„…a katolikus liturgia a művészetek valamennyi ágát szinte kivétel nélkül be tudja vonni abba az összetett közösségi cselekménybe, amely a divinum officium (lat. istenszolgálat, vagyis istentisztelet) kifejezésben nyer megfogalmazást. Tág értelemben jelöli a katolikus istentisztelet két fő területét, a misét és a zsolozsmát.”
„Az Egyház intézményei egyszerre mutatnak föl hierarchikus (nem vérségi, hanem szellemi arisztokratikus) és demokratikus vonásokat. Ezek bonyolult összjátéka képes a politikai, szellemtörténeti változások során arra, hogy miközben a kultúrát hordozzák, egyúttal a népi kultúrát is táplálják.”
„Már csak ezért is jelentős ténynek számít, hogy a kereszténység befogadásával létrejövő magyarországi Egyház számtalan olyan kultúra-hordozó és továbbadó intézményt honosított meg, amelyek a későbbiek folyamán szükségesnek, időtállónak bizonyultak, és segítettek abban, hogy Pannoniából megszülessen Hungária, majd pedig az új keresztény állam fölnövekedjék és megmaradjon.”
„Ennek a sokrétű történelmi, művelődés-, vallás- és szellemtörténeti folyamatnak a bemutatása… kiterjed a legfontosabb egyházi intézményekre, feltárja a világi papság és a szerzetesség működési kereteit, végül pedig számba veszi utóbbiak tevékenységének legjavát.”

A flamand misztika kiemelkedő alakjának, Jan van Ruusbroecnak (1293-1381) kötetünkben közölt három írása most jelenik meg először magyarul. Johan Huizinga könyvéből, A középkor alkonyából vált ismertté Ruusbroec a magyar olvasó előtt. Személyét már életében kivételes tisztelet övezte: összekötő kapocs volt a régi és az új között. Munkáiban egyrészt tovább élt a 13. századi szerzők misztikája, másrészt Ruusbroecot gyakran meglátogatta a groenendaali kolostorban Geert Groote, a késő középkor legnépszerűbb kegyességi mozgalmának, a devotio modernának az elindítója. Ruusbroec misztikája a korabeli nagyvárosban, Brüsszelben nyerte el formáját, itt írta a kötetben olvasható főművét, A Lelki menyegzőt is, míg a két kisebb traktátus groenendaali magányában keletkezett.