-
-
Évek illata
0Falu Tamás (1898-1977) magyar jogász, költő és regényíró. Már jogász hallgató korában érdekelte az irodalom, humoros írásai jelentek meg Az Üstökös és a Borsszem Jankó című korabeli élclapokban. Költemények címen 1900-ban publikálta első verses kötetét, első regénye, a Hajnali mise 1905-ben jelent meg; ezeket még Balassa Lajos néven jegyezte. Kiss József fedezte fel Balassa írói tehetségét, s verseit gyakran közölte A Hét c. lapban; ettől kezdve a Hétben változtatta nevét Falu Tamásra, s a továbbiakban szépirodalmi műveit ezen a néven jegyezte. 1914–1940-ig az Új Időkben is publikált, 1920 és 1935 között állandó munkatársa volt a Nyugat c. folyóiratnak. Mintegy kilenc verskötete és tíz regénykötete került nyomdába még életében.
-
Feld Zsigmond szinigazgató emlékiratai
0Előszó
1932. januárjában kezdtem el papírra vetni Édesapám emlékiratát, amelyet ö nekem tollbamondott. Egy reggel aléltan találom Édesapámat ágya előtt. Hugómmal felemeljük és visszafektetjük ágyába. Azonnal háziorvosunkért küldünk. Az öreg orvos megnyugtatni igyekszik bennünket: »Magas korral járó múló rosszullét, egy-két napon belül felgyógyul.« Én nem nyugszom bele. Megmérem lázát: a hőmérő 38 fokot mutat. Telefonálok régi jóbarátunknak, dr. Kövesi Gézának, a híres belgyógyásznak. Azonnal jön, megvizsgálja a beteget, megállapítja a szomorú diagnózist: kétoldali szövődményes tüdőgyulladás. Azonnal el kell őt vitetni hozzá, a Szeretetházba. Én erre határozottan kijelentem: nem adom! Felelőssége tudatában rábeszélni igyekszik: a baj komoly, állandó orvosi felügyeletet és éjjelnappali ápolást kíván. Erre én csöndesen, szinte kérőén mondom: nem adom! A jó orvos latbaveti minden ékesszólását és próbál meggyőzni, de én most már a kétségbeesés hangján jelentem ki, hogy nem adom.
A betegség három hónapig tartott. A télből lassanként tavasz lett. Egy szép áprilisi reggel, éppen a születése napján, kart-karba öltve, kisétáltunk a ligetbe. Mentünk-mendegéltünk és megálltunk az ő színháza előtt. És ő akkor folytatta. Tovább mesélte szép, színes életének meséjét. -
Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916
0Három évtizede is elmúlt, hogy főleg építészettörténeti kutatásaim során, a kolozsvári egyetemi könyvtár gyűjteményében „rábukkantam” Veress Ferenc 1859-ben a szamosparti város főbb nevezetességeit megörökítő kétkötetes fényképalbumára. A ritkaságszámba menő felvételek láttán, Kántor Lajos író és lapszerkesztő arra biztatott, hogy a Korunk folyóirat szerkesztőségében általa szervezett kiállítások keretébe mutassam be ezeket a felvételeket. A kiállításra 1983. februárban került sor, ahol Veress 1859-ből való fényképéit Vas Géza neves kolozsvári fényképész által azonos (vagy megközelítő) szögből felvett újkori városképeivel társítva mutattuk be. Annak ellenére, hogy már korábban is gyűjtöttem az erdélyi fotótörténetre vonatkozó adatokat, a kiállítás összeállításakor szembesültem először azzal a hiányossággal, amely az erdélyi fényképezés története terén mutatkozott. Mint kiderült. Erdélyi Lajos próbálkozását, illetve Fóris Pál egy kitűnő (rész)tanulmányát és az általa összeállított sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteménykatalógusát leszámítva, egyetlen átfogóbb jellegű írás sem állt akkor az érdeklődők rendelkezésére. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező években, az újabb adatok gyűjtése mellett, sor került az 1978 óta egyre szaporodó fotótörténeti adatok rendszerezéséhez. A gyűjtés még távolról sincs befejezve. Bár Temesvárt és Nagyváradot leszámítva, a nagyobb magyar városok periodikáinak fotótörténeti adatait sikerült kigyűjteni, több olyan kisebb település van, (Pl. Nagybánya, részben Sepsiszentgyörgy, Lúgos, Gyulafehérvár), ahol ennek a munkának elvégzése, még várat magára.
