A ​kötet több mint ezer hosszabb-rövidebb szócikkében a folklorisztika és bizonyos rokon tudományok összehasonlító irodalomtudomány, néprajz, antropológia, poétika és esztétika, művelődéstörténet, kultúraelmélet, szemiotika legfontosabb fogalmait, jelenségeit rendszerezve és egymással összekapcsolva találja meg az olvasó. (Ugyanakkor nem találkozhat a népművészettel, a néptánccal és a népzenével összefüggő kutatások alapfogalmainak magyarázataival.) A tárgyalt fogalmak meghatározásai és azok rendszerezése különös gonddal készültek. Nem csak magyar, hanem nemzetközi áttekintést is adnak, s ezt gazdag szakirodalom-jegyzékkel egészítik ki. Külön előnye a kötetnek az, hogy egyetlen szerző felfogását és szóhasználatát tükrözi, és ezáltal összefüggő egészet alkot. Ennek köszönhető, hogy a közelmúltban különösen nagy számban megjelent hazai lexikonok között a jelen mű önálló jelenségnek tekinthető. Gazdag utalórendszere segítségével sok irányban tájékozódhat az olvasó észreveheti például a tág értelemben vett folklór sokrétűségét, szinte kimeríthetetlen gazdagságát. Ezért is javasoljuk az olvasónak, ne csak egy-egy címszóval ismerkedjen meg, hanem túllépve ezeken olvasgassa nagyobb számban a különböző témákról szóló, sok érdekességgel szolgáló áttekintéseket. A kötet bevezetése beavatja az olvasót a lexikonok és címszavaik készítésének különös világába.

Az „Ethnographia” melléklete. XIII. évfolyam. 1912. (Új folyam: VIII.)

A mű azokat a különböző népköltészeti alkotásokat mutatja be, amelyek a népszokásokhoz kapcsolódva jelentkeznek: párbeszédek, szertartásos énekek, közmondások, szólások, mondák stb. Elemzi e népköltészeti alkotások funkcióit, esztétikai sajátságait, műfaji jellemzőit és a különböző irodalmi műfajokhoz való viszonyát. Szól a dramatikus szövegek és a régi magyar dráma összefüggéséről, a szertartásos énekek mitológiai jellegű jelképeiről. Betekintést ad a paraszti érzelemvilágba, a falusi életszemléletbe, amely magába foglalja a folklór szubjektív és formulává merevedett alkotásait egyaránt. Az első csoportba tartozik pl. a temetések részben improvizált költészete, az utóbbiba tartoznak a szószerint hagyományozódott varázsigék és énekek.
A kötet mind a néprajzkutatók, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tarthat.

Egy ​tudományszak bonyolult és gazdag európai történetével s egy jelentős tudós művével ismerkedik a magyar olvasó a következő lapokon. Giuseppe Cocchiara palermói professzor műve (Storia del folklore in Europa, Torino 1954. Einaudi) a népköltészet tudományának európai történetéről megjelenése óta mind nagyobb elismerést arat a szakma szűkebb körein kívül is. Miközben a bevezető sorait írom, a könyv oroszul is megjelenik a Szovjetunióban, s már nyilvánvaló, hogy a néhány éve ismét annyira felélénkült szovjet folklór vita egyik központi témája lesz Cocchiara műve is. Nemcsak egyszerű tudománytörténeti összefoglalást kapunk Cocchiarától, bár ez önmagában is érdem volna, hiszen még az egyetemes néprajznak, aztán az etnográfiának, szociológiának sincs ily gondos, minden irányzatra, minden részletre kiterjedő tudománytörténeti összegezése, mint Cocchiara segítségével a folklór tudományának.

A Balaton, mint országunk legnagyobb kiterjedésű tava több, egymástól nagymértékben elütő földrajzi kis tájat egyesít és ugyanakkor meglehetősen változatos történelmi múlttal rendelkező népességet és nagyon differenciált, sokrétű népi kultúrát fog össze. A Balatonmellék ennélfogva komplex táji és néprajzi fogalom, az országnak egyik legsajátosabb, legérdekesebb része.
Vajkai Aurél műve Jankó János történeti érdemű, de ma már elavult monográfiája óta az első korszerű, értékes összefoglalás a Balatonmellékről. A nagytudású szerző, mint a Bakony Múzeum igazgatója a helyszínen végzett sok évi adatgyűjtő és kutatómunkája eredményeként a táj és nép településrajzát, történetét adja könyvében, és ennek keretében tudományos színvonalon, de mindvégig népszerű, olvasmányos formában ismerteti a nép életét, munkáját, gondolkodását, szokásait, viseletét, folklórját és a természeti szépségekben gazdag vidék jellegzetes vonásait.
Vajkai Aurél nemcsak a Balatonmelléket kevéssé ismerő olvasóknak, hanem a Balatonmellék lakói nak is sok újat és érdekeset mond el könyvében a Balatonmellékről.

Élő erdélyi és moldvai magyar népballadák, dallamanyaggal.