Az ​immár Európa-hírű írónő e legutóbbi művében, amely újabb olvasókat hódított meg Chirsta Wolf számára hazáján, az NDK-n kívül is, az ókori mitológiából ismert trójai királylányt, Kasszandrát állítja e régi témája ellenére is modern, aktuális, izgalmas regény középpontjába. Az érdekesen, feszültséget keltően visszapergetett cselekmény során a csalódott, visszautasított „isteni” szerető, Apollón által a jövőbe látás, jóslás képességével megajándékozott-megátkozott Kasszandra,a görögök bosszújára – a nagy háborúban Tróját éri a vereség után előre tudott halálára – várván, a híres mükénéi oroszlános kapu előtt, felidézi életét, mindazt, amit hű honleányként Trójában a királyi udvarban és szeretett városával kapcsolatban átélt: örömöket, majd a nagy tragédiát.

A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem.

A kitűnő és népszerű olasz író a nagy hírszerző üzemnek a szervezetét és működését ismerteti. Az ő könyve azonban nem az immár szinte kötelezően romanitkus szemmel látja a kémek működését, leszámol a sokszor célzatosan terjesztett legendákkal, kellő értékére szállít le számos indokolatlanul kiszínezett mozzanatot; tárgyilagosan és tudós alapossággal számol be az angol, francia és német titkos szolgálat módszereiről és teljesítményeiről. Könyvének éppen ez a tárgyilagosság ad különös értéket. Nem legendákat ír, hanem a valóságot mutatja meg és ez a valóság izgalmasabb, érdekesebb minden legendánál.