-
A szépről
0Sir Roger Scruton (1944) a kortárs angolszász esztétíkai gondolkodás meghatározó alakja. A Cambridge-ben doktorált termékeny filozófus Londonban tanított esztétikát. A brit hagyományelvűek követőjeként a vasfüggöny leomlása előtt részt vett a kelet-európai értelmiség földalatti képzésében. Filozófiát oktatott Oxfordban, a Saint Andrews-i Egyetemen, valamint Bostonban és a Buckingham Egyetemen is, de az utóbbi időben saját farmján él családjával. Amikor e könyvének megjelentetését javasoltam a kiadónak, az a meggyőződés vezetett, hogy nála jobb kalauzt nem választhatunk művészet-elméleti kérdésekben. Amellett, hogy maga is gyakorló művész – író és zeneszerző ís, elméleti igénnyel írt zenéről, építészetről, a kultúráról általában, beleértve a szexualitást és a borkultúrát is. A brit konzervatív hagyományban ez így természetes gondoljunk Burke, Eliot vagy Oake-shott esztétikai írásaíra: jól működő politikai rend csak a kultúra biztos alapjaira építhető.
Horkay Hörcher Ferenc -
-
A szerelem elvakít
0„Wedekindet az új német irodalom egyik legérdekesebb, legizgatóbb problémájának tekintem” – írta Karinthy Frigyes 1912-ben Frank Wedekindről (1864-1918), akit ma Magyarországon leginkább színműveiről, például a Luluról vagy (erotikus részletei miatt) a szerző egymás után betiltott darabjai közé tartozó, először csak az 1960-as években előadott Tavasz ébredése című művéről ismernek. Változatos figurákat felvonultató rövidebb novellái, amelyekből e kötet is válogat, a maguk idejében rendkívül népszerűek voltak, különösen az író hazájában, Németországban. A néha tragikus elemeket tartalmazó, de többnyire inkább szórakoztató, ugyanakkor mindig fordulatos, ötletes s (ahogy annak idején mondták) indiszkrét cselekményt általában egy-egy szereplő elbeszéléséből ismerjük meg. Válogatásunkban a novellákat Wedekind néhány verse egészíti ki.
-
A szerelem iskolája
0Erről a könyvről fenntartás nélkül elmondhatjuk, hogy ez ma a korszerű szerelem- és házasságtudomány alapvető forrás-munkája, éppen úgy, mint ahogyan a szerző korábbi műve, Az emberi test csodái is standard műnek számít, amely már valamennyi világnyelven megjelent. A szerelem iskolája a maga területén egyedülálló munka, hiszen eddig senki még csak meg sem kísérelte, hogy a szerelmi és házasélet szerteágazó problémáit röviden, közérthető formában, áttekinthetően rendszerezve foglalja össze egyetlen könyvben. A csecsemőgondozástól a nemkívánatos fogamzás elleni védekezésig, a párválasztástól a hálószoba berendezésére vonatkozó tanácsokig, a frigid nővel való bánásmódtól a válásig a könyv mondanivalója mindenre kiterjed. A műben a szerelmi és házasélet minden kérdésére azonnal megtalálható a válasz, ugyanis az anyag nem csak logikusan van elrendezve, hanem azáltal, hogy a szerző pontokba foglalta, minden gyorsan megtalálható benne, akárcsak a lexikonban. A könyvet élvezetes és világos stílusa, történelmi és irodalmi példái miatt úgy lehet olvasni, mint egy érdekfeszítő regényt.
-
A szerelem története
0A szerelem története – egy rég elvesztett könyv felbukkan, hogy titokzatos módon összekapcsolja egy öregember és egy tizenéves kislány sorsát. Leo hetven évvel ezelőtt egy lengyel kisvárosban beleszeretett egy lányba és megírta A szerelem történetét. A könyv, bár nem tud róla, túlélte a háborús időket, mesés helyzeteket, nagy szerelmeket idézett elő. Alma, a tizennégy éves New York-i kislány, a regény főhőséről kapta nevét, s egy napon nekiindul, hogy felkutassa névadóját, és jóra fordítsa családja sorsát. E sorsok találkozása A szerelem története – örömmel és fájdalommal, sírással és nevetéssel átszőtt mese, amely Nicole Krausst napjaink legjobb írói közé emelte.
