-
Cégérek
0A cégér: a vendégfogadók, iparosok, boltosok megkülönböztető és hívogató jele mint téma egyaránt tartozik a művelődéstörténethez, az ipartörténethez, az iparművészethez és a népművészethez. Csatkai Endre Kossuth-díjas, a művelődéstörténet érdemes kutatója ebben a posztumusz művében színesen, kellemes elbeszélő hangon mutatja be a régi magyarországi iparos- és kereskedővilág e hangulatos emlékeit; sok érdekes adalékot közöl erről az életről, a kereskedelem, az ipar reklám módszereiről, a szokásokról, amelyek létrehozták ezeket a ma gyakran hieroglifaként ható jeleket. Megmagyarázza az összefüggéseiből kiszakított, sokszor szürreálisnak látszó formák, alakzatok egykori funkcióját, egy-egy figura kialakulásának történetét. Ezek a legkülönbözőbb anyagokból, fémből, fából, posztóból, vesszőből megmintázott tárgyak vagy festett képek minden esetben bizarr hatást keltenek. Hol naiv-népies hangon szólnak, hol magas mesterségbeli tudásról tanúskodnak. A kötetet 60 fekete-fehér és 9 színes kép illusztrálja.
-
Csillagbojtár
0Különös könyv ez. A tanítvány, majd a tanító szemszögéből pillanthatunk be lapjait böngészve a hihetetlen mennyiségű tehetséget termő és eltékozló magyar képzőművészeti életbe… Csaknem száz alkotó műhelyébe kalauzolnak el ezek a töprengő, rácsodálkozó, kérdezve válaszoló, válaszolva kérdező, minden értéket, értékcsírát elfogulatlan örömmel fogadó, rendhagyó írások.
-
Csók és festék
0Megmaradt festményeiből ítélve biztosra vehető, hogy Kádár Erzsébetből kiváló festő lett volna, ha nem kell föladnia. Izmos intellektusa, egyéni látása, lényeget megragadni és anyagát szintetizálni képes elbeszélő, ábrázoló tehetsége képein, és még inkább írásaiban vitathatatlan. Többek közt Csók és festék című novellája és Egy város modellt áll című, Szentendrére emlékező esszéje jól mutatja, hogy fiatal énje milyen komolyan vette, élete céljának tekintette a festészetet. Állandó rajzolással, firkálással folyamatosan nevelte magában a festőt. Nem egy novelláját úgy kezdi, mintha pár (ecset)vonással kijelölne egy területet, amelybe megírandó figuráit fogja állítani. Ők lesznek a modelljei. Létükben, testi-lelki mozgásukban őket fogja ábrázolni.
-
Csontváry-emlékkönyv
0Bizonyára nincs még egy alakja a magyar művészettörténetnek, akiről annyi ellentétes vélemény hangzott volna el, mint a „Csontváry néven festő” Kosztka Mihály Tivadarról. Szánni való őrültnek éppúgy kikiáltották, mint az egyetemes művészet legnagyobb alakjai közé tartozó zseninek. Művészetének értékeit többször is felfedezték, de újra és újra feledésbe merült neve, vagy pedig egyszerűen a kuriózumok közé sorolták hatalmas, fénylő színekben pompázó vásznait. Ma már tisztán körvonalazható Csontváry helye a XX. század magyar festészetében és a modern művészet egyetemes történetében. A brüsszeli világkiállításon aratott siker óta a külföldi művészettörténészek is elismerik Csontváry rangját. De hogy milyen hosszú út vezetett a tudományos Csontváry-portré létrejöttéig, és hogy milyen kalandos módon menekültek meg a művész képei a pusztulástól, csak a szakemberek szűk köre tudta. A Csontváryfestményeket megvásároló és évtizedeken át féltve őrző Gerlóczy Gedeon építészmérnök gyűjtötte össze azt a nagy írásos anyagot, amelynek alapján Németh Lajos, a művész munkásságának legjobb ismerője megszerkesztette e kötetet. Áttekintést kapunk itt a Csontváryról szóló irodalomról éppúgy, mint Csontváry saját írásairól. *A kötet harmadik kiadása szerkezetében követi és tartalmában is változatlanul adja az előző kiadások anyagát. Bővült néhány újabban előkerült dokumentum ismertetésével, eddig lappangó vagy ismeretlen művek bemutatásával. Ezen kívül teljes terjedelmében közli Németh Lajos tanulmányát a Csontvárynak „tulajdonított” képekről, mely az elmúlt évek Csontváry-vitáinak tudományos lezárását adja.
