„Mint egy új Józsué, megállította útjában a napot, megfosztotta a tengert végtelen birodalmától, és csodálatos város emelet a mocsár helyén. Megértette, hogy a félmegoldások semmire sem jók, és csak akadályozzák a kibontakozást. Megértette, hogy az évszázadok formálta gyökeres átalakulást lehetetlen volt, csak félig-meddig megvalósítani (…) Mit tegyünk uraim, ha a szakáll akadályozza a tettek kibontakozását? Tépjük ki gyökerestül, ha magától nem akar kihullani.” (Belinszkij) „Érdemes lenne összevetni Péter és Lenin módszerét, a péteri és a bolsevik fordulat lezajlását. Mindkét esetben ugyanaz a durvaság és erőszak tapasztalható… (Bergyajev) A fenti végletes ítéleteket váltotta ki az utókorból I. Péter cár, akit Szvák Gyula IV. Iván, az orosz történelem másik híres hírhedt zsarnoka után most új könyve főszereplőjéül választ. A történeti érvek-ellenérvek ütközésének módszerével kíván a kötet összeállítója az orosz történelmi út következő alapdillemáira választ keresni: „Lehet-e az ázsiai alapokat konzerválva modernizálni a nagyhatalmat? Szükségszerű-e. hogy furkósbot legyen a mindenkori orosz politikai gyakorlat non plus ultrája? Valóban nem ismerhet az orosz történelem a felvilágosult abszolutizmusnál magasabb rendű államformát?

Hol a helyünk Európában, azon népek között, melyekkel részben egy állam kereteiben, részben szomszédságban, szövetségben és vad ellenségeskedések közepette osztoztunk egy évezred történelmében? A magyar politikai gondolkodás e kérdésre adott legkülönbözőbb 20. századi válaszait mutatjuk be kétkötetes válogatásunkban. Politikusok, művészek, tudósok vagy publicisták írásai, szaktudományos könyvrészletek, művészi esszék, tanulmányok, szenvedélyes újságcikkek vagy hivatalos pártállásfoglalások, a népek családjába való egyenrangú beilleszkedés, a szomszédos népekkel való baráti együttműködés eszmei vagy a magyar szupremácia irredenta hangja, fölény és elsőbbség igénye és a birodalmi terjeszkedés kóros programjai egyaránt helyet kapnak e kötetekben. Az olvasót esetenként a váteszi tisztánlátás és emelkedett bölcsesség késztetheti tiszteletre, máskor a felháborodás indulata öntheti el. Kíméletlen őszinteséggel igyekeztünk szembenézni a jelenig nyúló múlttal, s szembesíteni olvasóinkat a magyar politikai gondolkodás legkülönbözőbb irányzataival. Olvasóink eredeti szövegekből ismerhetik meg „a keresztény Nyugat utolsó védőbástyája”, a „Keleti-Svájc”, a „kelet-európai küldetés”, a szomszédos népek kulturális, történeti-fejlődési rokonsága, politikai egymásrautaltsága kavargó-ütköző nézeteit, a magyarság európai helyére és szomszédaival való kapcsolatára vonatkozó olyannyira eltérő álláspontokat. A történelem süllyesztőjében alámerült nézetekre egykori küzdők s napjaink alapvető politikai állásfoglalásai, valamint a szaktudomány történeti és művészeti fejlődésfolyamatok elemzésére épülő fejtegetései „válaszolnak”. A tájékozódást segíti s egyben a kötet szerkesztőinek álláspontját igyekszik megfogalmazni a bevezető tanulmány, és a közölt írások szerzőiről, az írások eredeti megjelenési helyéről közölt tájékoztatás, illetve a kötetek jobb kezelhetőségét szolgáló jegyzetek, mutatók apparátusa. E két kötet remélhetőleg meggyőzően bizonyítja, hogy szembe tudunk s szembe is kell nézni a múlttal, melynek megismerése nélkülözhetetlen az egykori tévedések és bűnök, megtévesztő manipulációk felismeréséhez és elkerüléséhez, annál is inkább, mivel e múltban és jelenben mélyen gyökereznek a szomszédos népek testvéri együttműködésére irányuló eszmék és törekvések. Ezt kívánjuk szolgálni itt közreadott válogatásunkkal is.

Az Új Jobboldal az 1960-as évek forrongó francia és olasz egyetemein, diákok között alakult ki. Mindmáig legjelentősebb képviselője az idén hatvanéves Alain de Benoist. Az Új Jobboldal nem utolsósorban reakcióként alakult ki az akkori baloldali, marxista mozgalmakra, ideológiákra. Mint minden jobboldali elmélet (vagy ahogy magát nevezi: gondolatiskola), ez sem új utópiát kreált, hanem múltban kereste meg egészséges szellemi gyökereit, hogy abból építkezve szóljon a jelenhez. Az új Jobboldal tehát csak nevében új. E gondolatiskola szervezeti formát is öltött Groupement de Racherche et d’ Études pour la Civilisation Européenne néven. Az Új Jobboldal politikája metapolitika, vagyis nem vesz részt a napi politikai harcokban, „egy lépéssel hátrább” lévő kérdésekkel foglalkozik. A szervezetnek szinte minden európai és más, fehérek által lakott országban van tagsága. Számuk sok ezer, szinte mind értelmiségiek. Olyan szellemi irányzat ez, amely Európa nemzeteit vissza akarja vezetni eredeti (értsd: nemzeti) és Európát megteremtő gyökereit, teremtő és éltető mítoszait. Aminek nem a naciolanizmus az oka, hanem Európa utóbbi, közel 1600 éves történetét meghatározó, Európát szellemileg, erkölcsileg s lassan gazdaságilag is tönkretevő ideológiákkal szembeni védelem, azok meghaladása, az európai nemzetek öntudatának, vitális erejének helyreállítása. Szükséges, hiszen e mintegy másfél ezer éves kezdet Carl Sagan szavaival „olyan volt, mintha az egész civilizáció valamiféle saját magára kiszabott agyműtéten esett volna át.”