-
Magyar liberalizmus 1790-1848
0Kecskeméti Károly Franciaországban élő magyar történész fő műve, a magyar liberalizmus 1790-1848 közötti története átdolgozott kiadásban, magyar nyelven most lát először napvilágot. A szerző a korszak politikai elitjének átfogó vizsgálatával kimutatja a reformmozgalom társadalmi bázisának meglepő folytonosságát. Úgy látja, hogy a liberálisnak tekinthető eszmék 1790 táján nemcsak megjelentek, hanem tovább éltek, és az 1830 táján társadalmi-politikai mozgalommá fejlődő reformmozgalomban folytatódtak. Kecskeméti a magyar liberalizmust 1790-től kezdődő, egyre erősödő áramlatként, egységes történeti ívként mutatja be. Arra is figyelmeztet, hogy a ,,reformkor” nem jelenti a polgári átalakulás híveinek döntő politikai súlyát. Az utókor a reformeszméket s a korszak nagy alakjait idézi, és hajlamos elfeledkezni azokról a társadalmi erőkről, intézményes feltételekről, amelyek az átalakulás megvalósítását oly nehézzé tették. Kecskeméti Károly hatalmas anyagot elénk görgető könyve minden eddiginél meggyőzőbben bizonyítja azt is, hogy a reformkori magyar ,,nemesi liberalizmus” kifejezésében a ,,nemesi” nem jelent megszorítást: a program minden korlátozástól mentesen a polgári átalakulás következetes programjának tekinthető. Az 1848-as forradalom évtizedes, szerves folyamatok összegeződéseként hozhatta meg az eredményes áttörést.
-
Magyar politikai írások 1951-1976. 1.
0Előszó, amit szeretnénk, ha előszóként hatna.
Hölgyek! Urak! Bajtársak!
A bajtárs» megszólítást a szó jelentésének tudatában használjuk. Bár más nemzeteket sem kímélt meg sor-suk a bajoktól s ilyen válságos időkben összefogtak, még-is jóleső megállapítani nyelvünk gazdagsága bizonyítéka-ként, hogy míg mások ilyenkor a compagnonra vagy Kameradra szorulnak, mi nevén nevezhetjük a gyerme-ket: bajban társ bajtárs. Akár akarjuk, akár nem, társak vagyunk a népünk-nemzetünkre szakadt bajok fergetegében, s már többször összejöttünk, hogy keserves Golgotajárásunkból kivezető utat találjunk és Cyrenei Simonokat kereszthordozásunkban. -
-
-
-
Magyarország kálváriája
0Részlet
Sokáig haboztam, sokáig tépelődtem, míg politikai pályafutásom történéseinek és emlékeinek megírásához fogtam. Mindig csak az állott előttem, hogy életpályámat aligha töltik ki oly mozzanatok, melyek történelmi szempontból számba jöhetnek, másrészt a nagyközönség amúgy is jól ismeri a lezajlott eseményeket, s azon okokat, melyek szerencsétlen nemzetünket mai helyzetébe juttatták, viszont a háttérben levő hatóerőkre s főleg az egyéni cselekvésekre, melyek az eseményeket és okokat előidézték, talán nem is olyan mértékben kiváncsi, hogy azokkal érdemes volna bővebben foglalkozni. -
-
Magyarország megszállása
0Öt év történetét írtam meg, 1942-től 1947-ig, jórészt személyes élmények és tapasztalatok alapján, háttérben a nagyhatalmak roppant összecsapásának és végzetes tévedéseinek felvázolásával. Az öt év a magyar történelem legtragikusabb szakasza, vereséggel és bukással, majd újrakezdéssel. 1942. március 10-én Kállay Miklós a miniszterelnök; Horthy Miklós kormányzó gondos, tudatos választással nevezte ki, hogy adandó alkalommal kivonja Magyarországot a háborúból, melybe egy éve belekényszerült. 1947. május 30-án lemondott Nagy Ferenc, a háború utáni miniszterelnök, akit az összeomlás politikai kényszere állított a kormány élére. Egyikük sem volt felkészülve a sors-rendelte szerepre, a közibük eső 1945 a magyar történelem cezúrája. Történelmüket nagy, drámai és tragikus események gyakran megszakították, de ugyanannak a rendszernek a folyamatosságát érintetlenül hagyták. A fordulópont 1945: lezárult az a hosszú-hosszú folyamat, amit büszkén ezerévnek nevezünk, és elkezdődött egy új korszak, aminek megjelölésére még nincs kellő távlatunk. Eddig jellegében az új korszak, aminek megjelölésére még nincs kellő távlatunk. Eddig jellegében az új korszak mindannak az ellenkezője, amit az ezerév képvisel és szimbolizál, de akárhogy is lesz, akármit hoz a jövő, a fejlődés előreviszi a magyarságot, ismeretlen rendeltetése felé, nem pedig hátra, hogy megtörten, sírva a múltjára boruljon.
-
-
-
-
Megdőlt az életfa
0Mikor geológusként rendszertanokat tanultam, nem gondoltam arra, hogy a humán világban bizonyos emberi szándékok és tervezett cselekvések összességének és következményének is hasonlóan tökéletes rendszerét lehet felfedezni. Ilyen rendszert ir le Bene Éva a Megdőlt az életfa c. könyvében.
