„Mint egy új Józsué, megállította útjában a napot, megfosztotta a tengert végtelen birodalmától, és csodálatos város emelet a mocsár helyén. Megértette, hogy a félmegoldások semmire sem jók, és csak akadályozzák a kibontakozást. Megértette, hogy az évszázadok formálta gyökeres átalakulást lehetetlen volt, csak félig-meddig megvalósítani (…) Mit tegyünk uraim, ha a szakáll akadályozza a tettek kibontakozását? Tépjük ki gyökerestül, ha magától nem akar kihullani.” (Belinszkij) „Érdemes lenne összevetni Péter és Lenin módszerét, a péteri és a bolsevik fordulat lezajlását. Mindkét esetben ugyanaz a durvaság és erőszak tapasztalható… (Bergyajev) A fenti végletes ítéleteket váltotta ki az utókorból I. Péter cár, akit Szvák Gyula IV. Iván, az orosz történelem másik híres hírhedt zsarnoka után most új könyve főszereplőjéül választ. A történeti érvek-ellenérvek ütközésének módszerével kíván a kötet összeállítója az orosz történelmi út következő alapdillemáira választ keresni: „Lehet-e az ázsiai alapokat konzerválva modernizálni a nagyhatalmat? Szükségszerű-e. hogy furkósbot legyen a mindenkori orosz politikai gyakorlat non plus ultrája? Valóban nem ismerhet az orosz történelem a felvilágosult abszolutizmusnál magasabb rendű államformát?