-
-
Forgácsok a földön
0A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerű látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegzése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tűnődések során, sőt szenvedések közben. Talán az olvasás műfaja már az idő természetesebb gyűrűzése, folyása, üteme miatt is közelebb vihet a valóság és az igazság megismeréséhez, mint amit a látvány nyújthat. Más szóval: az írás és az olvasás még komolyan számol az idővel, a televízió már türelmetlen vele. Hajtja, hajszolja, elveszi előle a teret és a levegőt. `A nemzet közös ihlet`- mondja József Attila. Megfogalmazása olyan pontos és sugalmazó, mint fölrázók költői képei s versmondatai. Amikor olvasom vagy idézni hallom ezt a vallomást, mindig Kölcsey Himnuszára gondolok. Ez az összefoglaló nagy vers a legtökéletesebb példája a József Attila-i gondolatnak. A Himnuszt úgy fogadta el több mint száz éve az egész nemzet, mintha az imává érett vers ihletettsége nem egyetlen emberé, hanem millióké volna. Csöndben merem csak megkérdezni: hány ilyen ihletett pillanata lehet történelme során egy- egy közösségnek? (Csoóri Sándor)
-
-
Hit, Erkölcs, Tudomány
0Az emberi tökéletlenség nem műszerhiba, nem anyagi, materiális hiányosság, hanem az ember és az Isten közötti személyes reláció világába tartozik. Lehet rajta javítani, van helye a fejlődésnek, a bocsánatnak, és ez az, amit a mai közfelfogás elég nehezen ismer el. Vagy tagadja a hibát, mondván, jó az úgy, ahogy van, vagy pedig elveti a hibás cselekvést… Az ember katolikus hite közösségi vonatkozású, és közös örökség… sokszor nem marad más, minthogy az ember elmondja üres kézzel és minden eszköz nélkül, hogy miben hisz. Ezért olyan fontos, hogy a papok erre fölkészüljenek. (Erdő Péter) A hagyományos zsidó felfogás az, hogy Isten egészen más, de kénytelenek vagyunk emberi kategóriákban beszélni Istenről… Csak így tudja a Szentírás érthetővé tenni a számunkra Istent ha az ember által érthető fogalmakat közöl… Az erkölcsi törvények nem mások, mint részben tapsztalati alapon az életet őrző, gazdagító, megtartó erők… az egyik, látja a parancsokat, és tudja, hogy neki közvetlenül jó, ha ebbe az irányba megy… A másik magatartás szerint valahogy létrejönnek az erkölcsi törvények, és erővel, hatalommal – önvédelemként is – a társadalom elkezdi ezeket érvényesíteni. (Schweitzer József) Európa súlyos demográfiai krízis elé néz… A kulturális krízis pedig már-már bekövetkezett… A 21. században is fontos szerepet visz majd az akadémia. Új kihívások elé nézünk, amelyekhez alkalmazkodni kell, de nem úgy, hogy a meglévő értékeinket elvetjük, hanem úgy, hogy más, hatékony módszereket keresünk… A semmiből lesz a minden, a valami, és a „kezdetben vala”. Ha van kezdet, végnek is kell lennie. De mi a vég? Ezek olyan kérdések, amelyekben a tudomány a mai napig nem tudott állást foglalni, óriási viták vannak. Meggyőződésem, hogy például a végtelen elképzelhetetlen az emberi agy számára. Nem tudjuk fölfogni a végtelen fogalmát… (Vizi E. Szilveszter)
-
Hunyadi 12. – Angyal a kapuk felett (dedikált)
0Ezernégyszázötvenegy. Világrengető események készülnek mindörökre megváltoztatni Európa sorsát. Az ifjú Mohamed szultán eltökélten készíti fel seregét az addig legyőzhetetlennek hitt Konstantinápoly elleni támadásra. A várost talán meg lehetne menteni, de ehhez a Nyugat nemzeteinek összefogására lenne szükség. Csakhogy királyai, fejedelmei ügyet sem vetnek a fenyegető veszedelemre, és pillanatnyi érdekeiknek megfelelően inkább sorsára hagyják a létéért küzdő, valaha hatalmas birodalom maradékát. Egyetlen katonai erő marad, amely a szorongatott Konstantinápoly felmentésére siethetne, ám a belső széthúzás és a határokon túlról szőtt ármány megakadályozza, hogy Magyarország kormányzója hadjáratot indíthasson a Török Birodalom ellen. Sőt Hunyadi Jánosnak élete egyik legnehezebb döntését is meg kell hoznia ezekben a hónapokban: tartja magát esküjéhez és harcba indul a gyermek V. László kiszabadításáért, amivel lemondana kormányzói posztjáról, vagy elkezdi kiépíteni a Hunyadi-ház eljövendő királyi hatalmát.