-
Dalí közelről
0Kötetünk Salvador Dalí rajzaiból és a 20. század olyan művészeinek írásaiból kínál válogatást, akik viszonylag szoros kapcsolatban álltak Dalíval. Célunk az, hogy újjáélesszük a „cadavre exquis” szellemét, a művészi játékot, melyet a szürrealisták űztek egymás között: többük részvételével, „vakon” jöttek így létre szövegek vagy rajzok, illetve találomra, véletlenszerűen váltogatta egymást rajz és szöveg. A műveket rendszerezve, négy tematikus sorozatba helyezve mutatjuk be: a tanulóévek és az avantgárd; Gala avagy az örök nőiség; a szürrealizmus esztendői, és végül a kései korszak rajzos alkotásai. Ez a könyv elkalauzol bennünket abba a titokzatos, varázslatos világba, amely így újrateremtve is új és egyedi; ezzel kívánunk tisztelegni születésének századik évfordulóján Dalí előtt, ám egyszersmind a kiemelkedő egyéniségekkel benépesített világa előtt. A könyvet az teszi még érdekesebbé, hogy Dalí rajzainak és a kísérő szövegeknek java része eddig még nem látott, kevésbé ismert, és meglepően sokatmondó alkotás.
-
Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikon
0A lexikon a XX. Századi délvidéki magyar képzőművészetet összegzi. Délvidéki, azaz történelmi Magyarország első világháború után leválasztott déli részein, majd a volt Jugoszlávia, később Szerbia, főképp a Vajdaság, Horvátország és Szlovénia területén született, élt vagy ma is ott élő, illetve onnan származó és pályájukat külföldön folytató magyar képzőművészek (festőművészek, grafikusok, szobrászok, keramikusok, iparművészek, grafikai formatervezők, díszlet- és jelmeztervezők, divattervezők, fotográfusok, stb.) életét és pályáját, valamint a délvidéki magyar képzőművészettel foglalkozó művészettörténészeket, művészeti írókat, képzvőművészeti filmek rendezőit mutatja be, 402 részletes szócikkben. A kötetet Tolnai Ottó esszéje vezeti be
-
Duna – A legszélesebb sugárút / The widest avenue
0„…Elsőként természetesen a régmúlt azon részeit vesszük sorra a Lágymányosi-tótól a már említett óbudai vízimalmokig, amelyek nyom nélkül tűntek el, de még az is hihetetlennek tűnik, hogy valaha léteztek. Utána pedig megpróbáljuk sorra venni az összes olyan témát – a közlekedéstől a kereskedelemig, a strandolástól az élsportig, a korzózóktól a horgászokig, az ivóvíztől az árvízig –, amelyek így vagy úgy köthetők a régmúlt Dunájához. Talán mondanunk sem kell, hogy a teljesség igénye nélkül…”
Legát Tibor -
Egy zseni naplója
0Zsenialitásának szédítően tudatában van. Úgy tűnik, ebből a lelkében gyökerező meggyőződésből merít leginkább erőt. Szülei azért keresztelték el Salvadornak, mert ő hivatott megmenteni az absztrakt művészet, az akadémikus szürrealizmus, a dadaizmus, egyáltalán minden anarchista „izmus” által fenyegetett modern festészetet. E napló tehát emlékmű, amelyet Salvador Dali önnön dicsőségére emel. Szerénységet hiába is keresnénk benne, annál megkapóbb az őszintesége. A szerző pimasz szemérmetlenséggel, féktelen humorral, sziporkázó játékossággal vesézi ki önmagát. Amiként a Salvador Dali titkos élete, az Egy zseni naplója is tisztelgés a Hagyomány, a Katolicizmus és a Monarchia dicsősége előtt. Már ebből is látszik, mennyire felforgatónak tetszhet ez az írás a tudatlanok szemében.
