A ​Szélhárfa lakói száműzöttek. Hazájukból, gyerek- és ifjúkorukból, jobbításra váró sorsukból tiltották ki őket. A hatvanas évek Münchenjében öt magyar fiatal küszködik, hogy saját életet teremtsen, s eközben családjuk, elveszett szülőföldjük emlékeivel és fogva tartó örökségével is szembe kell nézniük, s megmaradni általa. Körülöttük a világ 1968-ban megtapasztalja a forradalom, az anarchizmus, a káosz és az ideálokkal való leszámolás újabb történelmi leckéit, míg ők ’56 kiirthatatlan képeit őrzik zsigereikben. a magyar titkosszolgálat beszivárog napjaikba, részt követel barátságukból, amiként a német terrorista-elhárítók is berobbannak, drámai fordulatot hozva életükbe.

Korábban elkezdett írói kísérletet folytat Lászlóffy Csaba új kötete írásaiban. Szívesen ölti magára különböző történelmi korszakok, gondolkodásmódok jelmezét, ám minden esetben máig érvényes kérdésekre keres választ, s problémákra talál, nem egyetlen és kizárólagos, megoldást. A vállalkozás érdekességét fokozza, hogy nemcsak változó korok, de oly eltérő sorsok, életpályák, jellemek érdeklik a szerzőt. Pergessük csak végig az elbeszélések, kisregények hőseinek névsorát: Verlaine, Vasile Alecsandri, George Sand, Talma; vagy a fiktív naplóíró, Kiss Károly alhadnagy. Látható: elhivatott személyiségek, művészek vagy egyszerű, s nem feltétlenül életük valamely fordulópontján levő emberek a szereplők. Lászlóffy Csaba erénye a helyzetben-gondolkodás, s ilyen értelemben latolgatja az egyén mozgáslehetőségeit a történelemben.

A képek, kicsi fejezetek ugrálnak, de az emlékezet is szeszélyes, jóllehet csak látszólag, mert törvényszerűbb ennél, hogy a gyerekkor idilli kronológiáját – akár a természet, az évszakok és tájak örök rendjét – az éjféli repülőzúgás felkavarja. Az erdélyi világ földet és embert, flórát és faunát testvériségbe foglaló egysége változó ritmust kíván, én máig fekete-fehér jelenésnek látom, de a szivárvány ígéretét sem tagadhatom. Talán ezért kedves nekem ez az írás, melynek igazi műfaját nem tudhatom.

2016-ban megjelent az „IDŐKORTYOLÓK” című regény, melynek jelmondata: Jókedvűen tanulni! Soroljunk fel néhány nevet a könyvből a teljesség igénye nélkül! Atilla, hun király, Árpád fejedelem, Napsugár, a szép, magyar tündérleány, Mátyás király, Dobó kapitány, Lúdas Matyi, Döbrögi, Kodály Zoltán, Kőrösi Csoma Sándor, Csontváry, Grosics Gyula, Puskás Öcsi, Buzánszky, Hun apó, a Pilis tudója, Vörösmarty Mihály, Jedlik Ányos, Czuczor Gergely, Botond, és még sokan mások… S persze a két főszereplő: Tudós Töhötöm, a feltaláló, és útitársa: Kovács Gyuri.