Budapest Európa egyik legrégibb települése, ugyanakkor egyik legfiatalabb fővárosa. Alig több mint száz esztendős. Fővárossá válása után sorsa egybefonódott az ország történetével, annak nemcsak részese, de meghatározója is lett. Ebben a szerepkörben Budapest gazdag és sokszínű múltját, történetét mindig megkülönböztetett figyelem kísérte. A lakóhely múltjának megismerésére mindenkor eleven igény volt az emberekben. A főváros történetírásának is minden korszakban megvolt a maga kezdeményezője. Már a középkorból ismerünk olyan családi vagy egyházi krónikákat, amelyek a főváros múltjának egy-egy töredékét őrzik számunkra. A várostörténet-írás igazi fellendülése azonban csak Buda, Pest és Óbuda egyesítése után következett be. Az első teljességre törekvő munkát Salamon Ferenc kezdte írni a XIX. század végén. Műve ugyan töredék maradt, mégis nagy jelentőségű volt, mert további munkára ösztönözte a város történetének kutatóit. Ezt követően is jelentek meg sikeresebb, vagy kevésbé sikerült várostörténeti művek, de a település évezredeinek történetét teljességében áttekintő összefoglaló munkák nem láttak napvilágot. Valamennyi korábbi várostörténeti írás, tanulmány azt bizonyítja, hogy egyes kutatók, magányos tudósok a város múltját megközelítő teljességgel föltárni egyedül nem voltak képesek. Ez a körülmény s a főváros lakossága körében egyre erősödő érdeklődés Budapest története iránt, valamint a helytörténettel kapcsolatos egyre fokozódó tudományos és társadalmi igények késztették a fölszabadulás után arra a Fővárosi Tanácsot, hogy a főváros közgyűjteményeiben folyó munkák feltételeit jelentősen bővítse. A Budapesti Történeti Múzeumot, Budapest főváros Levéltárát és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményét úgy erősítette meg, hogy azokban a várostörténet-kutatás hatékony műhelyei fejlődjenek ki. E támogatással új lendületet kapott a kutatás. Nagy felkészültséggel, megfelelő apparátussal évtizedeken át folyó tervszerű munka eredményeként Budapest történetének szinte minden fejezete újraíródott. Ezt bizonyítják a „Budapest régiségei” és a „Tanulmányok Budapest múltjából” c. sorozat utóbb megjelent kötetei, a várostörténet különféle korszakaival és részterületével foglalkozó számos monográfia, a múzeumi ásatások és kutatómunka eredményeként megjelenő számos tanulmány csakúgy, mint a levéltári forráskiadványok, szöveggyűjtemények, vagy a Budapest-gyűjtemény forrásfeltáró tevékenysége, többek között az 1967—1974-ben megjelent hét kötetes „Budapest Történetének Bibliográfiája”.