregben volt haditudósító, az olasz- és németországi hadszíntereken, a szicíliai és normandiai partraszállásról készült híres felvételei a Life-ban és a Collier’sben jelentek meg. 1947-ben többekkel megalakította a ma is működő Magnum fotóügynökséget, melynek haláláig elnöke volt. Utolsó riportját az indokínai harcokról készítette. A vietnami Thai Binhben aknára lépve vesztette életét. Tekintélyes hagyatékából (felvételeinek száma 70 ezer körül mozog, s egyre újabbak kerülnek elő) 88 fotó ma a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban található. -
Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból
0„A valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami köze az igazsághoz is.”
Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei – pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Vérbeli mesemondó volt, szellemes társalgó, csak úgy ontotta a remek sztorikat. Imádták őt a nők, hírességek vették körül, mint például nagy szerelme, Ingrid Bergman, vagy a barátai Steinbeck, Hemingway, John Huston, Billy Wilder és Picasso.
A Kissé elmosódva című, stílusában itt-ott Rejtő Jenő-i ízeket felvonultató háborús memoárt a szerző több mint száz, fekete-fehér fotója illusztrálja. -
Kisszeben Keresztelő Szent János-temploma
0Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület Kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll.
Alapjaiban román kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbították a hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864–1879 és 1895–1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor. -
-
Kós Károly Művészete
0Kós Károlyt elsősorban építő- és íróművészként tartják számon. Tevékenységi formáiban mindig a művész-jelleg uralkodott. Látásmódját így fogalmazta meg: „Én képben gondolkozom, az irodalmi élmény is mindig képi formában rögződött meg bennem. Amikor írtam, akkor is képben gondolkoztam, láttam a képet és azt írtam le. Írás közben örökké rajzolgattam.” Munkásságában az építőművész, íróművész és grafikusművész hármas egysége érvényesült. A kötetben összegyűjtött képzőművészeti alkotásainak többsége kevéssé ismert. Több, a hagyatékából származó grafika közreadásával az eddigi legteljesebb képet nyerhetjük képzőművészeti munkásságáról, melyet a témához szorosan kapcsolódó írásai teljesítenek ki.
-
-
Középkori falképek a Szepességben
0Középkori falképek a Szepességben című munkájukkal Prokopp Mária művészettörténész és Méry Gábor kiadó, fotóművész újabb közös szellemi kalandra vállalkoztak. A 2002-ben megjelent, Gömörország többé-kevésbé ismeretlen, rejtőzködő gótikus templomainak freskóit bemutató könyvük után most a „mosoly, derű, halk szívesség” Gömörtől északra fekvő vármegyéjében, a Szepességben kalauzolják végig az olvasót.
-
Leletek
0Másfél évszázaddal ezelőtt – a fényképezés feltalálásával – megszületett az emlékek rögzítésének az a módja, amellyel megmenthetővé lettek az egyéni és kollektív emlékezet múlandó élményei…
…A szerkesztők – mint a régészek – leletfeltárást és gyűjtést végeztek és ennek eredményét kapja kézhez az olvasó. Időrendben, egymásra épülő metszetekben rétegződik az anyag, mely nem a nevek, hanem a teljesítmény, s az új, időteremtette jelentések érvénye alapján rendeződött össze. Sok fényképezőről – akiket valaha oly nagy tisztelet övezett -, kiderült hogy esetlegeset alkotott, másokról, akiket korábban számba se vettek, hogy maradandót.