-
A szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében (1950)
0Galcsik Zsolt könyve a magyarországi kommunista rendszernek a katolikus egyház fokozatos elsorvasztása céljából használt módszerek egyikével, a magyar szerzetesek egy részének elhurcolásával, majd a nem sokkal utána végrehajtott működési engedélyük megvonásával, a szerzetesrendek feloszlatásával foglalkozik. A könyv azonban nem az ezekkel kapcsolatos összes, az egész országra kiterjedő eseményeket veszi szemügyre, hanem csak a Nógrád megyében történteket. De már ebből is kitűnik, hogy az ország többi részében is milyen kegyetlen, barbár módon bántak el a védtelen szerzetesekkel csak azért, hogy a katolikus egyházat a kommunista államhatalom engedelmes eszközévé tegyék. A Moszkvából hazatért Rákosi Mátyás és társai céljainak elérését nagy mértékben akadályozta Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek. Az ő egyházvezetése idején, ha sikerült is Rákosiéknak a hitvallásos iskolákat államosítaniuk 1948-ban, a katolikus egyház vezetőit nem bírták a kommunista államhatalom engedelmes eszközévé süllyesztő megegyezés megkötésére rákényszeríteni. Sajnos, Mindszenty elhurcolása és elítélése után, jóllehet a Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatása magaslatán állt, nemcsak ezt érték el 1950. augusztus 30-án, hanem azt is, hogy a megegyezést aláíró Grősz József kalocsai érsek és vezető papjainak 1951. május 18-19-re virradó éjjel történt letartóztatásával majdnem egyidejűleg, 1951. május 18-án az országgyűlés elfogadta az 1951. I. törvényt az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról. Ennek a Belügyminisztériummal párhuzamosan működő intézménynek tág lehetőségei voltak az egyházak belső ügyeibe való beavatkozásra, így többek közt arra is, hogy a fontosabb egyházi állásokat a rendszert kiszolgáló békepapokkal töltsék be…
-
A szexus metafizikája
0Julius Evola A szexus metafizikája című művében radikálisan új megközelítésben tárja fel a szerelem és az érosz spirituális dimenzióit, messze túlmutatva a modern kor biológiai és pszichológiai értelmezésein. Evola a ťmetafizikaŤ kifejezést abban az értelemben használja, hogy feltárja a szerelem és a szexualitás mélyebb, szakrális, transzcendens jelentését, és rámutasson az azokban rejlő spirituális lehetőségekre.A könyv egyedülálló gyűjteménye az ókori hellén-római, indiai, indo-iráni, kínai, egyiptomi és más kultúrák mítoszainak, vallási hagyományainak és szimbólumainak. Evola bemutatja, hogyan értelmezték és élték meg a nemek kapcsolatát ezen kultúrákban, és hogyan kapcsolódott a szerelem és az érosz a szakralitáshoz, a spirituális fejlődéshez. A szerző kitér a középkori lovagi eszményekre és a kereszténység szerepére is a szexualitás értelmezésében, miként a jelenkori megközelítések kritikájára.Evola elemzi az érosz különböző formáit, rávilágítva a férfi és nő közötti alapvető különbségekre. A férfi és nő közötti szexuális kapcsolat erejét az ontológiai különbségek megőrzésében látja.
-
A sziget énekel
0Shakespearetől – Spenderig kíséri végig az angol költészet útját Képes Géza műfordítás-gyűjteménye. A nagy klasszikusoktól az élő modernekig változatos, egyéni hangjukon szólalnak meg a költők, akik közül Shakespeare kortársa: Donne és Webster, a modernek közül Masefield, Eliot, Auden, Sitwell, MacNeice, Spender ebben a kötetben mutatkoznak be a magyar olvasónak teljes költői jelentőségükben.
