Arad vármegye, Arad város és a Kölcsey egyesület kezdeményezte Arad város monográphiájának összeállítását és Márki Sándort bízta meg a történeti rész megírásával.

1867-1914 között Székelyudvarhely történelmének egyik legdinamikusabb korszakát élte. A folyamatosan növekvő népességű, rendezett tanács státusú vármegyeközpontban, székelyföldi mértékkel mérve számottevő modernizációs folyamatok indultak be. Megőrizte, sőt bővítette a térségben betöltött központi funkcióit, a fejletlen közúti infrastruktúra, a vámháború, a késői vasúti csatlakozás és a szerény gyáripar ellenére a kisiparos-kereskedő jellegű városka Székelyföld egyik meghatározó gazdasági centruma volt. Megmaradt iskolavárosnak és pezsgő kulturális-művelődési életet tudhatott magáénak. Mérsékelt anyagi helyzetéhez képest olyan infrastrukturális fejlesztéseket végeztek, amelyekkel érezhetően nőtt Székelyudvarhely urbanizációs szintje és ezáltal a város polgárainak életminősége. A korszakban lezajló jelentős építkezések döntően hozzájárultak a belváros mostani arculatának kialakulásához. Nyilván voltak hiányosságok, kihasználatlan lehetőségek is, amelyek részben a város saját hibájának, részben a kedvezőtlen körülményeknek, majd a kirobbanó világháborúnak tudhatók be.

Balatonfüred Város Önkormányzata és a Balatonfüred Városért Közalapítvány ajánlja e könyvet a város lakosságának.
A könyv elsősorban Balatonfüred és Balatonarács ófalu/óváros történetére összpontosít; a látszatra csélcsap, a változatosságra épülő életforma mögött meghúzódó állandóságról, maradandóságról szól. A kötet átfogó képet ad mindarról – a földtörténeti és őstörténeti előzményektől a legújabb kori történelemig, művelődéstörténetig ami a füredi vidékre jellemző: természeti szépségéről, boráról, gyógyulást hozó vizéről, intézményeiről, a pihenni, szórakozni vágyók számára nyújtott gazdag kínálatáról.