A ​XX. század egyik legnagyobb hatású gondolkodójától mind ez idáig magyarul csak egyetlen – első – műve, a Logikai-filozófiai értekezés jelent meg. Most, a könyvkiadás sajátos fintoraként, Wittgenstein utolsó sorait tartja a kezében a magyar olvasó. A két mű egyúttal a filozófus két korszakát képviseli. Az Értekezés-ben – melyet Wittgenstein a Monarchia katonájaként az első világháború lövészárkaiaban írt – a Bécsi Kör filozófusai ismertek eszméik letisztult megfogalmazására. Ám e szellemi rokonság hangoztatása Wittgensteinból csak idegenkedést váltott ki. A bizonyosságról című mű pedig a filozófus „cambridge-i korszakának” szülötte, mely korszak gondolatvilágát többek közt az analitikus filozófusok, illetve a „mindennapi nyelv filozófusai” érezték a magukéhoz közelállónak. Ám ők is Wittgenstein elutasításával találkoztak. A Wittgenstein-műveknek ez a sajátosan ellentmondásos befogadása – a hatástörténet megszokott megértési-félreértési jelenségein túl – maguknak a szövegeknek a megszokottat meghaladó rejtélyességével magyarázható. Az Értekezés, száraz logikai formulái egy kimondatlan és kimondhatatlan – misztikus – etikai tanításra utalnak. A késői művek nyelve – filozófiai szövegeknél meglehetősen szokatlan módon – a mindannyiunk által beszélt mindennapi nyelv, melyet Wittgenstein a filozófiai érvelés egyedül értelmes közegeként ismer el. Ám e késői szövegek fő érve is az életünkre, nyelvünkre való rámutatás, melyben egy minden racionális, rendszerszerűségre törekvő érvelés előtti igazság mutatkozik meg, nem kevés értelmezési nehézség elé állítva az olvasót.

A jelenkorigondolkozás mesterei:Stendhal,Taine,Renan,H.Spencer,Nietzsche,Tolsztoj,Ruskin,V.Hugo.

Sir Roger Scruton (1944) a kortárs angolszász esztétíkai gondolkodás meghatározó alakja. A Cambridge-ben doktorált termékeny filozófus Londonban tanított esztétikát. A brit hagyományelvűek követőjeként a vasfüggöny leomlása előtt részt vett a kelet-európai értelmiség földalatti képzésében. Filozófiát oktatott Oxfordban, a Saint Andrews-i Egyetemen, valamint Bostonban és a Buckingham Egyetemen is, de az utóbbi időben saját farmján él családjával. Amikor e könyvének megjelentetését javasoltam a kiadónak, az a meggyőződés vezetett, hogy nála jobb kalauzt nem választhatunk művészet-elméleti kérdésekben. Amellett, hogy maga is gyakorló művész – író és zeneszerző ís, elméleti igénnyel írt zenéről, építészetről, a kultúráról általában, beleértve a szexualitást és a borkultúrát is. A brit konzervatív hagyományban ez így természetes gondoljunk Burke, Eliot vagy Oake-shott esztétikai írásaíra: jól működő politikai rend csak a kultúra biztos alapjaira építhető.
Horkay Hörcher Ferenc

Az 1976-ban elhúnyt Arnold Gehlen a XX. századi polgári filozófiai antropológia egyik legnevesebb képviselője volt. Az ember világban elfoglalt sajátos helyét vizsgálva nagy súlyt helyez az aktivitásra, az ösztönszerkezet és a tudatos ellenőrzés kölcsönhatására s a nyelv szerepére. Számos olyan kategóriát alkotott, amelyek termékeny kiindulópontokat szolgáltathatnak egy marxista filozófia antropológia számára is. Ezek közül néhányat – például a „tehermentesítés fogalmát” – Lukács György is felhasználja öregkori Esztétikájában. Gehlen igen gazdag szaktudományos anyagra épülő filozófiai elmélete korlátai ellenére is jelentős dokumentuma a mai polgári törekvéseknek.