-
A színház színpadra állításai
0Megfelelően működő színházkultúra kialakításához szükség van mind gyakorlatra, mind elméletre, mind pedig történetre. Pontosan arra, hogy elmélet, történet és gyakorlat egymást feltételezve, egymást nem kizárva, hanem egymással folyamatos párbeszédben állva működjön. Arra, hogy a (hazai) színház az elmélet, a történet és a gyakorlat területén egymással folytonos dialógusban létezve állítódjon színpadra. Remélhetőleg a kötetben szereplő tanulmányok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai viszonyokon eltöprengjünk – érzékelhető diskurzus-szabályok mentén s a történő megértés reményében.
-
-
-
A szocialista képzőművészet nyomában
0Olmacher Anna képzett festőként kezdte pályáját a két világháború közötti időszakban. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Az ecsetet azonban később – s főként a felszabadulás után – mindinkább a tollal cserélte fel: a képzőművészeti kritika és ismeretterjesztés fáradhatatlan, pártos munkása lett. Ez a kötet kritikusi működésének csaknem három évtizedét reprezentálja. Kiállításokról írott kritikái és összefoglaló jellegű, illetve portrészerű tanulmányai a magyar haladó képzőművészeti hagyomány alkotóit, a szocialista realista képzőművészet úttörőit, valamint a mai magyar képzőművészet figyelemre méltó alkotóit és alkotásait elemzik, méltatják.”
-
A szociológia kialakulása
0A tanulmányok szerzői: Felkai Gábor, Haskó Katalin, Molnár Attila Károly, Némedi Dénes, Pál Eszter, Somlai Péter
-
A szolnoki művésztelep
0Szolnokra 1852-ben utazott először dolgozni festő, az osztrák August von Pettenkofen. Ő és a nyomába szegődött osztrák festők – mint idegenek – a magyar Alföld tájában, népében csak az egzotikumot látták. De így is jelentős élmény volt számukra, s az akadémizmus kötöttsége alól történő felszabadulásukban fontos szerepet játszott Szolnok, a szabadban való munka, a népi életképek, reális tájak megfestése. A Szolnokra kerülő hazai festők számára a magyar valóság ismert volt, éppen ezért természetes. Ők a magyar szokásokat, viseletet hűen ábrázolják, többnyire mentesen a szentimentalizmustól, romantikától. A szolnoki festészet elsőként emelte művészi témáva a magyar valóság egy jelentős és jellemző részét, tűzte alkotói céljává az Alföld látványának, az itt élő emberek életenek, munkájának megörökítését. Sem az első időkben, sem kesöbb nem véletlenul kerültek művészek a Tisza-parti varosba.
-
A Szomorú Kávéház balladája
0A kötetben megtalálható művek (szerzők) : A csavar fordul egyet (Henry James), Ethan Frome (Edith Wharton), A nagy Gatsby (F. Scott Fitzgerald), Az öreg (William Faulkner), A Szomorú Kávéház balladája (Carson McCullers), A nagy menetelés (William Styron), Szegényházi vásár (John Updike)
-
-
A születő új tiszta pillanata
0A maitól alapvetően eltérő társadalmi rendszerben, kulturális közegben születtek meg a szerző úttörői, 1962-től datált, immár forrásértékű írásai. A film történetét és a mozgókép művészetét kutató esztéta, Nemes Károly szerint: „ezeknek az írásoknak komoly fotótudományos értékük van. Nem publikálni őket tehát – írta még a kézirat olvasásakor – nem lenne szerencsés…, már csak azért is érdeklődésre tarthat számot, mert most ilyen kutatások nem folynak.” Sajnos. Jóllehet a magyar fotográfia mind történetileg, mind napjaink fotóértékeit nézve igencsak megérdemelné a vele való beható foglalkozást – praktikusan, elméletben egyaránt. A fotográfia történetében, műveinek megítélésében hosszan kísértett a képzőművészeti nézőpont. A fotóhoz hasonlóan – elméletének is volt „festőies korszaka.” Nálunk a fényképezést elméletalapozó munkákban, a képzőművészet felül közelítette meg két kiváló művészettörténészünk: Hevesy Iván és Végvári Lajos. Munkásságuk évtizedeken át meghatározó volt, valójában velük indult útjára hazai fotóelméletünk.
