1990 szeptemberében a Milánótól északra fekvő Gazzada városkában magyar egyháztörténeti hetet rendezett a Fondazione Ambrosiana Paolo VI. Ezen Magyarországról érkezett és Olaszországban élő tudósok, papok vettek részt és tartottak előadásokat szakértő közönség előtt. A Fondazione Ambrosiana már egy évtizede rendez hasonló konferenciákat, rendszeresen egy-egy ország egyházának szentelve egy-egy ilyen összejövetelt. Örvendetes gyakorlattá vált az is, hogy az elhangzott előadásokat megszerkesztve, önálló kötetben jelentették meg – olaszul. Így lesz ez a magyar egyháztörténeti anyaggal is. A jelenlévőkben azonnal megfogalmazódott az óhaj, hogy a modern egyháztörténeti kiadványokban nem bővelkedő hazai közélet szintén hasznát vehetné az itt elhangzottaknak, és jó lenne magyarul is hozzáférhetővé tenni az el előadásokat. A Fondazione Ambrosiana hozzájárulásával és a Magyar Katolikus Püspöki Kar Egyháztörténeti Bizottsága támogatásával most alapjában véve e konferencia referátumait veheti az olvasó kézbe. Az elmondottakból következik minden előnye és hátránya is. Szó sem lehet teljes, részletes egyháztörténetről, vagy a tartalomban jelzett egyes témakörök átfogó feldolgozásáról. Inkább összefoglaló, helyenként problémafelvető írások ezek, amelyek mégis tükrözik az elmúlt ezer év eredményeit, gondjait és jelzik a kutatókra váró feladatokat, amelyeknek immár semmiféle politikai akadálya nincsen.

Az Egyház történetének távlatai és problémái. Ellentétes szempontok e történet eseményeinek megítélésében. A szellemtörténeti módszer. Egyház és kereszténység. Az egyháztörténetirás történetének vázlata. A mű célja. Hogyan lett, hogyan alakult, mily körülmények s fordulatok közt fejlődött a századok folyamán a kereszténység, az Egyház? Mikép bontakozott ki a tanrendszere, sajátos gondolatvilága, vallásossága, szertartási és jogi élete? Belső szervezete, intézményei s külső helyzete a világban? Milyen tényezők hatottak rá? Mik voltak diadalai s vereségei, örömei s megpróbáltatásai? Kik voltak hősei és árulói, támadói és védelmezői? Milyen hatással volt az emberiségre, államra, társadalomra, művelődésre, erkölcsre, népek boldogulására, nemzetek sorsának alakulására – viszont milyen hatásokat vett át az evilági tényezőktől? Ezek azok a kérdések, amelyekre az egyháztörténet választ keres és ad. Első pillanatra látnivaló, mily óriási területeket és távlatokat fog át az egyháztörténet s mennyire a leghatalmasabb és legérdekfeszítőbb része ez az emberiség általános történetének. Az utolsó kétezer év legmesszebb ágazó, legsokoldalúbb eseménysorozata tárul itt elénk, amely nélkül Európa kétezeréves fejlődését, művelődésének legmélyebb rúgóit s irányítóit megérteni nem lehetne, amint nem tudnánk nélküle az emberiség legértékesebb részének lelki világában sem eligazodni. Egy intézmény története ez, amelynél áldottabb s gyűlöltebb intézménye nem volt még a világnak; egy rendszeré, amely kezdettől fogva az ellentmondások forgatagába került. Voltak s ma is vannak szerelmesei, de heves ellenségei is. Vértanúi és elnyomói. Lelkes katonái s engesztelhetetlen tagadói. Ez az intézmény Isten művének, Krisztus alapításának tekinti magát, az ég legszebb ajándékának a földön, az emberiség legnagyobb jótevőjének; viszont mások szemében nem egyéb, mint vallási köntösbe öltöztetett uralomvágy és kizsákmányolási rendszer, egy körmönfont papi kaszt szédületes arányú érdekhálózata, amelynek alapja az emberek együgyűségére, érzelmi befolyásolhatóságára s rejtelmes boldogságösztöneire való spekulálás.