-
„Megfog vala apóm szokcor kezemtül…” – Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére
0Szerzők: Balassa Iván, Fodor István, Benda Kálmán, Barna Gábor, Szabó T. Ádám, Szabó Ferenc, Beke György, Halász Péter, Limbacher Gábor, Csoma Gergely, Halászné Zelnik Katalin, Domokos Mária, Berlász Melnda, Budai Ilona, Bottyán Kristóf, Moldován Domokos, Laczkó Mihály, Demse Márton, Hajdú Demeter Dénes, Szőcs Anna, Bogdánfalvy János, Udvardy Frigyes
-
„Nálunk a harangszó elszáll a határig”
0A magyar lélek képzeletbeli térképén, Kiskőrös és Nagyszalonta, Szklabonya és Érmindszent, Zágon és irodalmunk megannyi más megszentelt helye társaságában megtalálható Farkaslaka is, Tamási Áron szülőfaluja. A Falu, amelyet oly sokan ismernek novelláiból, regényeiből, színpadi játékaiból, de amelynek történetileg, társadalmilag, néprajzilag hiteles arca megrajzolását maga a Gordon aljában meghúzódó falu szülötte is oly fontosnak ítélte, hogy végrendeletében külön is meghagyta megíratásának kötelességét.
A végrendelet teljesítésének szándékából pályázat született, s erre a pályázatra készült el Jakab Zsigmondné Mészáros Rózsika jelen munkája.
A pályázatban előírt és várt szabályszerű falumonográfia is íródik.
Addig is azonban, amíg azt az Olvasó kezébe adhatjuk, íme, itt van ez a „szabálytalan falurajz: egy fiatalon Farkaslakára került, s egész életét életével egybefonó tanítónő tanúsítványa arról, amit ebben a faluban hiteles és jellemző népi értékként látott, összegyűjtött és megörökített.
Most pedig megosztja mivelünk, mindnyájunk gazdagodására. -
A cívisek világa (Debrecen néprajza)
0Debrecen már a XII. századtól kezdve különleges helyet foglal el hazánk néprajzi tájegységei között. Földrajzi, gazdasági és jogi helyzeténél fogva irányító központ volt a környező vidék számára. Sajátos mezővárosi, parasztpolgári kultúrát alakított ki, amely egy ideig hatással volt egész nemzeti kultúránkra. A szerző érdekes, színes képet ad ennek a különös tájegységnek földműves és állattenyésztő cíviseiről, hortobágyi pásztorairól, céhes kézműveseiről, gyáralapító úttörőiről, közvéleményt formáló lelkész-szónokairól, egyszóval a cívisek egész társadalmáról.
-
-
A folklorisztika alapfogalmai
0A kötet több mint ezer hosszabb-rövidebb szócikkében a folklorisztika és bizonyos rokon tudományok összehasonlító irodalomtudomány, néprajz, antropológia, poétika és esztétika, művelődéstörténet, kultúraelmélet, szemiotika legfontosabb fogalmait, jelenségeit rendszerezve és egymással összekapcsolva találja meg az olvasó. (Ugyanakkor nem találkozhat a népművészettel, a néptánccal és a népzenével összefüggő kutatások alapfogalmainak magyarázataival.) A tárgyalt fogalmak meghatározásai és azok rendszerezése különös gonddal készültek. Nem csak magyar, hanem nemzetközi áttekintést is adnak, s ezt gazdag szakirodalom-jegyzékkel egészítik ki. Külön előnye a kötetnek az, hogy egyetlen szerző felfogását és szóhasználatát tükrözi, és ezáltal összefüggő egészet alkot. Ennek köszönhető, hogy a közelmúltban különösen nagy számban megjelent hazai lexikonok között a jelen mű önálló jelenségnek tekinthető. Gazdag utalórendszere segítségével sok irányban tájékozódhat az olvasó észreveheti például a tág értelemben vett folklór sokrétűségét, szinte kimeríthetetlen gazdagságát. Ezért is javasoljuk az olvasónak, ne csak egy-egy címszóval ismerkedjen meg, hanem túllépve ezeken olvasgassa nagyobb számban a különböző témákról szóló, sok érdekességgel szolgáló áttekintéseket. A kötet bevezetése beavatja az olvasót a lexikonok és címszavaik készítésének különös világába.