-
A tábori tüzérség az első és a második világháborúban
0Mintegy nyolc évtizede, a századforduló táján kezdődött a hadviselés gépi korszaka, melynek legelső nagy fegyveres küzdelme az első világháború volt, s amely időtől változtak meg és változnak alapvetően napjainkban is egyre gyorsuló ütemben a háború „résztvevői”: a katonai szervezetek, a harceszközök és az azokat kezelő emberek egyaránt. A három hagyományos fegyvernem egyikének, a tüzérségnek pontosabban a tábori tüzérségnek útját mutatja be a szerző 1914-től, illetve a háborúra való felkészülést megelőző esztendőktől a második világháború befejezéséig. Milyen okai voltak a változásnak, mi idézte elő a tüzérfegyverzet, a tüzérszervezetek, a tűztevékenységi formák és módok, a tűzvezetés fejlődését, milyen hatással volt a gépesítés a tábori tüzérség mozgékonyságára, s végül: milyen szerep vár a jövő tüzérségére? Fényképek és vázlatok teszik szemléletessé e fegyvernem közel fél évszázados történelmének útját, amely különösen a hadtörténelem iránt érdeklődő olvasóknak, kutatómunkát végzőknek nyújt hasznos ismereteket.
-
A tábornok vallomása. Meztelenül a Duna-gate ügyben
0Figyeltünk, lehallgattunk, behatoltunk, jeleztük, jelentettünk + A cég Kádárékat is veszélyeztette + Rákosi leveleit előbb olvastam, mint a címzettek + A Fekete Könyvből töröltem Rajnai Sándor nevét + Ikon-ügy a moszkvai olimpián + Embereink felküzdötték magukat a szamizdatkészítés őrhelyeire, de Demszky Gábor gyakran lóvátett bennünket + Monoron a tanácskozók vitték be magukkal lehallgatókészülékünket + Pozsgayt ösztönöztem, hogy legyen jelen Lakitelken + Páneurópai Piknik: Ne lőjetek! + Duna-gate-előzmény: fegyveres FIDESZ-SZDSZ szervezkedés, vagy balos provokáció? + A végzetes Duna-gate.
„… évtizedeken át tudtuk, hogy ha Aczél György ‘kér’ valamit, az a legszigorúbb parancsok közé tartozik” -
-
-
A tarcali káplán sírhantja
0„Ott nyugszik a pásztor a nyája között” – ez a sírfelirat olvasható Szerednyei János áldozópap szerencsi jelképes sírján. A fejfa az Úrjézus töviskoronás fejét ábrázolja, alatta pedig János fényképe látható örök mosollyal az arcán. Ez a mosoly, ez a lelki derű életében mindig ott ült az arcán. Pedig kint, a donyecki szénbányák kínkeservei között lett volna épp elég alkalom és mód arra, hogy eltűnjék róla örökre. Ezzel a derült mosollyal temettük el egy szál gyertya világánál az esti homályban, szenvedésünk utolsó évében, amikor már azt reméltük, hogy keresztutunk utolsó szakaszához értünk és hazajövünk. Én erősen meg vagyok győződve arról, hogy János mártírhalála kellett ahhoz, hogy mi, akik még életben maradtunk, hazajöhessünk. Hogy Ő ott maradt, ha nagyon gondolkodom, nem is lehetett másképp. Hiszen azért jött ki önként, hogy hívei keresztjét átvegye. A nyáj soha, még a temetőben se maradjon pásztor nélkül.
-
A társadalmi differenciálódásról
0Georg Simmel (1858-1918) a német szociológia egyik „alapító atyja”, a modern társadalomelméleti gondolkodás klasszikusa. 1890-ben jelent meg első nagyobb munkája, A társadalmi differenciálódásról. A könyv alapgondolata, hogy a növekvő társadalmi differenciálódással és fejlődéssel párhuzamosan teljesedik ki az ember individualitása. Szerves része ennek a folyamatnak a csoportok kialakulása, az egyén közeledése más, az övén kívüli csoportokhoz. Az individualitás kialakulása a szociális csoport kötő erejének csökkenésével függ össze (falu vagy város). A társadalmasodás mértéke a szociális kölcsönhatások és összefonódások hálójának differenciálódásával áll egyenes arányban. Simmel munkája amellett hogy a szociológiatörténet egyik meghatározó műve, a modern csoportlélektan és szociálpszichológia forrásvidékére is elvezeti az olvasót. A fordító, Weiss János alapos tanulmányban mutatja be a fiatal Simmel e művének máig eleven problémafölvetéseit.
