Léteznek csodák? Vajon az a Megmagyarázhatatlan Lény, akit Istennek nevezünk, valóban hátrahagyja nyomait a földön? Andreas Englisch, aki 1987 óta vatikáni tudósító, az elképzelhetetlenbe tartó utazásra viszi olvasóit. Kíváncsisággal és kételyekkel keresi fel a csodák szemtanúit, beszél olyanokkal, akik vért könnyező Madonna-szobrot láttak,vagy halottak feltámasztását tanúsítják; találkozik ördögűzőkkel és olyan emberekkel, akiket szentnek tartanak. Englisch tanúja volt annak, hogy II. János Pál tudományos vizsgálatnak vettetett alá csodákat; később meglepődve állapította meg, hogy XVI. Benedek pápa a katolikus egyház ördögűzőit a Szent Péter téren fogadta, és dicséretben részesítette őket a Sátán elleni küzdelemben folytatott tevékenységükért. Azon kívül, hogy alapos kutatást végzett Lourdes-ban, Fatimában, Medjugorjéban, Guadalupéban, La Salette-ben és Civitavecchiában, a személyes hozzáállása az, ami a könyvét rendkívülivé teszi. Isten jeleire mindig nyitott marad – saját magát illetően is. Különösen megható az a történet, amelyben elmeséli találkozását egy remetével, aki harminc évig tartó magányában, Istenben szilárdan bízva felépített egy kolostort a Sibillini-hegyekben.

Amikor a magyar olvasó – három évvel a francia megjelenés után és tizenhárom évvel keletkezése után – kézbe veszi Jacques Ellul posztumusz művét, a benne foglalt gondolatok már a keresztény teológia iszlámmal kapcsolatos reflexiójának tág és meglehetősen polarizált kontextusában nyerik el értelmüket. A szerző arra vállalkozik, hogy megvizsgálja, megfelelnek-e a valóságnak azok a közhelyek (nevezetesen: hogy mindannyian „Ábrahám fiai”, mindannyian „monoteisták” és „könyvvallás hívei” vagyunk), amelyekre hivatkozva a keresztények számára esetleg túlontúl leegyszerűsödik és elodázódik az iszlám vallás megértésének sürgetése és vele való párbeszéd valóságos alapjainak kutatása.