Kötetünk nem törekszik, hisz nem is törekedhet a teljességre. Igénye egy van csupán: a magyar fotográfia még meglehetősen ismeretlen múltjából, képanyagából olyan válogatást nyújtani át az olvasónak, amelyet kedvvel és sokszor lapozhat át; amely klasszikus művek és új felfedezések élményét ígéri; képeskönyv, mint vállalt elődei: Rosner Károly 1939-es és Kaukovszky Tamás 1945-ös Magyar fényképezése, a Magyar fotóművészet 1961-62-es kötetei, melyeket Vadas Ernő szerkesztett, vagy az 1971-ben megjelent Fotografia Hungarica (Szántó Tibor összeállításában). Tükör, amely önnön képünket adja vissza. Híradás, amely másokról tudósít. Nyom, amely jelen (és volt) létünkről őríz üzenetet. -
-
Mába érő tegnapok
0Ék Sándort eddig az ecset, rajz, a grafika nemzetközileg ismert és elismert mestereként tartottuk számon. Ez a könyve arról tanúskodik, hogy a tollnak is művésze. Derűsen, játékos humorral idézi ifjúkori önmagát, az angyalföldi kis süvölvényt,aki a szoba-konyhás lakás kopár falai mögött egy szebb világról álmodik. A gyermeki képzelet megszínesíti a sivár környezetet is. Vidám pajtások, csínyek, nincstelenségben is boldog gyermekkor…
-
Magyar art deco kerámiák
0Nincs könnyű helyzetben az a gyűjtő vagy művészettörténész, aki a magyar kerámiaművészet 1900-1945 közötti alkotóművészeit, kisebb kerámiaműhelyeit szeretné felkutatni. Az elmúlt évtizedek művészettörténet-írása szinte teljesen elhanyagolta a polgári Magyarország háború előtti kerámiaművészeinek bemutatását. Századunk itthon maradt és mindkét politikai rendszerben élő, kiállító alkotóinak kivételével szinte semilyen hiteles információ nem áll rendelkezésre róluk. Könyvemben megpróbáltam az elfelejtett keramikusok fellelhető étetrajzi adatait és a szétszóródott életműveik magángyűjteményekben megtalálható, eddig nem publikált műveikből egy válogatást bemutatni.
-
Magyar fotográfiai évkönyv és adattár 1998
0Miért gazdag a magyar fotókultúra?
Azért, mert sokan gazdagítják! Sokkal többen, mint ahány alkotóról a televízióból és az országos napilapok tudósításaiból tudhat a közvélemény. Ezért itt az ideje, hogy az önmaguk fontosságát és jelentőségét oly hangosan hirdetők nevén kívül megismerjünk másokat is, akik csendesebben, szerényebben, de hozzájárulnak a kortárs fotográfia gyarapításához.
Az idén első alkalommal készül kulturális leltár erről a területről, amelynek egyetlen célja van: felsorolni mindazokat az eseményeket – kiállításokat, előadásokat, alkotótáborokat -, amelyeket 1998-ban rendeztek a fényképezés iránt érdeklődők számára. A naplószerű összefoglalásból természetesen nem hiányoznak majd az események szereplői sem. Név szerint említve az alkotókat, akik vizuális élményeiket és mondanivalójukat fényképpé formálva hozták nyilvánosságra. -
Magyar karikatúrák adat- és szignótára
0A grafika legvidámabb „mostohagyermekét, a karikatúrát, illetve azok művelőit, a magyar karikaturistákat veszi lajstromba szerény lexikonunk. Magyarországon az újságkarikatúra-rajzolást 1848-tól, a Charivari (Dongó) című vicclap megjelenésétől eredeztetjük. A képzőművészek számára a képes vicc műfaja – az éppenhogy megtűrt, inkább csupán a megélhetést biztosító, esetenként az egymással bolondozó, avagy éppen egy harmadikat ugrató – de semmiképpen sem a „valódi” művészi – időtöltést jelentette.
Az első híres pályaelhagyó – s egyben a művészeti tanulmányait is feladó -, ám a karikatúráival nevet, rangot és országos ismertséget szerző művész Jankó János (1833-1896) volt. Az újonnan induló bal- és jobboldali vicclapok majd’ egy évtizeden át egyaránt (!) az ő munkásságára alapozták népszerűségüket. Jankó elévülhetetlen érdeme továbbá, hogy felfedezte számunkra az autodidakta Homicskó Atanázt, aki az orvosi táskáját hagyta hátra egy plajbászért cserébe. Talán ennek a két markáns egyéniségnek köszönhető, hogy a XIX. század második felében egyre több grafikus mérte meg tehetségét a karikatúra műfajában.” -
-
Magyarország múzeumai
0Bemutatja az ország valamennyi múzeumát: képzőművészeti, történelmi, régészeti, néprajzi, technikatörténeti gyűjteményeket éppúgy, mint irodalmi emlékhelyeket, falusi tájházakat és kuriózum-kollekciókat. • Ismerteti a híres gyűjtemények történetét, olykor kalandos sorsát. • Végigkalauzol a nevezetes múzeumépületekben, felhívja a figyelmet az építészeti különlegességekre. • A nemzetközi viszonylatban is páratlan értékű műkincseknek kiemelt figyelmet szentel. • Tájékoztat az állandó kiállításokról, közli a múzeumlátogatók számára legfontosabb információkat. • Több mint 200 színes fotó, reprodukció hívja fel a figyelmet a legbecsesebb műtárgyakra, a különleges múzeumépületekre.
