NEM IS értem, egyáltalán hogy merészeltem ebbe belefogni” – fakadt ki egy alkalommal Kerekes György, amikor még csak félúton tartott a könyv megírásában.
Ha igaz, amit mindig is gondoltam, hogy a zene ott kezdődik, ahol a szavak már elveszítették az értelmüket, akkor megértem a szerző kifakadását. Kerekes György azonban nemcsak arra gondolt, hogy általában milyen nehéz a zene szeretetét szavakba önteni, hanem arra is, hogy – noha zeneiskolát végzett és fiatalkorában zongorázott, sőt a Balaton partján annak idején még pénzt is kapott érte ő vég-eredményben építész, szociológusi képzettséggel kiegészítve, a rendszerváltás óta tervezőként botcsinálta, habár sikeres vállalkozó, aki ha tanulmányt irt is, de köny vet még soha. Tegyük azonban hozzá, hogy Kerekes György, aki 1999-ben rádiósnak is felcsapott, sikeres és közkedvelt műsorkészítőnek bizonyult. Két hosszú sorozatának címe magá-ért beszél: „Jazz portrék” és „A jazz történetének gyöngyszemei”. Mindkettő a Harmó nia Rádióműhely égisze alatt futott a Civil és a Fiksz Rádió frekvenciáján a fővárosban A,,Jazz portrék” később átlényegült kéthetenkénti, zenével bőségesen illusztrált igen népszerű előadás-sorozattá a budai Nyitott Műhelyben. Valójában tehát a szerző már kétszer is átgyúrta magát az anyagon, mielőtt hozzáfogott volna a könyv megírásához.
AZ OLVASÓ EGY TRILÓGIA első kötetét tartja a kezében.
Pallai Péter

„Európa és Ázsia, Nyugat és Kelet kapcsolata lényeges változáson ment át az elmúlt fél évszázadban. Az egzotikum iránti romantikus kíváncsiságból a mély megismerés vágya lett, s az európai muzsikus sok tekintetben Ázsiától várta az útmutatást a megújulásra. Amikor tehát ma Kelet zenéjéről adok közre egy munkát, ezt nem egyszerűen tudományos ismeretterjesztésnek tekintem, hanem bennünket közvetlenül érintő közművelődési feladatnak is” – írja előszavában a szerző. Könyve úttörő munka; több éves intenzív kutatás eredményeként Magyarországon először foglalja össze az ázsiai népek zenekultúráiról összegyűjtött ismereteket három kiválasztott műfaj: a vallásos liturgikus ének, az udvari zene és a táncos- mimikus előadás köré csoportosítva. Nyomon követi alakulásukat, fejlődésüket Kisázsiától Japánig, Kínától az Indonéz szigetvilágig. Beszél zene és vallás kapcsolatáról, a Kínai Birodalom, Japán, India s a perzsa-arab udvarok zenekultúrájáról, majd zene és dráma, zene és színház csakis Ázsiára jellemző szétválaszthatatlan egységéről. Számos fényképpel, magyarázó kottapéldával és ábrával illusztrált érdekes könyvében Kárpáti János az ázsiai zenekultúrák múltjának és jelenének leglényegesebb és legjellemzőbb oldalait világítja meg, s míg egyrészről a zenélési alkalmak társadalmi funkcióját is feltárja, másrészről jól tájékoztat a zenei formák és rendszerek világában. A könyvhöz hangzó illusztrációt nyújt a Kelet zenéje (antológia a nagy ázsiai zenekultúrák élő hagyományaiból) című hanglemez,.