Nem szükséges külön hangsúlyozni a párbeszéd szükségességét a közös múltat kutató, más-más nemzethez tartozó történészek között. E tekintetben ukrán-magyar tudományos dialógusról nem igazán beszélhetünk. Közrejátszottak ebben régi sztereotípiák, de nyelvi nehézségek is. Az ukrajnai Kárpátalja-kutatás az 1990-es években új irányt vett, új hangnemben írnak az ukránon, oroszon kívül románul, szlovákul, lengyelül kiválóan beszélő, e nyelvterületek levéltári forrásait hasznosító szakemberek, akik azonban magyarul egyáltalán nem vagy alig tudnak. A magyarországi történetírásban hasonlóképpen: Párizstól Budapestig felhasználják a forrásokat, az ukrán nyelvű szakirodalomban viszont semmi nyoma abban a történetírásban, amit ma igazán fajsúlyosnak tartunk e témakörben. Persze felhozható, hogy ugyanígy Kárpátalja sem igazán vaskos fejezet Magyarország történetében. Pedig a régió 20. századi sorsa, államok és érdekek harca bizonyítja, hogy területi kiterjedéséhez képest mindig sokkal fontosabb tétel volt a nemzetközi és belpolitikában egyaránt. Ezzel a tanulmánykötettel az a célunk, hogy a párbeszéden túl, a Kárpátaljáról szóló beszédmódot világosabbá, átláthatóbbá tegyük; fogalmakat, eseményeket tisztázzunk, legalább erre a szűk időszakra vonatkozóan a kutatási eredményeket közvetítsük. A kor kiválasztása nem a véletlen műve: valószínűleg az ukrán-magyar (történelmi) viszony legérzékenyebb pontjára tapintunk rá.

Dolgozatom ​eredeti formájában megye-monográfiának készült. Feladata az egykori Kővár vidék területi és társadalmi kialakulásának leírása, a vidék önállósulásának és a területén megtelepült lakosság életének, nemzetiségi és társadalmi viszonyainak feltárása lett volna. A számomra adott publikálási keretek azonban ezt nem tették lehetővé. Ezért teljes egészében elmaradt a vidék termelési viszonyait és gazdasági fejlődését bemutató adatok feldolgozása. Az egyes falvak történetét és életét ismertető adattári rész kézirata – melyre támaszkodom és hivatkozom – mint zárt letét az MTA Könyvtára Kézirattárában nyert elhelyezést. E tanulmány célja a váruradalom XVII. század végére kialakult társadalmának ismertetése, majd a vidék rezidens népessége XVIII. és XIX. század eleji sorsa alakulásának vázolása. Adalék az elmúlt másfél évtized kutatásaiban egyre inkább hangsúlyt kapó, katonáskodó, szabad paraszti, félnemesi és kisnemesi rétegek kialakulásához és történeti szerepéhez.