-
Időkortyolók
02016-ban megjelent az „IDŐKORTYOLÓK” című regény, melynek jelmondata: Jókedvűen tanulni! Soroljunk fel néhány nevet a könyvből a teljesség igénye nélkül! Atilla, hun király, Árpád fejedelem, Napsugár, a szép, magyar tündérleány, Mátyás király, Dobó kapitány, Lúdas Matyi, Döbrögi, Kodály Zoltán, Kőrösi Csoma Sándor, Csontváry, Grosics Gyula, Puskás Öcsi, Buzánszky, Hun apó, a Pilis tudója, Vörösmarty Mihály, Jedlik Ányos, Czuczor Gergely, Botond, és még sokan mások… S persze a két főszereplő: Tudós Töhötöm, a feltaláló, és útitársa: Kovács Gyuri.
-
Így kezdtem…
0Előszó (részlet): 1905 Péter-Pálján egy kis, rövidnadrágos gimnazista a robogó gyorsvonaton ült. Az iskolai évet sikerrel fejezte be az Olt-parti városkában és most a jól megérdemelt vakációra igyekezett. Elmaradt mögötte a keletmagyarországi Szigethegység tündéri tája, lassankint bealkonyult, a vasúti kocsikban kigyulladt a villanyfény, a mozdonyhányta tüzes szikrák táncos koboldként szálltak a csillagos estébe.
A diák most arra gondolt, hogy – mi is történt Ostendében? Abba a kis havasalji városba, ahol diákéveit töltötte, 24 órával megjelenésük után jutottak el a pesti lapok. Az életnek még nem voltak olyan robogó eseményei, melyek az elektrónok szárnyára kívánkoznak. Nyugodtan lehetett élni úgy is, hogy az emberek 24 órával később értesültek a viharos parlamenti jelenetekről. Csak mi, sakk-rajongó diákok irigyeltük pesti társainkat! És a verseny most a végéhez közeledik… Nagyváradon túl jutott a vonat. Nagyváradra már elérkeztek a pesti lapok, most már én is tudhatnám a legfrissebb eredményt. Csak valahogy Pesti Hirlaphoz jutnék! Töprengve sétáltam végig a folyosón, a II. osztályú részből átlopóztam az I. osztályúba. Az egyik fülkében ült egy férfi és – Pesti Hirlapot olvasott. Istenem, mit nem adnék, ha ez az újság csak egy pillanatra a kezembe kerülne. Csak annyi időre, hogy fellapozzam a napi hireket és végigfussak a címeken… Ostende… -
-
Jánoska és a Farkas
0Adva van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) A régi címből (Utazások Erotikában – Ki a franc az a Goethe?) kiszerettem, újat kapott: Jánoska és a Farkas. Tudom, szokatlan megoldás, de… hátha szerencsét hoz. Gőte János Farkas valószínűleg helyeselné.
