„Az életrajzi irodalom, függetlenül a bemutatott hős szerepétől, mindig korkép is, jellemkép is. Az életrajzíró egyidejűleg törekszik arra, hogy megragadja azokat a körülményeket, amelyek egy adott történelmi személyiség jellemét formálták, s azokat a történeti tényezőket, amelyek tetteit motiválták. A történelem menete segíti végül a cselekedetek megítélésében. Bizonyos mértékben ugyanezek a szempontok érvényesülnek akkor is, ha olyan személyiség alakját akarjuk megrajzolni, akinek tettei nem voltak történelemalakítók, akinek szerepe valójában a magánéletre korlátozódott, de utólag mégis társadalmi jelentőségűvé vált. Cselekedeteinek hatása morális síkon érvényesült, s így alakjának megörökítésében is szükségképpen az erkölcsi ideák kaptak hangsúlyt. Ilyen volt Árpád-házi Szent Erzsébet is, akinek története önmagában alig több, mint korának számos asszonyáé, s életének kétségkívül kivételesnek számító mozzanatai sem teljesen példa nélküliek. Ami egyedivé és egyúttal kimagaslóvá tette alakját, az valójában személyiségének rejtett, történeti adatokkal fel nem tárható jellegéből eredt.”

A 4. század első felében döntő fordulat következett be az európai kultúra történetében: az üldözött keresztényekből üldözők lettek.
Ekkor élt Firmicus Maternus, aki a Római Birodalom értelmiségijének tipikus útját járta végig, amikor korának ideológiái között a magának legmegfelelőbbet kereste. Élete első felében még pogány, azonban az istenekkel zsúfolt római államvallás már mit sem mond neki. Tanúsítja ezt az Asztrológia című nagyszabású műve, melyben kifejti: a csillagok állásától függ az, hogy ki milyen, miként viselkedik és cselekszik, ugyanis az égi konstellációk határozzák meg a nemzés-fogamzás, majd pedig a születés pillanatában az egyén sorsát. Az asztrológiai alapfogalmakat tisztázó fejezet után kötetünk közli a mű egyik legérdekesebb részletét, egy ún. helyzethoroszkópot (A Venus hatása az emberi sorsra), ám közli a kereszténnyé lett Firmicus Maternus rendkívül jelentős művét, A pogány vallások tévelygéséről szóló, páratlanul értékes forrásmunkát is. A szenvedélyes hangú írás sorra veszi azokat a vallásokat, amelyek a szerző szerint az ördög sugalmazására az egyes elemeket, a vizet, a földet, a levegőt vagy a tüzet emelték isteni rangra. Веmutatja a kultuszokat, melyekben hajdan élt embereket tettek istenné és részesítettek vallásos tiszteletben, majd leírja és értelmezi a misztériumvallások titkos, mindaddig csak a beavatottak számára érthető szertartásait, jelképeit és jelmondatait.