-
A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához
0A társadalomtudós az emberek társadalmi viselkedését tanulmányozza. A viselkedés csak akkor társadalmi, ha szabályok irányítják. A viselkedés tehát nem azonosítható a közvetlenül megfigyelt testi állapotokkal, mozdulatokkal – szimbolikus karaktere, jelentése van. A társadalomtudósnak ezért az a feladata, hogy megértse a vizsgált emberi viselkedés jelentését. S feladatának egyedül akkor tehet eleget, ha abban a fogalmi keretben gondolkodik, amelyben maguk az érintettek gondolkodtak; meg kell tanulnia „nyelvüket”, elemeznie kell fogalmaikat. – Ez a Winch-féle konceptuális elemzés lényege. A szerző a kései Wittgenstein gondolati örökségét kamatoztató analitikus irányzat ismert alakja. Könyvével, mely az angolszász szellemi életben sok vihart kavart, egy analitikus társadalomelmélet alapjait vetette meg. Gondolkodásmódjára Max Weber megértő szociológiája és Robin George Collingwood szellemfilozófiája gyakorolt még nagy befolyást.
-
A társadalomtudományi kutatás gyakorlata
0A kötet egyetemi tankönyv, emellett a társadalomtudományi kutatások módszertanának alapvető, világszerte használt kézikönyvének új, hatodik kiadása, amely a 9. angol nyelv kiadás fordítása, több ponton átdolgozásra került. A szerző előszavában részletesen ismerteti a változtatásokat, figyelembe véve a társadalomtudományok gyakorlata és az alkalmazott módszerek változása során végbemenő folyamatokat.
-
A társas lény
0Miért gondoljuk, hogy kevésbé vagyunk elfogultak, mint mások? Hogyan válhat egy becsületes ember korrupttá? Mitől függ a bizalom? Igaz, hogy a nők kevésbé agresszívek, mint a férfiak? Mi vonz minket másokhoz, és mitől szerethetnek bennünket? Miért keresünk bűnbakokat?
Az Elliot Aronson és fia által írt, bővített és javított kiadású szociálpszichológiai alapmű egy izgalmas összefoglaló a társadalom-lélektan legfontosabb jelenségeiről. Az előítéletek, a diszkrimináció, a propaganda, a háború, az elidegenedés, az agresszió, a társas kapcsolatok és a társadalmi feszültségek hátterébe kalauzolva feltárja ezeket a mélyen gyökerező társadalmi dinamikákat.
A könyv nemcsak a tudományos ismereteket ötvözi a tapasztalatokból fakadó bölcsességgel és személyes történetekkel, de magával ragadó stílusával és szellemiségével is. Generációk számára vált etallonná világszerte, mivel összekapcsolja a szociálpszichológia legfrissebb módszereit és felismeréseit a hétköznapi életből fakadó megfigyeléseivel és tanulságaival.
Ez az új fordítású kötet nemcsak új tudományos eredményekkel és kutatási eredményekkel szolgál, hanem továbbra is megtartja az eredeti mű egyedi stílusát és szellemét, amely által még vonzóbbá és izgalmasabbá teszi az olvasmányt a szociálpszichológia iránt érdeklődők számára. -
A Templomosok
0Vágjatok neki, ó lovagok, bizton és rendíthetetlen lélekkel üldözzétek Krisztus keresztjének ellenségeit. Bizonyosak lehettek,hogy sem a halál, sem az élet nem választhat el titeket az Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Ha bármilyen veszély fenyeget, mondjátok egymás között újra: életünkben, halálunkban az Úréi vagyunk. Mekkora dicsőséggel térnek meg a győztesek a csatából! Mily boldogok, akik mártírként maradnak a csatatéren! Örvendezz, ó, bátor vitéz, ha életben maradsz, és győzöl az Úrban, de még inkább örvendezz és mondj dicséretet, ha meghalsz, és csatlakozol az Úrhoz. Az élet ugyan termékeny, és a győzelem dicsőséges, a szent halált mégis joggal helyezik előbbre. Ugyanis ha boldogok, akik az Úrban halnak meg, nem még inkább boldogok-e azok, akik az Úrért adják életüket? E szavakkal küldte az első keresztes háborúba a templomosokat clairvaux-i Szent Bernát az új lovagság dicséretéről szóló traktátusában. Piers Paul Read lebilincselően érdekfeszítő kötete nemcsak a rend alapítását, virágzását és bukását beszéli el, hanem részletesen bemutatja a jeruzsálemi Templom építését, a Szent Város három vallásának történelmi összetűzéseit, a keresztes háborúk intrikákkal terhes, véres krónikáját és a lovagrend körül kialakult mítoszokat.