-
Életem
0A Habsburg-Bécsből származó Kokoschka festői és irodalmi munkásságát a nácik „elfajzott művészetnek” nyilvánították. Ő a terror elől Prágába, majd Londonba emigrált, ma is ott él. Önéletrajzát, mint színműveit, költeményeit azonban anyanyelvén írta. Ifjúságától kezdve sokat szenvedett a kispolgári szemlélettől. Élete, pályája, munkássága valóban nem kispolgári. De a mód sem az, ahogyan ezt megírja. Egy rendkívül éles látású és egyéni módon gondolkodó festőművész memoárjai ezek, aki nem is tart rá igényt, hogy olvasói mindenben egyetértsenek vele. Kiemelkedően érdekesek azok a részei, amelyekben a századelő bécsi megújhodó és pezsgő művészeti életéről, a látványos, botrányos bukásokról, polgárpukkasztó megnyilvánulásokról számol be, kiváló kortársairól rajzol portrét. És rendkívül tanulságosak, szépek azok a lapok, amelyeken a művészetről, a görög szobrászatról, Altdorfer, Dürer, Michelangelo, Tiziano, Rembrandt, Vermeer alkotásairól vall.
-
Építészeti Enciklopédia
0„Andreetti Károly okl. műépítész, képzőművészeti főiskolai tanár úr Őméltóságának az 1929/1930. tanévben tartott előadásai után jegyezte: Pozder Gyula, II. évf. hallgató.”
-
Értékeink
0A keresztények legnagyobb értéke Isten Fia, Krisztus és az Ő feltámadásának valósága. Örömhíre elterjedve az egész világon számtalan értékes művészeti alkotás eszmei alapja lett. Az Egyház művészetének nagyszerű alkotásait a mindenkori legtehetségesebb művészektől rendelte meg Isten dicsőségére és az emberek örömére. A tehetséget, Isten ajándékát, amint Jézus tanításából is tudjuk, óvni, őrizni, nevelni és gyümölcsöztetni kell, különben elvész. Ez természetesen mindenkinek egyéni felelőssége, de a külsö segítség is elengedhetetlen hozzá.
-
Faragott mézeskalácsformák
0A mézeskalácsforma-faragás vonzó fejezete az iparművészet történetének. Amint ezt a Magyarországon előkerült, ókori cserépforma-töredékek is bizonyítják, a mézes tésztamasszák formálása, formába öntése nem újkori találmány.
A faforma-faragás Európában a XVII. században éri el virágkorát, amikor a plasztika és a grafika hatásától függetlenedve önálló díszítőstílust alakít ki. Erre a gótikus és reneszánsz formakincs jellegzetesen átírt felhasználása éppúgy jellemző, mint a népművészet díszítőelemeinek változatos alkalmazása vagy a tudatos stilizálás.
Weiner Piroska tanulmánya elsősorban a XVII-XIX. század magyarországi formafaragó művészetének technikai, tematikai, stílusbeli sajátosságait, a formák néhány tradícionális típusát elemzi élvezetesen. Megismerjük a hajdani nagy mézeskalácsos céhek, híres mézeskalács-készítő mesterek, családok tevékenységét.
A zömmel a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött formák kortörténeti, viselettörténeti vonatkozásban sem érdektelenek.
8 színes, 48 fekete-fehér kép mutatja be a legszebb formákat. -
Fazekas iskola
0„Amikor felkértek minket ennek a könyvnek a megírására, tulajdonképpen egy régóta dédelgetett tervünk megvalósítására kaptunk lehetőséget. Régóta terveztük, hogy egy olyan könyvet kellene irni, amelyben a magyar fazekasság története és technikai ismeretanyaga együtt kapna helyet, mégpedig szoros összefüggésben úgy, hogy a múlt minden hasznosítható technikai eleme szerepeljen benne, napjaink újításaival együtt. Nem csupán a fazekasságot, a mesterséget tanulók kezébe kívánunk tehát használható tankönyvet adni, hanem egy sokkal szélesebb olvasói rétegnek az egyszerű érdeklődőktől a népi kerámia gyűjtőin át a múzeumokban dolgozó szakembereknek egyaránt. Reméljük, mindenki megtalálja benne az őt érdeklő kérdésekre a választ, s akkor nem dolgoztunk hiába.”
