A mintául szolgáló Kis nemzethatározótól mi sem áll távolabb, mint az idegengyűlölet. Új sorozatunk sem akarja megutáltatni egyetlen szakma egyetlen képviselőjét sem. Ellenkezőleg. Az olvasó – reméljük – ez esetben is bírni fogja az adott mesterséget, tudomásul veszi jellegzetességeit, működési mechanizmusait, esetleges fonákságait. És talán elgondolkodik azon, hogy mások ugyanilyen szemüvegen keresztül vizslatják az ő szakmáját is. Kenneth Galbraith, a neves amerikai közgazdász szavai sok mindent megmagyaráznak a bankárokról: „Egy bankárnak nem kell népszerűnek lennie, sőt, egy jó bankárt egy egészséges tőkés társadalomban utálnak. Az emberek nem akarják a pénzüket egy mindenki puszipajtására bízni, inkább egy embergyűlölőre, aki tud nemet is mondani. Egy bankárnak azonban sosem szabad felületesnek, eredménytelennek, vagy csak egy picit is ostobának tűnnie.” Az még hagyján, hogy pénzesek és mogorvák. De meggondoltak, sikeresek és okosak is. Ez már tényleg elviselhetetlen. Máig a szociálpszichológia egyik – mindmáig tisztázatlan – rejtélye, hogy nincsenek bankárviccek. Az egyszerű nép körében hasonló népszerűségnek örvendő más foglalkozási csoportok tagjairól általában viccek ezrei szólnak. Gondoljunk csak a rendőrökre, az ügyvédekre, vagy az orvosokra, hogy a politikusokat és a szőke nőket ne is emlegessük. Van, aki szerint a bankárviccek hiányának az az oka, hogy a száraz pénzügyéréknek egyszerűen nincs humoruk. Ez a magyarázat azonban nem látszik kielégítőnek. Hiszen általában a rendőrök, az orvosok vagy a politikusok és a szőke nők sem éppen a humorukról híresek, és nem is azért szeretjük őket.

„…az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak…” (I. István magyar király intelmei fiához, Imre herceghez) A mellbevágó sorozatcím ne tévesszen meg senkit. Idegengyűlöletről szó sincs. A szerzők csokorba gyűjtötték az egyes nációkról mások tudatában kialakult sommás megállapításokat és közhelyeket. Az olvasó – reméljük – bírni fogja az adott ország népét, vicceit, szokásait, s talán elgondolkodik azon is, hogyan vélekednek róla más népek olvasói… „Amikor az amerikaiak nyaralni mennek, a szokásosnál is amerikaibbnak látszanak, ha ez egyáltalán lehetséges: eszement mintájú rövidnadrágot, fehér futócipőt és valamilyen idióta felirattal ellátott trikót öltenek magukra. Tárcájukat »pocaktasaknak« becézett övtáskában hordják, amely még inkább kiemeli förtelmes derékbőségüket, s szabadidejük java részét fagylaltosok és cukorkaárusok standjánál töltik.”