Fülszöveg: Nagy Vince 1886. március 4-én született Szatmáron. A gimnáziumot szülővárosában, jogi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Szenvedélyes igazságkeresése és, mondhatni, született ellenzéki hajlama már korán a politika körébe vonta, s nem véletlen, hogy társadalom- és emberszemléletét mindig a „másik” oldalnak – nem a hatalomnak – az igazsága vezérelte.
Az újságírás, ügyvédkedés, képviselőség, majd az első világháború viharos esztendei (önkéntes frontszolgálat, sebesülés, kórház) után Nagy Vincét egyszerre ott találjuk elvbarátjának, Károlyi Mihálynak a kormányában, a belügyi tárca élén. (Az egyetlen eset életében, hogy – ha rövid időre is – állami hivatalt vállal.)
A proletárdiktatúra elől Erdélybe menekül, a románok internálják, majd visszatér Budapestre – és folytatja, ahol abbahagyta, a politizálást, ezúttal az ellenzéki Kossuth-párt képviselőjeként.
1945-ben, a később oly kegyetlenül megcsalt nagy remények esztendejében pártjával együtt csatlakozik a kisgazdapárthoz, amelyből a kommunisták követelésére, húsz képviselőtársával együtt, egy év múlva kizárják. Folytatja a Szabadság Pártban, de a fokozódó s már az életét is veszélyeztető terror légkörében végül csak egy lehetősége marad: a menekülés.
1948-tól az Egyesült Államokban lelt új hazát, ahová a Kongresszus meghívólevelével érkezett. Mint a magyar Nemzeti Bizottmány társelnöke és az Amerikai Szabd Magyar Jogászok Szövetségének elnöke fáradhatatlanul küzdött a szabad és független Magyarországért.

A Nobel-díjas lengyel író nagy történelmi trilógiájának második része, az Özönvíz, a XVIII. század második felébe visz bennünket, a svéd lengyel háború idejére. A lengyel főnemesség árulása folytán a svéd csapatok elárasztják Lengyelországot, és megkezdődik az évekig tartó harc az ország függetlenségének kivívásáért. Ebben a harcban részt vesz az egész nemzet. Sienkiewicz a múlt század végén írta ezt a regényét honfitársainak biztatására és vigasztalására, hogy a fényes múlt példájából erőt merítsenek hazájuk felszabadítására. Árulók és hősök vonulnak végig a regény lapjain, a színes meseszövést izgalmas fordulatok tarkítják. Tanúi leszünk egy árulónak vélt nyughatatlan fiatal tiszt bravúros hőstetteinek és egy eszményi szerelem diadalának.
Művészi szempontból az Özönvíz a trilógia legsikerültebb része; méltán lett milliók legkedvesebb olvasmánya.

Válogatott elbeszélések

A ​regény Faulkner kései műve. Azt gondolhatnánk tehát, hogy lehiggadt, letisztult, klasszicizáló öregkori mesterdarab. De nem: a Példabeszéd még a csupa rendhagyó vállalkozásból összeálló életműben is különleges kivétel: újabb kísérlet. Elüt a többitől mind témáját, mind ábrázolásmódját tekintve. Nem a Yoknapatawpha megyei Jeffersonban játszódik, hanem az első világháború francia hadszínterén: nem a „déli mítoszt” jeleníti meg a szimbolikus naturalizmus korábban megismert faulkneri eszközeivel, hanem az Újszövetséget „modernizálja” allegorikus példázat formájában.

Száz ​esztendeje született a két világháború közötti észt próza legnagyobb mestere, Anton Tammsaare. Első elbeszélései a századforduló idején jelentek meg. A falusi tárgyú és a gyermekkori élményekből fogant történeteken, életképeken még érződik a naturalizmus hatása. Vérbő paraszthősei, a kitűnő táj- és környezetrajz, szituációteremtő készsége már sejtetik a későbbi nagy elbeszélőt, akinek figyelme mindinkább a megoldatlan társadalmi kérdések felé fordul. Élményvilága új elemekkel bővül, s ez hat témaválasztására és stílusára is: a tízes évek lázadó, kiábrándult értelmiségi ifjai bukkannak fel a változó hangulatokat, a pillanatnyi benyomásokat finoman megragadó impresszionista prózájában. Az első világháború idején írt komor tónusú, fantasztikus elemekben is bővelkedő novelláinak hátterében a háború nyomasztó élménye áll. A húszas években kezdődik Tammsaare nagy regényírói korszaka, de nem marad hűtlen a kisprózához sem. ekkor születnek legjobb elbeszélései. Műveit sok nyelvre lefordították, több regénye magyarul is megjelent. Mostani elbeszéléskötete híven tükrözi sokszínű írásművészetét: lágyabb tónusú lírai elbeszélések groteszk hangvételű írásokkal váltakoznak benne, s valamennyi az írónak a társadalmi problémák iránti érzékenységéről és mély humanizmusáról tanúskodik.