A szerzők -
-
Fejfák
0A kötete fényképezte és összeállította Olasz Ferenc. Az utószót Dr. Kós Károly írta. Az előszót (Fejfáknak fejfa – Olasz Ferenc könyve elejére) Nagy László írta.
-
Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916
0Három évtizede is elmúlt, hogy főleg építészettörténeti kutatásaim során, a kolozsvári egyetemi könyvtár gyűjteményében „rábukkantam” Veress Ferenc 1859-ben a szamosparti város főbb nevezetességeit megörökítő kétkötetes fényképalbumára. A ritkaságszámba menő felvételek láttán, Kántor Lajos író és lapszerkesztő arra biztatott, hogy a Korunk folyóirat szerkesztőségében általa szervezett kiállítások keretébe mutassam be ezeket a felvételeket. A kiállításra 1983. februárban került sor, ahol Veress 1859-ből való fényképéit Vas Géza neves kolozsvári fényképész által azonos (vagy megközelítő) szögből felvett újkori városképeivel társítva mutattuk be. Annak ellenére, hogy már korábban is gyűjtöttem az erdélyi fotótörténetre vonatkozó adatokat, a kiállítás összeállításakor szembesültem először azzal a hiányossággal, amely az erdélyi fényképezés története terén mutatkozott. Mint kiderült. Erdélyi Lajos próbálkozását, illetve Fóris Pál egy kitűnő (rész)tanulmányát és az általa összeállított sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteménykatalógusát leszámítva, egyetlen átfogóbb jellegű írás sem állt akkor az érdeklődők rendelkezésére. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező években, az újabb adatok gyűjtése mellett, sor került az 1978 óta egyre szaporodó fotótörténeti adatok rendszerezéséhez. A gyűjtés még távolról sincs befejezve. Bár Temesvárt és Nagyváradot leszámítva, a nagyobb magyar városok periodikáinak fotótörténeti adatait sikerült kigyűjteni, több olyan kisebb település van, (Pl. Nagybánya, részben Sepsiszentgyörgy, Lúgos, Gyulafehérvár), ahol ennek a munkának elvégzése, még várat magára.
-
-
-
-
Gy. Szabó Béla
0Közel öt évtizede, hogy lemezt szaggató, kezdetleges vésőkkel Gy. Szabó Béla a KOLDUSOSK című rajzát kimetszette. Azóta több mint ezerkétszázhatvan fametszete készült el! Olyan sorozatok, metszetkönyvek és önálló lapok, melyek ismeretében méltán tekinthetjük őt huszadik századi fametszetművészetünk megújítójának. Grafikusi munkálkodása mintegy tizenötezer tusrajzot, ceruza- és szénrajzot sorakoztat még a metszetek mellé. Pasztell- és olajképei pedig – a grafikusi erényeken túl – a színekre érzékeny festőt ismertetik mg velünk.