-
Képek és gondolatok
0„Egészen pici volt, amikor megismertem. Megismertem, és rögtön nagyon megszerettem, pedig ez ritkán történik meg vélem. Az igazi gyönyörűség tudniillik az volt, ha orgonához ült. Én a zenét nem nagyon értem, nem tudok beszélni róla, élvezni is őelőtte csak Mozartot, Bachot tudtam, vagy Kurt Weill Háromgarasos operáját és a Mahagonny-t, de nem többet. Őáltala nemcsak az orgonazenét szerettem meg, hanem megszerettem azt is, ami oly ritkán történik csak vélünk: vagyis azt, hogy az ember rendkívül boldog és örül az életnek, ha a zenéjét hallgatja, hiszen magasabb szintre röpít bennünket. Hogy azt hisszük ilyenkor: életünk örökké tart és nagyon édes. Pedig az élet nem tart örökké, és nem is nagyon édes. Szóval, ez az a fő érzés, ami átjárt engem, miközben zenéjét hallgattam, és vagy lecsuktam a szememet, vagy bután bámultam magam elé. Abba a szerencsés kategóriába tartozik, akik a szépséget fontosnak tartják. Hasonló lelkek vagyunk, ugyanolyan szabály szerint kerülünk mindketten vagy a mennybe, vagy a pokolba. Ez lesz a végünk!” Faludy György
-
-
Kitáruló ajtók
0Szabó Magdát valójában nem kell felfedezni vagy újrafelfedezni, hiszen napjainkban is az egyik legolvasottabb magyar szerző mind idehaza, mind külföldön, műveit számos nyelvre fordították le, sikere megkérdőjelezhetetlen. Kötetünkben körüljárjuk e népszerűség lehetséges okait, rávilágítunk a művek narratív struktúrájából vagy éppen lélektani felépítettségéből fakadó jelentéseire, bemutatjuk a befogadás működési elveit, azaz igyekszünk láthatóvá tenni e szövegek dinamikáját, felépítettségét, különös látásmódját.
Az elemzések során a legnépszerűbb, legolvasottabb művek (Az ajtó, Abigél, A pillanat) bemutatása mellett külön fejezetet szentelünk Szabó Magda lírájának is. Több szerzőnk Szabó Magda műveinek külföldi fogadtatását vagy éppen a fordítások stilisztikai, kulturális jegyeit értelmezi, hogy végül körvonalazódjon egy mai Szabó Magda – akit most olvasunk, s aki a mi nyelvünkön képes szólni. -
Lelkét őrzik a sasok
0– Meneküljünk nagyúr! Térjünk vissza Somogyvárra! Ott biztonságban lennénk. Hírnökeid, tisztjeid körbejárnák Somogyvárot, hogy zászlód alá gyűjtsék a fegyveres férfiakat. Akkor lenne idő és remény a túlélésre… De így és most…
A táltos szavai pillanatok alatt eljutottak a harcosok fülébe, a legtávolabb tartózkodókhoz is. Nagyon jól tudták, hogy az öreg ösztönei és jóslásai régtől fogva megbízhatóak. Ezért élvezte Koppány bizalmát.
Somogy hercege mindent megértett, de tudta, ha visszafordul, akkor üldözni fogják. Fáradt embereivel még esélytelenebbek lennének egy ütközetre. Ráadásul azok a gyötrő, rendre visszatérő álmok világossá tették számára a kiúttalanságot. Akik a vesztét akarják, el is érik a szándékukat. Ellenségeinek az ő vére kell és ebből a lakomából nem kívánnak kimaradni! -
Lepkék a könyvtárszobában
0Agócs Sándornak az érzelmek áradását, az indulatok elvadulását, azaz a szavak habzását szikár – nem ritkán az iróniát is vállaló – fegyelemmel visszafogó, regulázó költői elkötelezettsége azt jelenti, hogy a játék és a forma meg a napjainkban kánonként erőszakoskodó kiüresített hagyomány vagy a merő poétikai protokoll helyett az ő versében a magánélet és a közösségi létezés elemi tényei és alapkérdései válnak hangsúlyossá – írja Alexa Károly a verseskötetet ajánlva.
-
Létszám 212 fő. Vidám regény a szudáni lándzsások életéből.
0Vidám regény a szudáni lándzsások életéből
-
Madárlátta
0A kezdet kezdetén egyszínű volt a világ. Szürke vagy szürkésfehér. De akkor megszólaltak a költők, s a versektől kizöldültek a fák, az ég kék lett, s hétszínű a szivárvány. Ha nem hiszik, olvassák el Búth Emília verseit. Zöldebbre mondja az erdőt. S ha valakinek homálylana a szíve belseje, apró kis fényeket gyújt odabent.
Itt a könyv. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek.