-
A hagyomány szolgálatában
0„Válogatásom majd fél évszázad műhelymunkájáról ad számot. Részben folyóiratokban rekedt dolgozataim jelentősebb részét gyűjti össze, másfelől régen elfogyott könyveimből idéz egy-egy részletet. A szövegek elvi mondanivalóin nem módosítottam, még akkor sem, ha itt-ott már másként, érettebben fogalmaznám meg. Úgy véltem, hogy a kötetnek nemcsak az eredményeket kell bemutatnia, hanem számot illik adnia egy kutatásban eltöltött életpálya szellemi, módszerbeli hullámzásairól, kereséseiről is. A dokumentációkat az áttekinthetőség érdekében több helyen megrövidítettem, összevontam. A kötet laza taglalását érdeklődési köröm szabta meg. Életművemet elsősorban a népi hitélet, illetőleg a szegedi hagyomány és emberség vizsgálata jellemzi. Könyvem is elsősorban ezt az érdeklődést tükrözi. Végül néhány emberi portrét, illetőleg művet mutatok be, amelyek talán rólam is elárulnak egyet és mást” – írta könyvéről Bálint Sándor, néprajztudós, a szakrális hagyományok kiváló ismerője, a „szögedi nemzet” hűséges fia, aki már nem érthette meg munkája megjelenését.
-
A hagyomány szolgálatában
0„Válogatásom majd fél évszázad műhelymunkájáról ad számot. Részben folyóiratokban rekedt dolgozataim jelentősebb részét gyűjti össze, másfelől régen elfogyott könyveimből idéz egy-egy részletet. A szövegek elvi mondanivalóin nem módosítottam, még akkor sem, ha itt-ott már másként, érettebben fogalmaznám meg. Úgy véltem, hogy a kötetnek nemcsak az eredményeket kell bemutatnia, hanem számot illik adnia egy kutatásban eltöltött életpálya szellemi, módszerbeli hullámzásairól, kereséseiről is. A dokumentációkat az áttekinthetőség érdekében több helyen megrövidítettem, összevontam. A kötet laza taglalását érdeklődési köröm szabta meg. Életművemet elsősorban a népi hitélet, illetőleg a szegedi hagyomány és emberség vizsgálata jellemzi. Könyvem is elsősorban ezt az érdeklődést tükrözi. Végül néhány emberi portrét, illetőleg művet mutatok be, amelyek talán rólam is elárulnak egyet és mást” – írta könyvéről Bálint Sándor, néprajztudós, a szakrális hagyományok kiváló ismerője, a „szögedi nemzet” hűséges fia, aki már nem érthette meg munkája megjelenését.
-
-
A magyar falu
0Szokatlan, hogy kis, ötíves tanulmányt előszó vezessen be. Ez a néhány sor csupán arra kívánja az olvasó figyelmét felhívni, hogy az itt következők nem rendszeres ismertetése, összefüggő rajza a magyar falunak. Ezt a szerző öt íven nem is nyújthatná. Ilyen terjedelemben arra kell szorítkoznia, hogy mozaikszerű képeket vázoljon fel a falusi életből és néhány olyan eszmét ismertessen, néhány olyan kérdést vessen fel, amelyek az átlagos újságolvasó városi ember előtt teljesen vagy csaknem ismeretlenek. Arra törekszik a szerző, hogy a falut a maga valójában, kendőzés nélkül állítsa az olvasó elé, belső mivoltában, összefüggéseiben, lakosaival. Ha a kép nem ad teljesen vonzó hatást, annak nem a szerző, még kevésbbé a magyar falu az oka, hanem azok, akik önmagukat illúziókba ringatták a falvakat illetően, avagy tudatosan kedvezőbb, vagy legalább rikítóbb színeket használtak a valóságnál.