-
-
-
A tenger és a szél szüntelen
0Kodolányi Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán, amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is. Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk hasábjain évek óta jelen van, de kötete az Alföldben, a Hídban, a Mozgó Világban, a Tiszatájban, az Új Írásban vagy a Szép versek antológiában megjelent versekhez képest – szigorú válogatás egy üdvös és elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapjában romantikus ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői magatartás kifejezése érdekében. Az esztétika egyik manapság divatos hasonlata értelmében a köznyelv „sima, fehér ablaküveg”, amely akadálytalan-könnyed rálátást enged a dolgok köznapi jelentésére, a költészet nyelve viszont „színes, mintás üveg”, amely elsősorban és mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra felé törekszenek. E versek írója, mint megannyi, 20. századi költő-társa, már nem hisz abban, hogy a hagyományos lírai önmegvalósítás révén előálló költői személyiség alfája és omegája lehet a versnek. Az ő számára éppenséggel egy másik személyiségnek a maszkja teremti meg az „üveg” a költői nyelv – színeit és mintázatát, akinek a képzelt-feltételezett nézőpontjából elmondja a saját, szemérmesen-fátyolozott látomását a világról.
-
-
-
-
A tengerjárás és rokontünemények naprendszerünkben
0Lechner Károly könyvtári pecsétjével. Hozzá tartozik Lechner K. (1850-1922, orvos, neurológus) sk. rövid, német nyelvű levele Egon fia (1890-1967, gépészmérnök) számára Carl aláírással, 1910.
-
-
A teremtés nyolcadik napja
0„1902 kora nyarán John Barrington Ashley coaltowni lakost bíróság elé állították azzal a váddal, hogy megölte Breckenridge Lansinget, aki ugyancsak Coaltownban, ebben a dél-illinoisi bányavároskában lakott. Bírái bűnösnek találták, és halálra ítélték. Öt nappal ezután, kedden, július 22-én hajnali egy órakkor megszökött őreitől a vonatról, amely a kivégzés helyszínére szállította.
-
-
-
-
A tiszai halászat
0Szilágyi Miklós, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa elsőként vállalkozott arra, hogy a Tisza egy-egy szakaszának és ártéri vízállásainak népies halászeszközeiről, halfogási módjairól hosszabb-rövidebb tanulmányokban, adatközlő dolgozatokban felhalmozott, nagy mennyiségű, de egyenetlen színvonalú ismeretanyagot monografikusan összegezze, felhasználván ehhez több évtizedes terepmunkájának és levéltári kutatásainak tapasztalatait. Forráskritikai igénnyel szembesíti a pusztuló halászatról szóló, a halászok nosztalgiáit közvetítő 19-20. századi néprajzi leírásokat, emlékiratok, szépirodalmi alkotások személyes hitelű közléseit, a halászati-horgászati szaksajtó múltidéző vagy praktikusan jelen idejű beszámolóit a korábbi századok halászati gyakorlatáról valló egykorú archivális forrásokkal. A rendkívül változatos eszközanyag ilyen módszerű elemzése azt bizonyítja, hogy a Herman Ottó klasszikus monográfiája (1887) óta „ősfoglalkozásnak” tekintett halászat folyamatosan alakult, módosult: hozzáigazodott a változó ökológiai feltételekhez. Az a halászati technika tehát, melyet századunkban megfigyelhettek az etnográfusok, nemcsak a „hagyományos tudásnak”, hanem a foglalkozásszerűen halászók és az orvhalászok innovatív készségének a bizonyítására is kiválóan alkalmas.