A költeményeket angol és magyar szöveggel közli ez az antológia és az egyes költők művei elé írott tömör írói arcképek nemcsak az egyes írókat ismertetik, hanem az angol költészet történetének nagy összefüggéseire is fényt vetnek. -
A szigetek gyöngye
0A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára elnevezésű könyvsorozat 1902 és 1943 között jelent meg Budapesten. Kezdetben a Lampel Róbert (Wodianer Fülöp és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése nevű kiadóvállalat, majd a Franklin-Társulat adta ki. Több mint 60 kötete főleg tudományos igényű útleírásokat tartalmazott. A sorozat külföldön is jegyzett könyvészeti érdekesség, egyes darabjai igazi ritkaságnak számítanak.
-
A színház színpadra állításai
0Megfelelően működő színházkultúra kialakításához szükség van mind gyakorlatra, mind elméletre, mind pedig történetre. Pontosan arra, hogy elmélet, történet és gyakorlat egymást feltételezve, egymást nem kizárva, hanem egymással folyamatos párbeszédben állva működjön. Arra, hogy a (hazai) színház az elmélet, a történet és a gyakorlat területén egymással folytonos dialógusban létezve állítódjon színpadra. Remélhetőleg a kötetben szereplő tanulmányok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai viszonyokon eltöprengjünk – érzékelhető diskurzus-szabályok mentén s a történő megértés reményében.
-
-
-
A szocialista képzőművészet nyomában
0Olmacher Anna képzett festőként kezdte pályáját a két világháború közötti időszakban. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Az ecsetet azonban később – s főként a felszabadulás után – mindinkább a tollal cserélte fel: a képzőművészeti kritika és ismeretterjesztés fáradhatatlan, pártos munkása lett. Ez a kötet kritikusi működésének csaknem három évtizedét reprezentálja. Kiállításokról írott kritikái és összefoglaló jellegű, illetve portrészerű tanulmányai a magyar haladó képzőművészeti hagyomány alkotóit, a szocialista realista képzőművészet úttörőit, valamint a mai magyar képzőművészet figyelemre méltó alkotóit és alkotásait elemzik, méltatják.”
-
A szociológia kialakulása
0A tanulmányok szerzői: Felkai Gábor, Haskó Katalin, Molnár Attila Károly, Némedi Dénes, Pál Eszter, Somlai Péter
-
A szolnoki művésztelep
0Szolnokra 1852-ben utazott először dolgozni festő, az osztrák August von Pettenkofen. Ő és a nyomába szegődött osztrák festők – mint idegenek – a magyar Alföld tájában, népében csak az egzotikumot látták. De így is jelentős élmény volt számukra, s az akadémizmus kötöttsége alól történő felszabadulásukban fontos szerepet játszott Szolnok, a szabadban való munka, a népi életképek, reális tájak megfestése. A Szolnokra kerülő hazai festők számára a magyar valóság ismert volt, éppen ezért természetes. Ők a magyar szokásokat, viseletet hűen ábrázolják, többnyire mentesen a szentimentalizmustól, romantikától. A szolnoki festészet elsőként emelte művészi témáva a magyar valóság egy jelentős és jellemző részét, tűzte alkotói céljává az Alföld látványának, az itt élő emberek életenek, munkájának megörökítését. Sem az első időkben, sem kesöbb nem véletlenul kerültek művészek a Tisza-parti varosba.
