Mint ​egy tizenkilencedik századi klasszikus nagyregény, úgy kezdődik Colin Saville, a bányászcsaládban született fiú története, de olvasója majd a nevelésregény műfaj egy mindenestül angol változatának is véli-ítéli, és ítélheti fejlődésregénynek, művészregénynek, számos részletét egy feszült légkörű pszichodráma jeleneteinek – ám mindenestül mai ez a regény, történelem és családtörténet együttese, nagy fejezet a huszadik századi angol munkásosztály történetéből, azaz: szintézis. Szintézis olyan értelemben is, hogy írója – aki 1933-ban született – tíz évig dolgozott a művén, épp a szintézis szándékával. (Fiatal író volt, amikor a Saville-t írni kezdte) Önéletrajzi elemek művészi áttételétől sem mentesen: az író is egy yorkshire-i bányász fia, Colin Saville-étől eltérő utat járt meg, mégis azonosat, bányászgyermekként indulva, s oda megérkezve, ahol tehetsége szerint nagyobb, teljesebb élet részese lehet.

Márai új regénye a mai háború fülledt és izgatott légkörébe vezet. A férfi, aki tud valamit, akinek titka van – a miniszter bizalmasa egy délelőtt találkozik végzetével, egy különös nővel. Ez a nő valóságos hasonmása egy másiknak, annak, akit a férfi szeretett és aki érthetetlenül öngyilkos lett. A dráma egyetlen nap alatt pereg le, vagy inkább egyetlen éjszakán. A férfi elviszi operába az ismeretlen lányt, aztán fölviszi lakására, nem holmi szerelmi kaland vágyával, hanem azért, hogy egy hatalmas és forró párbeszédben tisztázzák külön utakon haladó s mégis végzetesen egymás felé tartó életük, az egész élet, a rejtelmes sors kérdéseit. A férfi azt a döntő titkot tudja, amelytől a háború függ, a nő pedig ezt a titkot akarja megtudni tőle, s a végén meg is tudja, akkor, amikor már semmi hasznát nem veszi, mert az ő életük túlemelkedett ezen a titkon, túl azon, amit az események hoznak és amin országok sorsa áll. A lánynak idegen neve van, északról jön, mint a Duna madarai, a sirályok; ha magyarra fordítjuk nevét, „Egyetlen Hullám”-nak hívnák, és ez a név jelkép: az az egyetlen hullám, amely egy választott pillanatban, túl álmon és szenvedélyen fölragadja és magasba emeli életünket. A háttérben rejtelmes kém-figurák vonulnak fel, egy másik drámát sejtünk, s e két szálat fölényes művészettel szövi lebilincselő, izgalmas remekké az író.

Szerb Antal novelláinak minden eddiginél teljesebb gyűjteményét kapja kezébe ezzel a kötettel az olvasó. Több elbeszélése most kerül először kötetben kiadásra. Az irodalomtörténetek alkotója, a tanulmányíró Szerb Antal gyakran szépírói beleérzéssel, könnyedséggel eleveníti meg az elvontabb tárgyakat is – a novellista pedig szinte tudós készültséggel, sokoldalú műveltségét kamatoztatva, igényes elemzésekkel és míves csiszoltsággal írta elbeszéléseit.