A deportálások befejezése után a két kijelentés között – hivatalos német adatok szerint – 437 402 magyar állampolgárt deportáltak Magyarországról, a teljes vidéki zsidóságot. Tragédiájukért sokan ma is az SS különítményeseit és magyar kiszolgálóikat teszik felelőssé. A dokumentumok alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatok elhurcolására és nagy többségük elpusztitására Horthy és Hitler megállapodása keretében került sor. Az alku értelmében a megszállt Magyarország annál előbb kapta volna vissza a szuverenitását, minél gyorsabban teljesíti Hitler igényeit, köztük a zsidóság „maradéktalan” deportálását. Horthy nemcsak tudta, mi lesz a „munkára” elhurcoltak sorsa, de „jó emberei” szerint siettette is a „galíciai zsidók” kiszállitását az országból. Álláspontja a zsidókérdésben akkor változott meg, amikor júniusban rájött arra, hogy Hitler nem tartja be az ígéretét, sőt a budapesti zsidóság elszállítását is követeli. Horthy ekkor döbbent rá – az egyre szélesebb körű tiltakozások és a németek számára katasztrofálisan alakuló hadi helyzet ismeretében –, hogy a történtekért a győztesek őt is felelősségre vonhatják. A dokumentumokból megállapítható, hogy a kormányzó nemcsak humanitárius okokból lépett fel a zsidóság érdekében, hanem a nyakát szerette volna kihúzni abból a kötélhurokból, amellyel először Hitler fenyegette meg.

A 15. század a magyar történelem változatos, küzdelmes évszázada. Olyan közismert személyiségek neve jut eszünkbe erről az időszakról, mint Zsigmond király, Hunyadi János vagy fia, Mátyás király. Könyvünk ugyan a 15. század címet kapta, ám ennél hosszabb korszakot ível át. 1402-3 táján kezdődik, és az 1526-os mohácsi csatával fejeződik be. Mindkét időpont fontos korszakhatárt jelöl. E „hosszú 15. században” Magyarország továbbra is a kontinens vezető hatalmai közé számított. Lehetőségeit azonban egyre inkább behatárolta a növekvő török veszély. A hódítók elleni küzdelem mind jobban kimerítette az ország erejét. Külföldről csupán a pápa és a velencei köztársaság támogatta pénzzel a törökellenes harcot, a szövetséges Habsburg-birodalom pedig saját európai ügyeivel volt elfoglalva. A mohácsi vész tragédiája, hogy a király, az országot vezető főurak és főpapok java része is a csatamezőn lelte halálát. Mégis, a hazánkra nehezedő török veszély árnyékában is tudott az ország fejlődni. A jobbágyság kedvező körülmények között élt. Nőtt a városok száma, virágzott az ipar, a kereskedelem, az oktatás. Templomok, várak, kastélyok épültek. Az Alpokon túli Európában először Mátyás udvarában vert gyökeret a reneszánsz. Európa történetében a 15. század közepén jelzik a változások az új korszak kezdetét. Ekkortájt válik élesebben ketté Nyugat-, illetve Kelet-Európa fejlődésének iránya is, s Magyarország jónéhány évszázadra ez utóbbi részét alkotja majd.