-
A magyar falvak temetői
0A temető halott falu, melyben az élő falu gazdasági és társadalmi törvényei érvényesülnek. Ugyanakkor rendkívül régi hagyományok is sokáig fennmaradtak benne, mert az ősök tisztelete élteti ezeket. A szerző rengeteg nyomtatott, írásos és ábrázolásos forrást a maga csaknem félévszázados gyűjtőmunkájának eredményeivel ötvözve ebben a könyvben. Megismerhetjük a falusi temetőket múltjukban és jelenükben, különösképpen a sírjeleket (kereszt, sírkő, gomba, fejfa, kopja stb.) és mindazt amit erről a különböző tudományágak (régészet, néprajz, nyelvtudomány, művelődés- és vallástörténet stb.) megállapítottak. Ez a könyv az első nagyobbszabású kísérlet a magyar falvak temetőinke sokoldalú bemutatására.
-
-
A magyar mezőgazdaság a XVIII. században
0Magyarország a török hódoltság és háborúk megpróbáltatásaiból agrárországként került ki. A pusztulást követő békés újjáépítés nagyrészt a mezőgazdaságban ment végbe. Az ország néptelenné vált tájai felé elsősorban a török uralomtól ment területek magyar parasztsága áramlott, hogy ott az új élet lehetőségét megteremtse. Külföldről is hívtak be telepeseket, akik azonban jóval kedvezőbb helyzetben fogtak munkához. A kezdeti primitív gazdálkodásmódok fokozatosan fejlettebbeknek adtak helyet, s a termelőerők lendületes fejlődésnek indultak. De a török kiverésétől a napóleoni háborúkig tartó időszak bőséges adataiban nemcsak a gazdasági újjáépítés menete és máig ható eredményei tükröződnek. Megelevenedik a falu mindennapi élete, feltárulnak a hagyományos mezőgazdaság sajátos vonásai. A szerző azonban rámutat azokra a törekvésekre is, amelyek a modern mezőgazdaság felé vezető fejlődés útját egyengették.
-
A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője
0Az „Ethnographia” melléklete. XIII. évfolyam. 1912. (Új folyam: VIII.)
-
-
-
A magyar nép táncai
0A néptáncok kutatása a néprajzi tudományok egyik legfiatalabb ága. A köztudatban a magyar tánckultúráról igen kevés, lényegében csak a csárdásra szorítkozó ismeret él. Pedig a magyar néptánc számos történeti stílusréteget és kifejezésbeli variációt rejt magában, melyek között ott találjuk a régi énekes leánykörtáncokat, a fegyvertánc elemeit őrző pásztortáncokat, az ugrós legénytáncokat, valamint a reneszánsz óta kifejlődött régi páros táncok típusait. Ezeket a régi táncfajtákat a XVIII. század óta olyan új stílusú táncok – a verbunkosok és a csárdás váltották fel, melyek a magyar nemzeti karakter jellegzetes kifejezőivé váltak. Martin György könyve a történeti anyagon kívül a magyar tánckincs földrajzi tagozódását, a táncdialektusok jellegzetességeit is bemutatja. Itt kerül sor a különböző alkalmi táncok, például a lakodalmi osztótánc, a menyasszonyfektető gyertyástánc, a céhes eredetű bodnártánc és a nyugati eredetű folklorizált polgári társastáncok leírására.
A szöveget 38 fekete-fehér és 16 színes kép illusztrálja. -
A magyar turáni ornamentika története
0Minden magyar jelkép üzenet!
Atyáink tárgyi emlékeit az idő megőrizte, a többezer éves magyar szellemiségből fakadó csodálatos formavilágot, hitvallásuk tükörképeit. Ezek ma is hatnak, sugároznak ránk!
E művészet jelképrendszere mögött mélységes természetismeret, tudomány és bölcsesség rejlik. A mi feladatunk a magyar hagyományok ápolása és továbbadása az ifjúságnak! Elsősorban az ő számukra jelenik meg ez a könyv azzal a céllal, hogy megismerhessék, használhassák és méltón lehessenek büszkék sajátjukra, a magyar mintakincsre.