-
Mai Manó fotográfiái – Photographs by Manó Mai
0Mai Manó az emberi élet kivételes napjain készítette a képeit, az első áldozás vagy a bar-micvo, az eljegyzés, az esküvő és a keresztelő napján. A nagy nap egyetlen pillanatát örökítette meg, ám nem a köznapiság, hanem a reprezentáció és a feltörekvés jegyében. Annak az elképzelésnek a jegyében, hogy minden embernek vannak nagy napjai.
Nádas Péter
Mai Manó császári és királyi fotográfus a 19. és 20. század fordulójának egyik kiemelkedő fényképésze, 1906-ban alapítója A Fény című fotográfiai szaklapnak. És mindenek előtt neki köszönhető Budapest egyik építészeti ékessége, a Nagymező utca 20. alatt álló gyönyörű szecessziós napfényműterem, a Mai Manó Ház, ahol néhány éve a Magyar Fotográfusok Háza is működik. Az e kötetben található százegynéhány felvétel amellett, hogy fotótörténeti ritkaság, egy letűnt világ izgalmas és értékes dokumentuma is.
Kincses Károly -
Maradandóság és változás
0A kötet a Maradandóság és változás címmel, 2000 őszén Ráckevén, a Savoyai-kastélyban megrendezett háromnapos művészettörténeti konferencia előadásait tartalmazza, néhány további tanulmány kíséretében. A ráckevei konferenciával az akkor hatvanéves, nagy művészettörténész nemzedéket köszöntötte a szakma, fiatalabbak és idősebbek. Az esemény egyszerre volt kötetlen és ünnepélyes, a tudományos színvonalat és sokféleséget pedig dokumentálja – kollektív „Festschrift” gyanánt Askercz Éva, Dávid Ferenc, Galavics Géza, Kovács Péter, Kovalovszky Márta, László Emőke, Marosi Ernő, Nagy Ildikó, Néray Katalin, Péter Márta, Prokopp Mária, Szabó Júlia, Tímár Árpád, Tóth Melinda, Tóth Sándor tiszteletére – maga a tanulmánykötet.
-
Máté Olga fotóművész
0Máté Olga (1878-1961) a 20. század első felében alkotó fotóművész, akinek munkásságát, egybevetve férfikollégáiéval is, a legelsők között emlegethetjük. Írók, művészek, szabad gondolkodók, önmegvalósításra törekvő nők keresték fel szalonként is működő Veres Pálné utcai műtermét. Máté kapcsolatot tartott a társművészetek alkotóival, nyomon követte az ott felbukkanó modern törekvéseket, dokumentálta a modern tánc születését, a modern építészet első jelentős produkcióit Szinte egyedülállónak mondható műfaji sokoldalúsága, portré, gyerekfelvétel, csendélet, városkép, reklámfelvétel egyaránt kikerül műterméből. Szakmai pályafutása végéig megújulni kész természete hazai és külföldi kiállítások eredményes résztvevőjévé avatta. Anya, asszony és művész hármasságát egységben megvalósító szándéka kereknek, teljesnek mondható életet, mű-együttest hagyott maga után.
-
Mátyás király öröksége
0A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának (2008. március 28 – 2008. július 27.) katalógusa, illetve ehhez kapcsolódó tanulmányok
-
Mesterek köszöntése
0Kassák Lajos új verseskönyvében a modern festészet nagy úttörőiről írott költeményeit gyűjtötte össze. Picasso, Matisse, Braque, Léger, Franz Marc, Chagall, Klee, Rousseau a hősei ennek a könyvnek, akik ma már a modern piktúra halhatatlan klasszikusai közé számítanak, akiknek a műve – ha nem is ültek még el a róluk és körülöttük zajló viták – maradandó és megbecsülést érdemlő közös érték. Kassák versei tiszteletadások, szubjektív élménybeszámolók, de ugyanakkor szinte műtörténeti tanulmányok is e mesterek munkásságáról. Kassák avatott kalauz a modern művészet útvesztőkkel teli birodalmában. A tíz verset tíz színes reprodukció kíséri.
