-
Van Eyck festői életműve
0A bevezetőt Végh János írta, a dokumentációt Giorgio T. Faggin készítette.
-
-
-
Olasz festészet a XIV. században
0Kit nem nyűgöz le hat évszázad távlatából is Giotto freskóinak drámaisága, alakjainak szinte megfogható plaszticitása és égboltjainak kékje? De Simone Martini Madonnáinak költőisége vagy Andrea da Firenze híres Spanyol-kápolnabeli faliképeinek nagyszerűségi szintén magával ragadja a nézőt. Ez az a korszak, amikor a bizánciasan merev, hieratikus ábrázolásokat emberi érzelmek kezdik feloldani, és amikor a bibliai történeteket és eszméket kortársak, mint Assisi Szent Ferenc váltják tapasztalható valósággá. A fenséges, majesztétikus Madonna a városi polgárság öntudatra ébredésének reprezentálását vállalja föl (Duccio Maestája ); a szentek életében önéletrajzi események kerülnek színre (Simone Martini: Szent Márton lovaggá avatása ), arról nem is szólva, hogy kortárs portrék jelennek meg rajtuk résztvevőkként (Altichiero: Szent Lucia a ravatalon ).
-
A giccs. A rossz ízlés antológiája
0Az egyik értelmező szótár így határozza meg a giccset: „A giccs látszólagos művészi alakítás, amely kellemes érzeteket keltő tartalmi (erotikus, politikai, vallásos, szentimentális) elemekkel pótolja a hiányzó formálóerőt.” Ludwig Giesz szerint, aki eddig a legátfogóbb könyvet írta e témáról, a giccs szó használata igen helyénvaló „művészeti szemét” értelemben. Hermann Broch úgy véli, hogy a „giccs nem silány művészet, hanem különálló, éspedig zárt rendszer, amely idegen testként ül a művészetek zárt rendszerében, vagy ha úgy tetszik, mellette helyezkedik el”. Ezen kívül a giccs „hazugság, amely… arra az emberre hullik vissza, akinek ilyen hazug és szépítő tükörre van szüksége, hogy benne magára ismerjen”.
-
-
A lámpa históriája
0A lámpa históriája A mesterséges világítás történetét mondja el a tűz lobbanásától a nagyvárosok éjszakai ragyogásáig. Barlangok mélyén derengő foklafényről, pislákoló mécsekről, gyertyacsillárokról, öreg gázlámpákról szól a könyv. Régi időkbe viszi az olvasót, messzi tengerekre, ahol a Rodoszi Kolosszus fénye lebeg a vizek felett. Távol Keletre, ahol vidám sárga emberek nyüzsögnek a színes lampionok alatt. Megismertet hazai földön a betyárcsárda fényével, a cári palota ragyogó gyertyacsillárjaival, Párizs, London régi utcai lámpáival, a fiakker s az első mozdony világításával. utunk során találkozunk lámpahordó fiúkkal, hosszú létrát cipelő lámpagyújtogatókkal, Raszputyinnal, a cári lámpák őrével, s fülünkbe cseng az éjjeli bakter monoton éneke.