-
A Szomorú Kávéház balladája
0A kötetben megtalálható művek (szerzők) : A csavar fordul egyet (Henry James), Ethan Frome (Edith Wharton), A nagy Gatsby (F. Scott Fitzgerald), Az öreg (William Faulkner), A Szomorú Kávéház balladája (Carson McCullers), A nagy menetelés (William Styron), Szegényházi vásár (John Updike)
-
-
A születő új tiszta pillanata
0A maitól alapvetően eltérő társadalmi rendszerben, kulturális közegben születtek meg a szerző úttörői, 1962-től datált, immár forrásértékű írásai. A film történetét és a mozgókép művészetét kutató esztéta, Nemes Károly szerint: „ezeknek az írásoknak komoly fotótudományos értékük van. Nem publikálni őket tehát – írta még a kézirat olvasásakor – nem lenne szerencsés…, már csak azért is érdeklődésre tarthat számot, mert most ilyen kutatások nem folynak.” Sajnos. Jóllehet a magyar fotográfia mind történetileg, mind napjaink fotóértékeit nézve igencsak megérdemelné a vele való beható foglalkozást – praktikusan, elméletben egyaránt. A fotográfia történetében, műveinek megítélésében hosszan kísértett a képzőművészeti nézőpont. A fotóhoz hasonlóan – elméletének is volt „festőies korszaka.” Nálunk a fényképezést elméletalapozó munkákban, a képzőművészet felül közelítette meg két kiváló művészettörténészünk: Hevesy Iván és Végvári Lajos. Munkásságuk évtizedeken át meghatározó volt, valójában velük indult útjára hazai fotóelméletünk.
-
A tábori tüzérség az első és a második világháborúban
0Mintegy nyolc évtizede, a századforduló táján kezdődött a hadviselés gépi korszaka, melynek legelső nagy fegyveres küzdelme az első világháború volt, s amely időtől változtak meg és változnak alapvetően napjainkban is egyre gyorsuló ütemben a háború „résztvevői”: a katonai szervezetek, a harceszközök és az azokat kezelő emberek egyaránt. A három hagyományos fegyvernem egyikének, a tüzérségnek pontosabban a tábori tüzérségnek útját mutatja be a szerző 1914-től, illetve a háborúra való felkészülést megelőző esztendőktől a második világháború befejezéséig. Milyen okai voltak a változásnak, mi idézte elő a tüzérfegyverzet, a tüzérszervezetek, a tűztevékenységi formák és módok, a tűzvezetés fejlődését, milyen hatással volt a gépesítés a tábori tüzérség mozgékonyságára, s végül: milyen szerep vár a jövő tüzérségére? Fényképek és vázlatok teszik szemléletessé e fegyvernem közel fél évszázados történelmének útját, amely különösen a hadtörténelem iránt érdeklődő olvasóknak, kutatómunkát végzőknek nyújt hasznos ismereteket.
-
A tábornok vallomása. Meztelenül a Duna-gate ügyben
0Figyeltünk, lehallgattunk, behatoltunk, jeleztük, jelentettünk + A cég Kádárékat is veszélyeztette + Rákosi leveleit előbb olvastam, mint a címzettek + A Fekete Könyvből töröltem Rajnai Sándor nevét + Ikon-ügy a moszkvai olimpián + Embereink felküzdötték magukat a szamizdatkészítés őrhelyeire, de Demszky Gábor gyakran lóvátett bennünket + Monoron a tanácskozók vitték be magukkal lehallgatókészülékünket + Pozsgayt ösztönöztem, hogy legyen jelen Lakitelken + Páneurópai Piknik: Ne lőjetek! + Duna-gate-előzmény: fegyveres FIDESZ-SZDSZ szervezkedés, vagy balos provokáció? + A végzetes Duna-gate.