-
Hajnal János festőművész első alkotói korszaka (1931-1948)
0„Giovanni Hajnalként ismeri az olaszországi művészeti élet, az európai s a világ egyházművészete a nagy számban megvalósított freskó, mozaik és színes üvegablak munkáin keresztül. í
A Rómában élő Mester curriculum vitae-iben az e munkái részletező és pontos fölsorolása előtti mondat általában…” -
-
-
Héthárs Szent Márton-temploma
0Héthárs (szlovákul Lipany, németül Siebenlinden, latinul Septemtiliae) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. A Csergo-hegység délnyugati lábánál, a Tarca (szl. Torysa) partján fekszik, 389 m tengerszint feletti magasságban, Kisszebentol 12 km-re, Eperjestol 26 km-re északnyugatra, a 68-as út mentén. Osrégi település, már a honfoglalás elott létezett. Az öreg – ma 68-as számú – országút, hadiút, egyben kereskedelmi útvonal használata a magyar honszerzést követo intézkedésekkel kezdodött meg: Anonymus gesztája szerint ,,az ott lakók intelmeire, eros csapat élén Böngér fiát, Bors vezért küldték ki a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepuakadályokkal erosítse meg, egészen a Tátra-hegységig”.[…]
-
Hieronymus Bosch fantasztikus életműve
0Mintha képzeletbeli repülőutat tennénk a XV. századba, olyan széles panorámát nyit rá Hieronymus Bosch bonyolult képi világa. A színpompás kort és a festő groteszk, erotikus teremtményeit szokatlan részletességgel mutatják be a kötet nagyméretű – jórészt színes – reprodukciói. A szerző feleleveníti a „középkor alkonyá”-nak jelentős eseményeit. Inkvizíció, szekták és boszorkányperek, háborúk és erkölcsi züllés, az egyház belső ellentmondásai: az újkor küszöbén ezekből tevődik össze az az izgalmas világ, amelynek ismerete a mai ember számára megkönnyíti Hieronymus Bosch fantasztikus alkotásainak megértését. A könyvet függelék egészíti ki, amely módot ad az érdeklődőknek, hogy további ismereteket szerezzenek a művészettörténet egyedülállóan érdekes alakjáról.
-
Időről időre – 1985 (Bodor Ferenc és Lugosi Lugo László fotósorozata az Iparművészeti Főiskolán)
0Bodor Ferenc és Lugosi Lugo László közös ötletüket valósították meg, amikor 1985-ben az Iparművészeti Főiskolán egyik alagsori műtermében fotózták a gólyabál résztvevőit, leginkább a főiskola hallgatóit, de tanárokat és más vendégeket is. Czeizel Balázs akkor másodéves volt, most neki jutott eszébe ez a fotósorozat. Kieselbach Tamás – néhány évvel később szintén a főiskola másoddiplomás hallgatója volt, nem szerepel a sorozaton, de akár ott is lehetett volna -, aki Lugoval és Czeizel Balázzsal is többször dolgozott már együtt, kiadta a sorozatot könyv formájában. A könyv az 1994-ben elhunyt Bodor Ferencnek is emléket állít.
-
-
Illúzió a természetben és a művészetben
0R. L. Gregory és E. H. Gombrich neve nem ismeretlen már a magyar olvasók előtt. Az értelmes szem, valamint A művészet története és a Művészet és illúzió c. magyarul is megjelent művek szerzői más neves szakemberekkel szövetkeztek e könyv megírására, hogy megkíséreljék ledönteni a „két kultúra” közötti válaszfalakat. Az észlelés és a művészet illúzió címszavával összefoglalható jelenségét próbálja meg értelmezni és magyarázni a fiziológus, a biológus és a művészettörténész egyaránt. A könyv szerzői nagy felkészültséggel tárgyalják a látás fiziológiájának (Blakemore), a percepció (Gregory), az állatvilág (Hinton), a látás kultúrákhoz kapcsolódó történeti fejlődésének (Deregowski), a művészet (Gombrich) és különösen a 20. századi képzőművészet (Penrose) problémáit a választott nézőpont felől közelítve, felhasználva a pszichológia, az élettan és a művészettörténet e téren rendelkezésre álló eredményeit. Mind a humán, mind pedig a természettudományos felkészültségű olvasó hasznosan és élvezettel mélyedhet el e tanulmányokban, követve a szerzőket izgalmas felfedező útjukon, az illúziótól a valóságig.