A XX. században találkoztunk egy-két embertelen eszme- és cselekvési rendszerrel, ezeknek egyike a kommunizmus, másika a nácizmus volt. Számunkra -ezek mellett és ezeken túl – azonban a legkegyetlenebb és legfájóbb emberi döntési és cselekvési szisztéma az 1920-ban államhatárokkal elszakított magyarság elnyomásának és gazdasági ellehetetlenítésének rendszere, társadalmi kapcsolatainak, családi kötelékeinek és évszázados településszerkezetének tudatos szétverése, valamint kollektív felszámolására indított összpontosított támadás volt. -
Menekülés a 14-es táborból
0Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
-
-
-
Mint tanu szólni. Bori történet
0A szerzőt 1944 nyarán hurcolták el munkaszolgálatos századával rabszolgamunkára a bori rézbányákba, és lett a Heidenau láger foglya négyszázkét társával – közöttük Radnóti Miklóssal – együtt. A rabok közül csak néhányan élték túl az embertelen bánásmódot. Történeti hűséggel megírt bori emlékezése vádirat a kirekesztés, az emberi ostobaság, a féktelen gyűlölet ellen.
-
-
-
-
-
-
Neoliberalizmus
0Ha kényesebbek lennénk az ízlést, és következetesebbek a szavak használatát illetően, ma nem lenne szükség megismernünk a „neoliberális” és a „neokonzervatív” terminusok jelentését, hiszen azonnal átláthatnánk e fogalmakon, illetve a mögöttük rejlő tartalom hamisságán. Ha kényesebbek lennénk az ízlést, és következetesebben a szavak használatát illetően, akkor eszembe sem jutott volna ezt a könyvet megírni; maradék hivatásomnál, tanítanék és kutatnék biokémiát, élettant itthon/vagy külhonban, ahogy tettem ezt az elmúlt harminc évben is.
Bár, ha jobban belegondolok, tekintheti az olvasó ezt az írást valamiféle szocio-biokémiaia dolgozatnak az ember önző génjeinek és szociális mivoltának az agyunkat torzító csatájáról. A csatáról, amit generációként újra és újra megvívunk egyszerűen azért, mert egy „génhiba” folytán a memóriánk nem öröklődik. -
-
-
-
Politika az iszlámban
0Az ókori keleti birodalmaktól kezdve a poliszon át a nemzetállamokig az uralom formája, legyen az tradicionális, karizmatikus vagy racionális jellegű, döntően rányomta bélyegét az adott társadalom működésére. Mindhárom esetben alapvető az uralom legitimitása. E munka azt mutatja be, hogy az iszlám által létrehozott társadalom esetében egyik weberi kategória sem használható kielégítően. Az iszlám meghatározó szerepéből következően, a Korán és a prófétai hagyomány meg nem változtatható módon szabályozza a társadalom minden lényeges mozzanatát. Emiatt maradt fönt az iszlám társadalom az utóbbi ezernégyszáz évben, akkor is, amikor egységes politikai szervezetről az első ezredforduló után már nem beszélhetünk. Az iszlám és a társadalom szoros összefonódottsága ugyanakkor az utóbbi két évszázadban lehetetlenné tette a modernizációt szolgáló reformkísérleteket. A társadalom „anyagcseréjét” szabályozó iszlám alapjai, a Korán és a Szunna ugyanis nem reformálható.
-
-
Préda
0Ayaan Hirsi Ali, aki fiatal szomáliai muszlim nőként Hollandiába érkezve maga is megtapasztalta mindazt, amit a Persepolis Marjane-ja, ma már úgy látja, hogy a nyugati és az iszlám világ kulturálisan és értékrendjében sok tekintetben olyannyira nem összeegyeztethető, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban párhuzamos társadalmak alakultak ki. Bizonyos negyedekben, kerületekben például a nők – sokszor saját jól felfogott érdekükben – eltűntek az utcákról és a közterekről, az állam pedig alig tesz valamit azért, hogy megvédje őket és azokat a jogokat, amelyeknek a nyugati kultúrában alapvetőknek kellene lenniük.
-
-
Protokoll des parteitages der Sozialdemokratie Ungarns in Budapest vom 7. und 8. dezember 1890. Herausgegeben von Jakob Kürschner und Paul Engelmann
0Az első magyarországi szociáldemokrata pártgyűlést 1890. december 7-én tartották meg 121 szakszervezeti vezető jelenlétében. A párt legfontosabb célkitűzései között a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az általános választójog megteremtését, munkásvédő törvények elfogadását fogalmazta meg. Jelentős szerepet játszott a különböző szakszervezetek létrehozásában és a parasztság
felvilágosításában. Első vezetője Engelmann Pál volt. -
Rákosi Mátyás születésnapja
01952. március 9. – e napon ünnepelte az ország Sztálin legjobb magyarországi tanítványának, Rákosi Mátyásnak hatvanadik születésnapját. Jubileumi kiadványok, plakátok, ünnepi munkafelajánlások, színházi díszünnepély – mindezek a nap fényét voltak hivatva emelni. A könyv szerzője – Nemes János – az ünnepségsorozat érdekes, komikus, tragikomikus epizódjaira emlékezik vissza, s e visszaemlékezésből egy ember portréja és egy korszak hangulata bontakozik ki. A képet – a születésnapi pillanatképet – kiegészítendő megismerkedhetünk Rákosi Mátyás rövid életrajzával, s eddig kevésbé ismert politikusi megnyilvánulásaival.
-
Rendszerhiba
0Az előttünk álló időszak egyik legizgalmasabb kérdése, hogy miképpen lehetne lebontani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét rövidebb és hosszabb távon, és mik lehetnek egy esetleges alkotmányos újjáépítés feltételei. Fleck Zoltán megvizsgálja, hogyan viszonyul egymáshoz a jogállam és a demokrácia, hogyan volt lehetséges húsz évvel a rendszerváltás után a visszarendeződés, hogyan épült ki az Orbán-rendszer, hogyan alakultak ki a NER új beszédmódjai, hogyan történt az intézményrendszerek átalakítása és a hatalom monopolizálása, és hogy szörnyszülöttnek vagy átmeneti állapotnak kell-e tekintenünk az illiberális demokráciát.