„… évtizedeken át tudtuk, hogy ha Aczél György ‘kér’ valamit, az a legszigorúbb parancsok közé tartozik” -
-
-
A tarcali káplán sírhantja
0„Ott nyugszik a pásztor a nyája között” – ez a sírfelirat olvasható Szerednyei János áldozópap szerencsi jelképes sírján. A fejfa az Úrjézus töviskoronás fejét ábrázolja, alatta pedig János fényképe látható örök mosollyal az arcán. Ez a mosoly, ez a lelki derű életében mindig ott ült az arcán. Pedig kint, a donyecki szénbányák kínkeservei között lett volna épp elég alkalom és mód arra, hogy eltűnjék róla örökre. Ezzel a derült mosollyal temettük el egy szál gyertya világánál az esti homályban, szenvedésünk utolsó évében, amikor már azt reméltük, hogy keresztutunk utolsó szakaszához értünk és hazajövünk. Én erősen meg vagyok győződve arról, hogy János mártírhalála kellett ahhoz, hogy mi, akik még életben maradtunk, hazajöhessünk. Hogy Ő ott maradt, ha nagyon gondolkodom, nem is lehetett másképp. Hiszen azért jött ki önként, hogy hívei keresztjét átvegye. A nyáj soha, még a temetőben se maradjon pásztor nélkül.
-
A társadalmi differenciálódásról
0Georg Simmel (1858-1918) a német szociológia egyik „alapító atyja”, a modern társadalomelméleti gondolkodás klasszikusa. 1890-ben jelent meg első nagyobb munkája, A társadalmi differenciálódásról. A könyv alapgondolata, hogy a növekvő társadalmi differenciálódással és fejlődéssel párhuzamosan teljesedik ki az ember individualitása. Szerves része ennek a folyamatnak a csoportok kialakulása, az egyén közeledése más, az övén kívüli csoportokhoz. Az individualitás kialakulása a szociális csoport kötő erejének csökkenésével függ össze (falu vagy város). A társadalmasodás mértéke a szociális kölcsönhatások és összefonódások hálójának differenciálódásával áll egyenes arányban. Simmel munkája amellett hogy a szociológiatörténet egyik meghatározó műve, a modern csoportlélektan és szociálpszichológia forrásvidékére is elvezeti az olvasót. A fordító, Weiss János alapos tanulmányban mutatja be a fiatal Simmel e művének máig eleven problémafölvetéseit.
-
A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához
0A társadalomtudós az emberek társadalmi viselkedését tanulmányozza. A viselkedés csak akkor társadalmi, ha szabályok irányítják. A viselkedés tehát nem azonosítható a közvetlenül megfigyelt testi állapotokkal, mozdulatokkal – szimbolikus karaktere, jelentése van. A társadalomtudósnak ezért az a feladata, hogy megértse a vizsgált emberi viselkedés jelentését. S feladatának egyedül akkor tehet eleget, ha abban a fogalmi keretben gondolkodik, amelyben maguk az érintettek gondolkodtak; meg kell tanulnia „nyelvüket”, elemeznie kell fogalmaikat. – Ez a Winch-féle konceptuális elemzés lényege. A szerző a kései Wittgenstein gondolati örökségét kamatoztató analitikus irányzat ismert alakja. Könyvével, mely az angolszász szellemi életben sok vihart kavart, egy analitikus társadalomelmélet alapjait vetette meg. Gondolkodásmódjára Max Weber megértő szociológiája és Robin George Collingwood szellemfilozófiája gyakorolt még nagy befolyást.
-
A társadalomtudományi kutatás gyakorlata
0A kötet egyetemi tankönyv, emellett a társadalomtudományi kutatások módszertanának alapvető, világszerte használt kézikönyvének új, hatodik kiadása, amely a 9. angol nyelv kiadás fordítása, több ponton átdolgozásra került. A szerző előszavában részletesen ismerteti a változtatásokat, figyelembe véve a társadalomtudományok gyakorlata és az alkalmazott módszerek változása során végbemenő folyamatokat.
-
A társas lény
0Miért gondoljuk, hogy kevésbé vagyunk elfogultak, mint mások? Hogyan válhat egy becsületes ember korrupttá? Mitől függ a bizalom? Igaz, hogy a nők kevésbé agresszívek, mint a férfiak? Mi vonz minket másokhoz, és mitől szerethetnek bennünket? Miért keresünk bűnbakokat?