-
Isadora Duncan
01909. május 22-én este a későbbi híres francia írónő, Colette is ott ül a nézőtéren a Gaité-Lyrique Színházban, ahol Isadora Duncan lép fel. Az előadás hatása alatt otthon azon nyomban papírra veti az élményt. „Az egész, feltűnően naiv személyiség – mondjuk ki – az antik kecsesség erőteljesen angolszász felfogását tükrözi… De amikor táncolni kezd, egész valójával táncol, szabadon omló hajától kemény, meztelen sarkáig. Micsoda bájos és derűs vállmozdulatok! Milyen szép, amikor a csinos térd hirtelen kimered a muszlinrétegek mögül, harciasan és csökönyösen, mint a kos szarva! Féktelen és mégis klasszikus bacchanáliájában a két táncoló kéz – az egyik hívogat, a másik jelez – betetőzi, felvirágozza a kavargó tüllfátylak mögött jól látható izmos, rózsaszínű test vidám rendetlenségét… Táncol: arra született, hogy táncoljon. Táncolhatna akár álarcosan is, mert a teste beszédesebb a szeretni való, de fölösleges arcnál. Táncának semmi köze a pantomimhoz. Amikor sötét fátylaiba burkolózva fájdalmat színlel, menekül a fenyegető árnyak elől, zokog vagy szólongatja az odafönn, a súlyos függönyök redői között elrejtőzött Istent, mi csak várakozunk, türelmesen, udvariasan, mígnem a következő pillanatban tündökletesen, lombkoszorúval a fején ismét felbukkan, mégpedig majdnem meztelenül, hibátlanul összerakott, rózsás és vérbő amerikai testén két vagy három méter pink chiffon-nal. Táncol, fáradhatatlanul. A közönség őrjöngve tapsolja vissza, ő pedig fejét hajlítva mond igent, és kezdi újra. Akár halálra is táncolná magát meztelen, fenségesen néma lábain. … Amikor ránézek az Isadora Duncant tapssal ünneplő nőkre, a női természet furcsasága jár a fejemben. Ahogy félig felemelkedve kiáltják világgá lelkesedésüket, összepréselve, befűzve, sisak alatt görnyedve, jóformán felismerhetetlenül hajolnak a fátylaiban jóformán meztelen kis teremtés felé, aki ott áll könnyed, érintetlen lábán, szabadon leomló sima hajjal…
-
Ismerjük meg a keleti szőnyegeket
0Bővítette és átdolgozta Ledács Kiss Aladár.
„A szőnyeg, mint használati tárgy, különleges helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében. Homályba vesző régi időkben, nomád életet élő népek szükségletképpen jött létre az első szőnyeg: fekvőhely, ülőhely, takaró és egyszersmind szőnyeg a sátor hideg földjén” – írják bevezetőjükben könyvünk szerzői. A gazdagon illusztrált kötetben olvasóink végigkísérhetik a szőnyegkészítés történetét. Megismerhetik az ősi és máig élő szövési és csomózási technikákat, a híres keleti szőnyegkészítő népek jellegzetes díszítőmintáit, egyedülálló festési eljárásait, amelyeket ma a közkedvelt régi keleti szőnyegeket utánzó, gyári előállítással meg sem tudnak közelíteni. A kezdetben csak használati tárgyul szolgáló szőnyegből sok évszázados, sőt évezredes fejlődés folyamán művészi ízlésű, pompás fényűzési tárgy lett, uralkodói műhelyekben készített nagyértékű kincs, melynek csodálatos rajzát, ragyogó színeit méltán örökítették meg régi festőművészek képeiken. A legszebb darabok ma a világ híres múzeumainak féltve őrzött kincsei, de a régi minták gyári és sokszor silány utánzatainak ma is nagy divatja mellett, sokan szeretnének egy-egy régi szép szőnyeghez jutni. -
Jeles házak
0Mind a hatvanat felkereste és szép hasonlatossággal rézre karcolta Cseh Gusztáv kolozsvári képíró az MCMLXXXII-MCMLXXXIV esztendőkben
A magyarázó jegyzeteket Sas Péter írta. -
Kakaslomnic Szent Katalin-temploma
0Kakaslomnic (1899-ig Nagy-Lomnicz, szlovákul Veľká Lomnica, németül Großlomnitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. A Magas-Tátra délkeleti lábánál, a Poprád völgyében, a folyó bal partján fekszik.
Késmárktól 6 km-re délnyugatra, Poprádtól északkeletre található. A legrégibb és legnevezetesebb tátrai falvak egyike, a Tátra aljában található sor- vagy utcafalvak tipikus képviselője. Vályi András szerint:
„Kakas Lomnicz. Népes német falu Szepes Várm. földes Ura Berzeviczi Uraság, és mások, ’s az uraságoknak Kastéllyaikkal ékesíttetik, lakosai katolikusok; fekszik Hunszdorfhoz nem meszsze, és annak filiája, határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Kézsmárkon közel.”