A mintegy százharminc természetfotót tartalmazó fotóalbum négy részből áll.
I. Bevezető gyanánt. (Hobbi, vagy valami más.) Egy szenvedély és kedvtelés lélektani hátterét kívánja bemutatni, rávilágítva arra, hogy az emberi tevékenységnek milyen sokféle motivációja lehetséges egyidejűleg.
II. Két, líraian megrajzolt meserészlet mutatja be az erdő és a nádas világának életét, különbözőségét mindazoknak, akik szeretik a természetet, s azoknak is, akik még csak leendő rajongói.
III. Valóságosan átélt vadászkalandok történetei, ahogy azt vadászok, erdészek, a nádi világ emberei, természetjárók évezredek óta elmondják egymásnak. Tíz rövid epizódot mesélek el kalandjaimból: az Éden időszakát, amikor még nem tett az ember annyi kárt a természetben, amennyit manapság. Hírt szeretnék adni gímszarvasok, dámvadak, muflonok, vaddisznók, őzek életének egy-egy általam jellemzőnek és érdekesnek tartott eseményéről. A fényképfelvételeken pedig rajtuk kívül a madárvilág tagjainak egy-egy emlékezetes megnyilvánulását kívántam megörökíteni. Ez nem mindig sikerült: több az emlék, mint a kép, pláne a jó kép. Az olvasó megismerkedhet kócsaggal, gémekkel, bakcsóval, bíbiccel, nagygodával, nádi rigóval, cserregő nádi poszátával, kékbeggyel, vércsével, ölyvvel és társaikkal, ha másként nem is, csupán egy rövid bemutatkozó „kézszorítás” erejéig. Megismerésükhöz amúgy ugyanannyi idő szükséges, amennyi bármelyikünk párjának, barátjának megismeréséhez: egy élet is kevés hozzá.
IV. Fotóalbum. Képeit annak reményében készítettem, hogy mindannyiunkban segítenek tudatosítani értékeink megóvásának szükségességét, felelősségét.

Könyveim címe jelképes. Az első – Holtomiglan – a természettel kötött életre szóló kapcsolatra, szövetségre utal. A Verőfény és alkonyat inkább a kötetben lévő elbeszélések tartalmát, hangulatát idézi. Akadnak e történetsorban olyan históriák, amelyek a pályája csúcsán járó vadásszal estek meg, de már olyanokkal keverednek, amelyek a – szaknyelven szólva – „visszarakó”, leszálló ágban lévő erdőjáró élményeit közvetítik az olvasónak. Egyikben az önfeledt vidámság, a szerencse és siker okozta öröm hangjai szólalnak meg, másikban a tragikus hirtelenséggel eltávozott jóbarát emléke támad fel néhány percre.

A szerző az egyik legismertebb természetfotós hazánkban. Könyvéből a természetfotózás fortélyain kívül megismerkedhetünk az egyes, ritkán lencsevégre kapható állatok életmódjával, a fotótrófeák gyűjtésének talán még az igazi vadászatot is felülmúló izgalmaival, veszélyeivel. Az egyes történetekhez természetesen gazdag fényképanyag tartozik. Ezek még élményszerűbbé teszik a kalandokat, és bizonyára meggyőzik az olvasót, hogy nem volt kárba veszett az igen jelentős munka, amit a szerző egy-egy kép elkészítésébe fektetett.