Jelen kötet egy, a középiskolákban és az egyetemi oktatásban is hasznosítható segédkönyv, amely a magyarság Itáliával ápolt több évszázados kapcsolatrendszerébe ad betekintést. A könyv egyrészt új fénybe állít már ismert történeti tényeket, másrészt tíz hosszabb-rövidebb, eredetileg latinul vagy olaszul írt novella szövegét tartalmazza, amelyek magyar fordításban most olvashatók először. A könyv fejezeteiből a következőket tudhatjuk meg: mi köze volt egy siénai származású Valois trónkövetelőnek Nagy Lajos királyunkhoz; hogyan élcelődött másokon Luxemburgi Zsigmond császár; hogyan lépett elő Eneas Silvius Piccolomini Historia de duobus amantibusának főszereplőjévé maga Zsigmond egy itáliai krónika szerint; hogyan jártak olasz együgyűek Nagy Lajos királynál, és miért próbáltak szerencsét olasz művészek Filippo Scolari vagy épp a magyar Jagellók és Szapolyai János udvarában; meghalt-e I. Ulászló királyunk Várnánál, és ha nem, hogyan lett belőle egyesek szerint remete, mások szerint Kolumbusz Kristóf apukája; miért hiúsult meg igazából V. László és Valois Magdolna házassága; hogyan keveredik az európai kulturális tudatban egyik Szentföldre szakadt Árpád-házi hercegnő a másikkal, s hogyan vezet mindez Voltaire történeti munkásságáig; hogyan terjed „a magyar/lengyel király lánya” motívuma, és „Magyarország mint a keresztény világ széle” felfogás olasz históriáktól a franciákig és angolokig, s mindez hogyan kapcsolódik Sir Walter Scott Quentin Durward című regényéhez; hogyan állt egymással rokonságban a hagyomány szerint egészen Szent István királyig visszavezethetően (!) II. Lajos magyar király és a saluzzói őrgrófi család, s hogyan kapcsolódhat mindez a kötet borítójának illusztrációjaként is szolgáló Griselda-történet magyarországi elterjedéséhez.