Az Elliot Aronson és fia által írt, bővített és javított kiadású szociálpszichológiai alapmű egy izgalmas összefoglaló a társadalom-lélektan legfontosabb jelenségeiről. Az előítéletek, a diszkrimináció, a propaganda, a háború, az elidegenedés, az agresszió, a társas kapcsolatok és a társadalmi feszültségek hátterébe kalauzolva feltárja ezeket a mélyen gyökerező társadalmi dinamikákat.
A könyv nemcsak a tudományos ismereteket ötvözi a tapasztalatokból fakadó bölcsességgel és személyes történetekkel, de magával ragadó stílusával és szellemiségével is. Generációk számára vált etallonná világszerte, mivel összekapcsolja a szociálpszichológia legfrissebb módszereit és felismeréseit a hétköznapi életből fakadó megfigyeléseivel és tanulságaival.
Ez az új fordítású kötet nemcsak új tudományos eredményekkel és kutatási eredményekkel szolgál, hanem továbbra is megtartja az eredeti mű egyedi stílusát és szellemét, amely által még vonzóbbá és izgalmasabbá teszi az olvasmányt a szociálpszichológia iránt érdeklődők számára. -
A Templomosok
0Vágjatok neki, ó lovagok, bizton és rendíthetetlen lélekkel üldözzétek Krisztus keresztjének ellenségeit. Bizonyosak lehettek,hogy sem a halál, sem az élet nem választhat el titeket az Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Ha bármilyen veszély fenyeget, mondjátok egymás között újra: életünkben, halálunkban az Úréi vagyunk. Mekkora dicsőséggel térnek meg a győztesek a csatából! Mily boldogok, akik mártírként maradnak a csatatéren! Örvendezz, ó, bátor vitéz, ha életben maradsz, és győzöl az Úrban, de még inkább örvendezz és mondj dicséretet, ha meghalsz, és csatlakozol az Úrhoz. Az élet ugyan termékeny, és a győzelem dicsőséges, a szent halált mégis joggal helyezik előbbre. Ugyanis ha boldogok, akik az Úrban halnak meg, nem még inkább boldogok-e azok, akik az Úrért adják életüket? E szavakkal küldte az első keresztes háborúba a templomosokat clairvaux-i Szent Bernát az új lovagság dicséretéről szóló traktátusában. Piers Paul Read lebilincselően érdekfeszítő kötete nemcsak a rend alapítását, virágzását és bukását beszéli el, hanem részletesen bemutatja a jeruzsálemi Templom építését, a Szent Város három vallásának történelmi összetűzéseit, a keresztes háborúk intrikákkal terhes, véres krónikáját és a lovagrend körül kialakult mítoszokat.
-
-
-
A tenger és a szél szüntelen
0Kodolányi Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán, amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is. Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk hasábjain évek óta jelen van, de kötete az Alföldben, a Hídban, a Mozgó Világban, a Tiszatájban, az Új Írásban vagy a Szép versek antológiában megjelent versekhez képest – szigorú válogatás egy üdvös és elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapjában romantikus ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői magatartás kifejezése érdekében. Az esztétika egyik manapság divatos hasonlata értelmében a köznyelv „sima, fehér ablaküveg”, amely akadálytalan-könnyed rálátást enged a dolgok köznapi jelentésére, a költészet nyelve viszont „színes, mintás üveg”, amely elsősorban és mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra felé törekszenek. E versek írója, mint megannyi, 20. századi költő-társa, már nem hisz abban, hogy a hagyományos lírai önmegvalósítás révén előálló költői személyiség alfája és omegája lehet a versnek. Az ő számára éppenséggel egy másik személyiségnek a maszkja teremti meg az „üveg” a költői nyelv – színeit és mintázatát, akinek a képzelt-feltételezett nézőpontjából elmondja a saját, szemérmesen-fátyolozott látomását a világról.
-