Tisztelt Olvasó! „A helytörténetírás kétségtelenül az egészséges lokálpatriotizmus megnyilvánuláRGA sa, de egyúttal kapocs is, amely egy-egy falut, várost, vagy vidéket az országos fejlődés egészébe illeszt. Mozaikszemekró’l van tehát szó, amelyek önmagukban is színesek, csillogók és amelyek nélkül egy nagy mester sem tud értelmes képet összerakni.” A Nógrád Megyei Levéltár és Salgótarján Megyei Jogú Város kÖZÖS kiadványának beköszöntőjében aligha lehet méltóbbat idézni dr. Belitzky János egykori levéltáros, majd múzeumigazgató gondolatainál. Mert ha egyáltalán valaki, akkor Ő pontosan tudta, hogy mit jelenthetne Salgótarján számára az egészséges lokálpatriotizmus és az a kapocs, amely a települést az országos fejlődés egészébe ágyazhatja. Jelenthetne — mondom feltételes módban és ez nem véletlen, hiszen adósságunk e területen sem kevés. Most ebből az adósságból törleszt a Dupák Gábor által összeállított, Salgótarján történelmi kronológiája” című munka, amelyben a szerző a kezdetektől 1944- ig veszi sorra településünk azon eseményeit, „amelyek nélkül egy nagy mester sem tud értelmes képet összerakni.” Az „értelmes kép” igénye pedig ma talán mindennél fontosabb; legyen Szó akár a múlt, akár a jelen, vagy a jövő képéről. E korkövetelmény megértéséhez és érvényre jutásához segít hozzá bennünket ez a tudományos igénnyel összeállított történeti időrend, amely az oklevelekben először ‘750 éve említett település mába vezető útjának állomásain kalauzolja el az olvasót.
Puszta Béla (polgármester)

A Szántódi Füzetek előző számaiban elsősorban a puszta és környéke történetével, irodalmi, művészeti hagyományaival foglalkoztunk. E kötetünkben az itt élt és dolgozott uradalmi cselédek és mesteremberek népi kultúrájának emlékeit gyűjtötte csokorba a szerző.