Lázár Ervin -
Magyar Gazdasági Reálpolitika Alapvonalai és Nemzetpolitikánk
0„Nem ekőszó, – hanem folytatás
Rendszeres Magyar Nemzetgazdaságtan mult esztendei két elfogyott kiadása igazolta gazdasági közvéleményünk józanságát. Kifejtettem – külön magyar nemzetgazdaságtanra van szükség. Ennek az uj tudománynak kell kimutatni szabályait, felállítani pozitiv tételeit, hogy megmentsük hazánkat bolondok avagy tudományos mezbe öltözött gangsterek szélhámosságaitól, továbbá megvilágitani akartam magyar jövő reális utjait.” -
Magyar karikatúrák adat- és szignótára
0A grafika legvidámabb „mostohagyermekét, a karikatúrát, illetve azok művelőit, a magyar karikaturistákat veszi lajstromba szerény lexikonunk. Magyarországon az újságkarikatúra-rajzolást 1848-tól, a Charivari (Dongó) című vicclap megjelenésétől eredeztetjük. A képzőművészek számára a képes vicc műfaja – az éppenhogy megtűrt, inkább csupán a megélhetést biztosító, esetenként az egymással bolondozó, avagy éppen egy harmadikat ugrató – de semmiképpen sem a „valódi” művészi – időtöltést jelentette.
Az első híres pályaelhagyó – s egyben a művészeti tanulmányait is feladó -, ám a karikatúráival nevet, rangot és országos ismertséget szerző művész Jankó János (1833-1896) volt. Az újonnan induló bal- és jobboldali vicclapok majd’ egy évtizeden át egyaránt (!) az ő munkásságára alapozták népszerűségüket. Jankó elévülhetetlen érdeme továbbá, hogy felfedezte számunkra az autodidakta Homicskó Atanázt, aki az orvosi táskáját hagyta hátra egy plajbászért cserébe. Talán ennek a két markáns egyéniségnek köszönhető, hogy a XIX. század második felében egyre több grafikus mérte meg tehetségét a karikatúra műfajában.” -
Magyarok Európában
0Ha a középiskolákban vagy az egyetemeken létezne nemzetpolitika-oktatás, akkor ezt a könyvet kötelező olvasmányként kellene előírni a diákoknak. A szerző szövegeit olvasva, nem érezhető belőlük az a bizonytalanság, mint sok magyarországi politikus szavaiból, amikor a nemzetről, a hazáról, az országról beszélnek, és nem tudják, hogy közösségileg és földrajzilag hogyan határozzák meg ezeket a fogalmakat.
-
Magyarországból tett velencei utazás
0„…kiindultam Magyarországból, s keresztülutazván Horvát, Stiria, Karniolia, Karintia és Isztria tartományokon, érkeztem Tergyeszt be, a császári-királyi messze terjedett birodalomnak legnevezetesebb tengeri kereskedővárosába. Itten kevés ideig múlatván, az Adriatikumi-tengernek öblén általhajóztam Velencébe” – ekképp adta hírül kortársainak s az utókornak a XVIII. század végi magyar utazó, Tót-Váradi Kászonyi András úti kalandozásának történetét. Megannyi érdekesség, korabeli szokások, elfeledett helyszínek elevenednek meg az egyik legkorábbi, magyar nyelven lejegyzett „útikönyv” lapjain.
-
-
Megmaradni
0Kívülállónak nehéz feladat megírni egy ország történelmét, kiváltképpen ha az ország nyelve különleges és történelme véget nem érő önvédelmi és függetlenségi harcok sorozata. Természetes, hogy a nemzetek történelmét általában saját fiaik írják meg. Vannak azonban olyan példák is, amikor egy idegen rokonszenvező, érdeklődő tekintete olyan tisztánlátással hatol be események, bonyolult hajlamok és érzelmek vadonába, hogy többet sikerül elérnie, mint steril „tárgyilagosságot”. Ilyenkor a távlat érdekes módon színezni képes az események megszokott értékelését is.
Ez áll Sir Bryan Cartledge Megmaradni – A magyar történelem egy angol szemével című könyvére is, amely már címében elárulja a szerző legfontosabb felismerését: a magyar nemzet karakterének egyik legjellemzőbb vonása, hogy minden katasztrófa ellenére újra és újra sikerül megmaradnia, majd meglepő módon felemelkednie. A magyarság legpozitívabb jellemzői – a szellemi alkotások és a váratlan megújulási képesség – csaknem mindig felbukkannak a komor tragédiákat túlélő nemzetben.
Megállapításai olyannyira eredetiek és helytállóak, hogy talán nem túlzás kijelentenem: a külföldiek által írt összes magyar történelemkönyv közül valószínűleg Cartledge munkája eddig a legkiválóbb. Értékes műve Angliában két kiadást ért meg. A magyar nyelvű változat elolvasása után úgy kell gondolnunk Bryan Cartledge-ra, Nagy-Britannia 1980 és 1983 között Budapesten állomásozó nagykövetére, mint barátunkra.