Az olvasó Huszka József (1854-1934) élete főművét tartja kezében, amely a szerző születésének 140. évfordulójára jelenik meg. -
A mindennapi élet magyarságszimbólumai
0A szerzők, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, Széchenyi-díjas társadalomtudósok, az MTA doktorai, folytatva a három kiadást megért „Magyarság-szimbólumok” című könyvükben elkezdetteket, új empirikus kutatással és gazdag kultúrtörténeti ismeretanyaggal mutatnak be mintegy ezret mindennapi életünk ezen meghatározó élményelemeiből.
-
-
A népszokások költészete
0A mű azokat a különböző népköltészeti alkotásokat mutatja be, amelyek a népszokásokhoz kapcsolódva jelentkeznek: párbeszédek, szertartásos énekek, közmondások, szólások, mondák stb. Elemzi e népköltészeti alkotások funkcióit, esztétikai sajátságait, műfaji jellemzőit és a különböző irodalmi műfajokhoz való viszonyát. Szól a dramatikus szövegek és a régi magyar dráma összefüggéséről, a szertartásos énekek mitológiai jellegű jelképeiről. Betekintést ad a paraszti érzelemvilágba, a falusi életszemléletbe, amely magába foglalja a folklór szubjektív és formulává merevedett alkotásait egyaránt. Az első csoportba tartozik pl. a temetések részben improvizált költészete, az utóbbiba tartoznak a szószerint hagyományozódott varázsigék és énekek.
A kötet mind a néprajzkutatók, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tarthat. -
A szegedi nép
0Bálint Sándor a szegedi József Attila Tudományegyetem nyugalmazott néprajzos professzora, Szeged városának szülötte. Dugonics András, Kálmány Lajos, Tömörkény István nyomán a szegedi világ további feltárásán és értelmezésén munkálkodik. Művei közül a Szegedi Szótár (1957) nyelvjárási enciklopédia, a Szeged városa (1959) művészettörténeti áttekintés. A szegedi paprika (1962) a város világraszóló különlegességének művelődéstörténeti és néprajzi méltatása.
Ismeretes, hogy a török hódoltság elsősorban Alföldünket sújtotta. A magyarság életének folytonosságát csak néhány hatalmas kiterjedésű parasztváros tartotta fönn, amelyek különleges magyar néprajzi tájegységnek tekinthetők. Színes népi múltjánál, sokrétű jelenénél fogva ezek közül is különösen kiválik a szegedi táj, amelynek paraszti humanizmusát Szeged író fiai, főleg Tömörkény, Móra, Juhász Gyula révén ismeri a művelt magyar olvasó. -
-
-
A tiszai halászat
0Szilágyi Miklós, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa elsőként vállalkozott arra, hogy a Tisza egy-egy szakaszának és ártéri vízállásainak népies halászeszközeiről, halfogási módjairól hosszabb-rövidebb tanulmányokban, adatközlő dolgozatokban felhalmozott, nagy mennyiségű, de egyenetlen színvonalú ismeretanyagot monografikusan összegezze, felhasználván ehhez több évtizedes terepmunkájának és levéltári kutatásainak tapasztalatait. Forráskritikai igénnyel szembesíti a pusztuló halászatról szóló, a halászok nosztalgiáit közvetítő 19-20. századi néprajzi leírásokat, emlékiratok, szépirodalmi alkotások személyes hitelű közléseit, a halászati-horgászati szaksajtó múltidéző vagy praktikusan jelen idejű beszámolóit a korábbi századok halászati gyakorlatáról valló egykorú archivális forrásokkal. A rendkívül változatos eszközanyag ilyen módszerű elemzése azt bizonyítja, hogy a Herman Ottó klasszikus monográfiája (1887) óta „ősfoglalkozásnak” tekintett halászat folyamatosan alakult, módosult: hozzáigazodott a változó ökológiai feltételekhez. Az a halászati technika tehát, melyet századunkban megfigyelhettek az etnográfusok, nemcsak a „hagyományos tudásnak”, hanem a foglalkozásszerűen halászók és az orvhalászok innovatív készségének a bizonyítására is kiválóan alkalmas.
