A Látó-ember, az Igazlátó Wass Albert bölcs és tömör gondolatait foglalja egybe válogatásunk. Páratlan hitelességgel és szenvedéllyel ragadja vonzáskörébe a kötet olvasóit, a szépség és tragikum, az esszenciális értékek világába.

Waltari regénye az Újtestamentum világába viszi el az olvasót. Szemünk előtt elevenednek meg Jézus életének eseményei, érthető-érthetetlen csodák tanúi leszünk mi is, míg a Biblia rendkívül érzékletesen megjelenített tájait járva megismerkedünk mindazokkal, akik részesei az evangéliumi történetnek.

Elegáns lakásaikba mahagóni bútort kívántak az urak New Yorkban, Londonban, Párizsban a századforduló idején. A nemes fát otthonuktól messzire űzött, az igavonó baromnál súlyosabban kiszipolyozott indiánok termelik ki a dzsungel mélyén, kimondhatatlan szenvedések között. Kit apja adósságának ledolgozására, kit más okból adnak el a monteriára, ahonnan élve nem szabadulhatnak, mert újdonsült gazdáik, a féktelen kapzsiságú Montellano-fivérek, mindenre elszánt hóhéraikon keresztül – gondoskodnak róla, hogy adósságukat soha le nem törleszthessék. A caobafa kitermelésének leírása, az egész mexikói élet legapróbb részleteinek valósághű ábrázolása, vérbő figurák sokoldalú jellemzése teszi nagy élménnyé a könyvet az olvasó számára, aki szinte sürgeti a kifejtést: a megkínzott indiánok forradalmi kitörését. A végkifejlés azonban a Mahagóni-sorozat két befejező részében következik.

Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi, hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben, hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba. Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést.

A 30 év sorozat új kötete Örkény István válogatása e három évtized prózájában legjavából. Számtalan ismerős írás, szállóigévé lett Egyperces – de a kötet címét az egyik „hagyományos” novellától kölcsönözte, mégpedig nem véletlenül, hanem ezzel is mintegy hangsúlyozandó, hogy az újfajta, a groteszk látásmód, amely annyira jellemző Örkény István mai művészetére, semmiképpen sem a régivel való szakítás eredménye.

Henry Miller (1891-1980) szabadszájú regényeit hosszú ideig hazájában is cenzúra sújtotta. A Baktérítő 1939-ben Párizsban jelent meg először. Amerikában csak 1962-ben adták ki. A tiltás persze csak növelte a lappangó hírnevét, híveinek táborát, noha Miller soha nem kapcsolódott irodalmi körhöz, nemzedéki csoporthoz. Úgy élt, ahogy írt: csavargott, bejárta a világot, állást állásra váltott – néhány évig a New York-i közműveknél a küldöncök személyzeti főnöke volt. Végletesen individualista nézeteit áradó nyelvezetű exhibicionista kitárulkozástól sem visszariadó önéletrajzi műveiben fogalmazza meg. Magyarul ezeddig csak szórványosan lehetett tőle egy-egy esszét, novellát, interjút olvasni, fontosabb művei közül csak a A légkondicionált lidércnyomás jelent meg. A Baktérítő egy Henry Miller-sorozat első darabjaként jelenik meg.

Passuth László kora ifjúsága éveit Kolozsvárott töltötte, a nyugtalan vérkeringésű, lázas életritmusú és mégis sűrű történelmi levegőjű század eleji városban, ahol a múlt megismerésének és megértésének igénye magától értetődően ébredt fel a művészet és a filozófia iránt érdeklődő fiatalemberben. Később, a külföldi utazások és tartózkodások idején (két évig élt Milánóban) ez az igény csak fokozódott, szenvedéllyé erősödött, és a sokrétű ismeretanyag epikus megfogalmazásának szándékával párosult. Önéletrajzának kötetei: Kutatóárok, Rézkor, Gyilokjáró, Barlangképek.

Egy csodálatos tó közepén, egy elvarázsolt szépségű szigeten áll egy régi kolostor, fiatal férfiak, kutatók dolgoznak, kísérleteznek, vitatkoznak és szeretkeznek ebben a huszadik század végi paradicsomban. Idill, szerelem, merész viták, parázs szellemi élet festők műtermeiben, balladai történetek a sziget őslakóiról. Mígnem megjelenik Halupka Árpád, korunk kísértete, aki mint a savas eső, elhervaszt mindent, ami szép és emberi. Áldatlan munkálkodásához megtalálja a szövetségeseit a kutatók, az akadémikusok között, akik kiárusítják tudományuk igazságait, a társadalom és természet érdekeit…

A magyarországi zsidóságra 1944 március 19-én rázúdult a balsors. A németek megszállták az országot. Vasárnap reggel már száguldottak a német autók, gépesített erők Budapest utcáin, – zengett a beözönlő német katonaság végeláthatatlan soraitól a város, gúnyos üdvözlésekkel intettek be a villamosokon utazók közé – a gyalogjárók riadtan és sápadtan húzódtak a házfalak mellé.