„Dicsőség Allahnak, mert jótéteményeivel Ő tette tökéletessé teremtményeit, prófétáit Ő halmozta el különleges adományaival. Dicsérem Őt azért, amit ránk áraszt bölcsességéből, és kérem jutalmát kiemelkedő harcosai számára, áldását prófétájára és annak családjára.
Akinek lelkébe Allah magasra törő célokat ültetett és akit abban a szerencsében részesített, hogy látása élet lehet, jogosan akar minden erényből részesedni, gondosan szem előtt tartva minden igaz dolgot, hogy arra a fokra emelkedhessék, ahol tanára volt…
Elmondom, hogy miben áll és milyen az emberi boldogság, továbbá, hogy mi az a boldogság, amelyben az emberek mint az emberi nem tagjai részesülnek, és mi az a boldogság, melyet fáradságos munka árán közülünk csak néhány buzgó ember érhet el…”

Az Attraktor kiadó Nietzsche-sorozatának legújabb kötete több rövid, de fontos tanulmányt tartalmaz a 19. század talán legélőbb, legfontosabb filozófusának életművéből. „A dionüszoszi világszemlélet” című írás Niezsche görög művészetről és világképről szóló elméletének egyik korai megfogalmazása, mely eredetileg egy hosszabb munka része lett volna, s melyet a szerző nem dolgozott ki végül. További tanulmányok szólnak „A zenéről és a szóról”, „A nyelvek eredetéről”, valamint profetikus szavakat olvashatunk a „Pillantás a népek jelenébe és jövőjébe” címen összeállított töredékekben. A kötetet a fordító jegyzetei és utószava teszik teljessé.

Ez a könyv nem filozófusoknak készült, noha a filozófiáról szól. Olyan embereknek szántam, akik teljesen idegenek ettől a tudománytól, s legtöbbjük bizonyosan Pascal-lal tart, hogy „mit se törődni a filozófiával: ez az igazi filozófia”. Feladatom azonban éppen ezért még jobban izgatott. Hogyan adjak képet az ilyeneknek a filozófiáról úgy, hogy abban mégis a saját arcvonásaikat ismerjék fel, amikre eddig nem figyeltek? Szerettem volna nekik megmutatni, hogy a filozófiához mindenkinek van köze, annak is, aki elfogadja, meg annak is, aki eldobja.

„A »nemzeti kérdés« köztudottan ellentmondásos téma. Nem volt célom, hogy kevésbé ellentmondásossá tegyem” – írja E. J. Hobsbawm könyve előszavában. A kötet eredetileg egyetemi előadásokra épült, majd 1992-ben kiegészült, éppen azoknak a robbanásszerű változásoknak a hatására, amelyek századunk nyolcvanas-kilencvenes éveiben bekövetkeztek. Ha csak a Szovjetunió felbomlására, Jugoszlávia polgárháborúira, a Közel-Kelet nacionalista mozgalmaira utalunk, aligha kell bizonygatni a téma rendkívüli jelentőségét, időszerűségét. És ha mindehhez hozzávesszük a szerző élvezetes stílusát, az élőbeszéd laza közvetlenségét, bizton állíthatjuk, hogy a kutatókon kívül a művelt olvasók is élvezettel forgathatják a művet. Kötetünk felsőoktatási segédkönyv.

Különös, rendkívüli könyvvel ismerkedik meg az olvasó – az egyik legjelentősebb utópista főművével. Fourier neve két helyről cseng ismerősen: Madách a Tragédia sivár falanszterjelenetében az ő nyomán idézte meg a jövőt, Lenin pedig a marxizmus tiszteletre méltó forrásai között sorolta fel. Alighanem az eredeti mű is taszítani és vonzani fog: lesz, akit elijeszt a dilettáns szent meggyőződése, rögeszmékben, elképesztő számításokban való vakhite, és lesz, akit megragad a részletek mögött az emberi nem gazdag, szabad, igazságos kibontakoztatásának gondolatkísérlete. Fourier számára az emberiség célja a boldogság, s az nem más, mint az összes szenvedélyek kielégítése. A természet szerinte nem szorul helyesbítésre, a kertész ollójára, a természetet meg kell valósítani. E gondolat s részletes kidolgozása okából van helye Fourier művének az etikai gondolkodók tárában.