A könyv Balázs Fecó zeneszerző, előadóművész, a Sitkei Kápolnáért Kulturális Egyesület alapítójának életútját, művészi fejlődését, pályafutásának fontosabb állomásait mutatja be az egykori tanárok, barátok, pályatársak vallomásaival, Fecó személyes emlékeinek felidézésével, sok fotóval és a Horváth Attilával közösen írott szerzemények dalszövegeivel. Közvélekedés szerint az idő múlását legjobban a gyermekeinken vehetjük észre. Az itt látható fényképek elkészítése között pontosan tíz év telt el. Az egyik felvételen Ferike még kisfiú, a másikon már kész fiatalember: csaknem annyi idős, mint édesapja volt, amikor a dobosnak szóló nagy „csókolom” köszönéssel megjelent a Neoton együttes próbatermében, és megkezdte rendkívül termékeny művészi pályafutását. A képek azonban azt is tanúsítják, hogy Fecón nem nagyon fogott az idő foga. Lehet, hogy valóban csak az évek múltak el…? A könyv lapjain választ kap az olvasó erre a kérdésre is, miközben megismerkedhet a művész világról alkotott véleményével, és terveivel is.

Az Operák Könyve és az Opera kalauz munkatársa, Verdi és Arkel életregényének szerzője, új könyvében egy népszerű zeneesztétika kísérletét adja. Módszere – amelyet száz és száz előadáson próbált ki a zene és a testvér-művészetek össze-vetésén alapul. A ritmusról beszél. 8 a zenei ritmussal együtt rávilágít a drámai dialógus, a képzőművészeti alkotás, az épületkonstrukció, a vers és az emberi szervezet ritmusára. Szól az anyagszerűségről. A problémát megmutatja a szobrászvéső, a festőecset, a toll és a különböző hangszerek világában is. Hasonlóképpen többszörös tükrözéssel vetíti elénk a hangszínek, összecsengések, a formák, a stílusok, a zenei program problémáit is. Gál György Sándor új könyvét hatalmas kotta-példatár és a művészi reprodukciók egész Bora egészíti ki. A könyv stílusa egyszerű, színes és közérthető. Jelentős segítséget nyújt a zenebarátnak, mert valóban járható utat ajánl az igazi muzsika fennsíkjaihoz. Megmutatja azt is, hogyan kapcsolhatjuk össze a már ismertet a még ismeretlennel, hogyan illeszthetjük be frissen szerzett, vagy már begyűjtött zenei ismereteinket a történelem, az iroda-lom, a festészet, a színház, egyszóval: az emberi kultúra szétbonthatatlan, összefüggő egészébe.