JOHN LUKACS -
Miatyánk
0I. A Miatyánk időfölötti értékei.
(Szentírás: Máté 6, 7-15.)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Szelíd pirkadatban kél föl a nap a Szentföld csendes tájai fölött. . . Ha látni tudna, még meg is dörzsölné szemét a különös látványon: hogy az a komoly, magányos férfi még mindig imádságba mélyedten térdel a földön, pedig akkor kezdte imáját, mikor tegnap este az első csillagok fölragyogtak.
Egész éjjel csendben imádkozott az Úr. Egyedül, mindenkitől félrevonulva, lelkével teljesen belemerülve a mennyei Atya dicsőítésébe. Most aztán, hajnalhasadáskor, végre hozzámerészkedtek az apostolok. És az egyik Krisztus Urunk egészen átszellemült tekintetétől, túlvilági fényben égő szemétől föllelkesítve, hozzáfordult a nagy kéréssel: «Uram! taníts bennünket imádkozni)). (Luk. 11, 1.)
Az Ur szeme fölfénylik az örömtől. Most jött el életének egyik fontos pillanata. Most jött el az a pillanat, amelyben olyan ajándékot ad az emberiségnek, hogy annak rádiumsugárzása meg nem gyöngül a világ végéig. Most adja az ő vallásának olyan foglalatát, amely útmutatója lesz az elkövetkező keresztény századoknak és évezredeknek. Most tanítja meg az embereket arra az imára, amely élni fog ajkukon, míg egyetlen keresztény oltár áll a földön, hogy meg nem gyengülő erővel éltesse az Istent kereső lelkeket.. . Most hangzik el először a földön „az Úr imádsága”, most hangzik el először a «Miatyánk». -
Misu és a piros kenu
0A csöpp bagolyfióka, Guszti messzire téved a családi fészektől. Misu megtalálja, és úgy dönt, visszaviszi a szüleihez. Az ám, de a fióka otthonát, a rejtélyes Bagolytanyát lehetetlenség száraz lábbal megközelíteni. Ezért aztán Misu és barátai, életükben először, elindulnak a folyón egy kenuval – és persze Gusztival. Vajon sikerül-e eljutniuk a sűrű bozóttól ölelt, rejtélyes Bagolytanyára? A csodakosaras című könyv nagy sikerű szerzőpárosa,Nógrádi Gergely és Hajba László ezúttal a barátságról, az állatok iránti felelősségünkről, és az egyik legősibb és legkedveltebb sportról, az evezésről mesél a gyerekeknek.
-
Mostoha éveim – A garabonciás diák – Eszter
0Páratlanul érdekes írói kísérlet Végh György három testes önéletrajzi kötete. A regény, a memoár, a napló, a vallomás és az esszé prózatechnikai eljárásainak ötvözete. Egyedüli és lenyűgöző a feltárulkozása, lázas és szertelen csapongásai ennek az írónak, aki szinte clochard-i életformából tudott nyújtózni a nyugatos nemzedék élet- és stíluseszményei felé.
-
-
-
Ókút
0Az udvar sarkában, ahol oly szép, gömbölyű és tarka kövecskék tarkálltak, kút volt valamikor, ókút. Régen betemették már. Ám az ókutak álnokok, a föld besüppedhet nem szabad a kavicsokkal játszani. Pedig milyen izgalmas titkokat őrizhet a kútfenék!
Ez a kép, ez az ókút a gyermekkor, az első eszmélések hangulatát idézi ma is Szabó Magda számára. Új könyvében azokat az emlékeket és mozzanatokat idézi meg, melyek egész életére, írói világára, alkotói szemléletére, emberi magatartására elsődlegesen hatottak. Megkapó elevenséggel tudja újraélni az egykori kislány örömeit, felfedezéseit, megrendüléseit. Külön kis világ elevenedik fel a könyvben, melyben érezni, eszmélni, gondolkodni, félni és örülni, játszani és alkotni kezd egy gyermek. Hitelesen és élményszerűen idézi vissza a tudatos író az oly nagyon lényeges és meghatározó, útra indító motívumokat.