-
Michelangelo és a vatikáni Pietá
0Mindig izgalmas kihívás a nagy mesterek és halhatatlan remekműveik vizsgálata a másolók, a követők szemszögéből, akik alkotásaikban erejüket a fölülmúlhatatlan példaképpel szerették volna összemérni. Ilyen például az a mester, aki a vatikáni Pietà nyomán a római Palazzo Barberini monokróm képét festette, és talán együtt tanult Michelangelóval a Giardino di San Marcóban. De ki lehetett az, akinek a Londonban lévő Krisztus sírba tétele tulajdonítható? A könyv szerzője szerint semmiképpen sem azonos Michelangelo Buonarrotival, ahogyan azt a művészettörténészek többsége ma gondolja.
A kötet magyarázatot keres arra is, hogy miért volt fontos a teológusoknak Mária szüzessége, és miért ábrázolta Michelangelo a nőket férfiasnak. Mi az értelme a halott Krisztus látszólag mozgó ujjainak? Hogyan tekintettek a korban Krisztus siratására? Mindeközben megelevenedik az olvasó előtt a quattrocentóvégi Firenze és Róma, valamint az időszak meghatározó alakja, Girolamo Savonarola, akinek prédikációi s azok morális üzenetei a fiatal Michelangelót is megérintették. -
Minimal art
0Átlósan a falhoz rögzített hétköznapi neoncső; megmunkálatlan fagerendák vagy fémlemezek mintázata a padlón; egyszerűen elrendezett, fémből vagy plexiből készült dobozok; rétegelt lemezből, alumíniumból vagy acélból készült kockák és más alapvető geometriai alakzatok – így lehetne leírni számos képzőművésznek a hatvanas évek elején New Yorkban és Los Angelesben született műveit. A minimal art egyik legjellemzőbb vonása a hasonló elemek hierarchiát nélkülöző geometrikus egymás mellé rendelése. A minimal art az absztrakt expresszionizmus és a pop art irányzataira adott válaszként jelentkezett az Egyesült Államokban. A „Minimal Art” kifejezés Richard Wollheim művészetfilozófusnak tulajdonítható, 1965-ben írt, azonos című cikkében nem a legújabb amerikai művészeti irányzat leírására, hanem a 20. század általános jelenségének, a művészi tartalom minimalizálásának megragadására tesz kísérletet.
-
Mítosz vagy siker? A magyaros stílus
0A magyar művészettörténet, fotóhistória egyik legnagyobb adóssága – a sok közül – a magyaros stílussal való érdemi foglalkozás. Amig tartott, nagyon népszerű volt itthon és külföldön egyaránt, sokat beszéltek róla, még ha nem is mindig a valóságnak megfelelően, hisz gyakran tódítottak, hangsúlyoztak érdemein felül dolgokat, szakítottak ki kontextusukból idézett mondatokat. Amikor véget ért, már nem lehetett igazán beszélni róla. Erről gondoskodott a politika. A szocializmus kultúrideológusai, ha szóba került, gyakran lefiasisztázták, nacionalizmussal, hamis álromantikával, revansizmussal, miegyébbel vádolták. A rendszerváltást követő tíz évben pedig hiába erősödött a magyaros, néha a magyarosch szellem, a fotográfiában senki nem nyúlt vissza akár csak egy elemzés erejéig sem, ehhez az időszakhoz.
A Fotómúzeum most megpróbál törleszteni valamit a régi adósságból. Könyvünk és a 2000 nyarán megrendezett kiállítás címében hordozza azt a Janus-arcúságot, aminek megfejtésére kísérletet teszünk. Egyrészről ugye a siker. Aligha van olyan magyar fényképész, aki legalább a közhely szintjén ne tudná – akár álmából felébresztve is – fotográfiánk aranykora, legsikeresebb időszaka a magyaros stílusnak nevezett periódus volt a két háború között. Kiállítási érmek százai, pályadíjak, oklevelek, sajtóközlemények mutatják a tényleg páratlan diadalmenetet. És a hozzá kapcsolódó legendák, mítoszok Mit kezdhetünk ma a magyar stilussal? Erről szól ez a könyv, melynek a végén angol nyelvű összegzés található.