-
A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében
0A kézművesipar történetével foglalkozó kutatók (régészek, történészek, etnográfusok, levéltárosok, restaurátorok és anyagkutatók) immár harmadik interdiszciplináris konferenciájának az anyagát teszi közzé ez a kötet. Az agyagművesség, s az erdő a fa és régészete és néprajza után a téma ezúttal a vasművesség volt. A kéttucat tanulmány alapján a paleolitikumtól egészen a napjainkig a Kárpát-medence vasművességének sokrétű és színes mozaikképe bontakozik ki. A legújabb eredményeket bemutató kötetet haszonnal forgathatja mindenki, akit az egykori hétköznapok, az anyagi kultúra világa érdekel.
-
-
Ágas-bogas fa
0Fiatal néprajzkutatónk kötetének címe a népi kultúra (vagyis a népköltészet, a népszokások, az egykori falusi életforma egésze) sokrétűségét, jelenségeinek változatosságát és összefonódottságát fejezi ki a szókép erejével. Könyve a maga nemében úttörőnek mondható nemzetiségi könyvkiadásunkban: általános és középiskolás korú fiatalok számára foglalja össze egy sokágú és nagy múltú tudománynak, a magyar néprajzkutatásnak legfontosabb kérdéseit, témáit, ismereteit. Néprajzi ismereteket csak egyetemi szinten oktatnak, az érdeklődés viszont sokkal szélesebb körű. Ezért is hasznos vállalkozás Liszka József könyve, amely az alapfogalmak magyarázatát tűzi ki célul és végzi el, ám nagyobb történelmi és kultúrák közötti összefüggésekre is rámutat. Jelentőségét fokozza, hogy a szerző eredeti, a Kisalföld szlovákiai részén gyűjtött anyagra támaszkodik témái kifejtése során. A szöveget a szerző és Thain János eredeti fényképfelvételei, illetve rajzai kísérik.
-
Apáról fiúra
0A néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában. Hiába keressük az általános iskolai vagy gimnáziumi órarendben. De mégis ott van az irodalomórán a népköltészetben, a népmesekincsben, a nagy magyar írók falu- és parasztábrázolásaiban, a történelemórán a magyar őstörténetben, a földrajzórán a szép formájú cserépedények és szőttesek tökéletes kompozícióiban, az énekórán, mikor felcsendül a népdal. A mai fiatalok mohón keresik a népművészet nagy és erős forrásait, mentik a feledés elől értékeit. Nekik szól ez a rendkívül friss hangú, dinamikus néprajz – kétszáznál több képével, hiteles fotóival és grafikáival. Ezt bizonyítja a könyv korábbi három kiadásának nagy sikere is.
-
Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében
02001 októberében a számvetés jegyében megrendezett X. Kézművesipar-történeti szimpóziumon vetődött fel, hogy néprajzosok, történészek, levéltárosok, régészek és az ásványi nyersanyagok történetének kutatói részvételével időszerű volna közös tudományos tanácskozást rendezni egy-egy iparág múltjáról. A javaslatot támogató egyetértés fogadta, hiszen az ilyen alkalmak remek lehetőséget nyújthatnak az egyes tudományágak legújabb eredményeinek kölcsönös megismerésére, s erősíthetik az interdiszciplináris szemléletet. Ráadásul e szimpóziumok kötetbe rendezett anyaga nemcsak a szakemberek, hanem az érdeklődő nagyközönség igényes tájékoztatását is jól szolgálhatja.
E megfontolások alapján rendezte meg 2004. április 28-án és 29-én Budapesten, a Néprajzi Múzeum dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága Kézművesipar-történeti Munkabizottsága az Archeometriai és Iparrégészeti Munkabizottsággal karöltve Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében című első közös konferenciáját.
E tanácskozás írásos változata mozaikosságával együtt is hiánypótló kerámiatörténeti áttekintést nyújt a rézkortól egészen napjainkig a Kárpát-medence anyagi kultúrájának e jelentős szeletéről. -
-
-