-
Indiai útinapló
0Ez a könyv egy rendhagyó utazás történetét meséli el. Mert ki is nevezné „rendes” dolognak azt, hogy 1972-ben egy európai fiatalember nekivág Indiának, és nem repülőgéppel utazik, hanem másod-harmadosztályú vonattal, hajóval, autóstoppal, képtelenül zsúfolt autóbuszokon, nem luxusszállókban lakik, hanem eldugott falvakban, külvárosi szegénynegyedekben élő levelezőpartnereinél – a jobb módúak úgyszólván kivételek – nem európai-fajta vendéglőkben étkezik, hanem útszéli fogadókban, és nem tömött erszénnyel indul a kilenchónapos útra, hanem mindössze öt dollárral? Jakobos Ödön azonban mintha nem is arra az Indiára lenne kíváncsi, amelyet vastag pénztárcájú nyugati turistáknak mutogatnak. Ha jártában-keltében ilyenekkel találkozik, olyan leplezetlen lekicsinyléssel ír az összkomfortos társasautóbuszok utasairól, hogy már-már azt kell hinnünk: ha nem 5, hanem 500 vagy akár 5000 dollárral indult volna el, talán azt is visszahozta volna. Az ő tőkéjét ugyanis semmilyen valutára nem lehet átváltani: az emberi bizalomnak és megértésnek, a baráti segítőkészségnek nincs árfolyama.
Jakabos Ödön útinaplójában nem a művészettörténeti kézikönyvekből vagy lexikonokból úgy-ahogy ismert India képe bontakozik ki, hanem a hétköznapok, az utca emberének világa, és pedig nem a vonat vagy autó (netán a könyvtárszoba) ablakából szemlélve, hanem a szolidaritásvállaló részvétel közvetlen élményével hitelesítve. A háromszéki szülőföld nagy fia, Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi síremlékénél is ezért telhet meg tartalommal mindaz, amit eddig az elvontságok szintjén a tudós nélkülözéseiről hallottunk: Jakobos mindenkinél jobban megérthette, mit jelenthetett másfél száz évvel ezelőtt Indiában szegény idegennek lenni. Naplója nemcsak az indiai valóság, hanem a céltudatos küzdelem, a kitartás lélektani hitelű dokumentuma is. -
Kalandozás a vadászat történetében
0Szakemberek is, laikusok is egyaránt örömüket lelhetik ebben a könyvben, amely nem tudományos igénnyel készült, minden részletre kitérő szakmunka, inkább csak ízelítő, színes, eleven metszet az ember egyik legősibb tevékenységének, a vadászatnak történetéből, amely szinte magának az embernek történetével egyidős. Az őskori barlangrajzokon megörökített, és ezek alapján rekonstruált vadászati módok szemléletes leírásai a későbbi irodalmi feldolgozások egyes jellemző részleteivel gazdagodnak. A szerző kronológiai rendben nyomon követi a vadászat történetét, az ősember létfenntartását biztosító, kezdetlegességében is bonyolult vadűző életétől a középkori és az azt követő évszázadokon keresztül, egészen napjainkig.
-
-
-
Magyarországból tett velencei utazás
0„…kiindultam Magyarországból, s keresztülutazván Horvát, Stiria, Karniolia, Karintia és Isztria tartományokon, érkeztem Tergyeszt be, a császári-királyi messze terjedett birodalomnak legnevezetesebb tengeri kereskedővárosába. Itten kevés ideig múlatván, az Adriatikumi-tengernek öblén általhajóztam Velencébe” – ekképp adta hírül kortársainak s az utókornak a XVIII. század végi magyar utazó, Tót-Váradi Kászonyi András úti kalandozásának történetét. Megannyi érdekesség, korabeli szokások, elfeledett helyszínek elevenednek meg az egyik legkorábbi, magyar nyelven lejegyzett „útikönyv” lapjain.
-
Medvék, őzek, farkasok
0„Kötetünk már a címében is jelzi, hogy ezúttal olyan írásokat gyűjtöttünk össze, amelyek főként a Kárpát-medence nagyvadjainak életét, szokásait, vadászati módjait örökítik meg. Lapjain felelevenednek a régi farkasvadászatok a múlt század derekáról. Képet kapunk arról, hogy a farkas, ez az egykor oly félelmetes hírű ragadozó, mikor, milyen helyzetben támad az emberre. Nagy számban szerepelnek összeállításunkban medvetörténetek, a legkülönbözőbb vadászati módok bemutatásával. Több elbeszélés izgalmas nyomozásba avat be: valóban barlangban tölti-e a medve a telet, hogyan viselkedik a téli álmából felvert nagyvad, hogyan ragadja el áldozatát a havasi nyájaknak ez a veszedelmes prédálója. Olvashatunk a havasok titokzatos akrobatájáról, a zergéről, éberségéről, ügyességéről. Tanúi lehetünk a keselyűk lakmározásának, marakodásuknak a szintén zsákmányra éhes szirti sassal, a Kárpát-medence madárvilágának tollas királyával. A hajnali órákban leshetjük meg a megrészegült fajdkakas szerelmi násztáncát, követhetjük a prédájára leső vadmacskát. De megelevenednek előttünk a hazai vadak is: a szimatot fogott kutyákkal szívós harcot vívó vadkan, az üldözők köréből ravasz furfangjával kitörő róka; az életben maradásért keserves napokat átvészelt fogolycsalád; az erdei tisztásokon háremükért viaskodó szarvasbikák; a fegyver elől sokféle ügyeskedéssel életüket mentő őzbakok.
Újfalvi Sándor, Bársony István, Nadler Herbert, Maderspach Viktor, Thurn-Rumbach István, Zsindely Ferenc jobbára ismeretlen, ma már könyvtárakban is alig hozzáférhető írásai a Kárpát-medence egykori vadászparadicsomát keltik életre; a vadászat nemes izgalma mellett bevezetnek az erdő rejtett életébe, a növények, a rovarok világába; a vadakat hiteles környezetükben jelenítik meg, hogy a fegyver nélkül cserkészők, a kirándulók is örömüket leljék a természet örök megújulásában.”
Ezekkel a szavakkal ajánlja az olvasó szíves figyelmébe legújabb kötetét a sajtó alá rendező Véber Károly. -
Mi a madzsar?
0Sok ezer kilométerre a Kárpát-medencétől, Törökország, Kazakisztán, Egyiptom és Franciaország területén élnek olyan népcsoportok, amelyek évszázadok óta töretlenül hiszik, hogy ősapáik magyarok voltak. Törökországi madzsarok, egyiptomi magyarábok, kazakisztáni madjarok, provence-i városlakók egymástól kontinensnyi távolságban, gyökeresen eltérő történelmi háttérrel titkos szatellitként keringenek a magyar história vonzásában. Kik ők? Mivel magyarázható apáról fiúra hagyományozódó kötődésük a magyarsághoz?
Margittai Gábor újságíró e kérdésekre kereste a választ – s miként rendkívül izgalmas kötete tanúsítja, meg is találta. Madzsarok, magyarábok és provence-i „magyarok” valószínűleg az oszmán rabszedés áldozatai – a kazakisztáni madjar törzs felfedezése” azonban az őshazakutatással és Julianus volgai magyarjaival való kapcsolatot veti fel.
A szerző két évet szánt arra, hogy felkeresse az „őshazájuktól”, saját kultúrájuktól elszakadt „legkülső magyarokat”. S ahogy bejárta Törökországtól Egyiptomon át a kazak pusztákig a fél világot, annyit tanult az emberekről, kisebbség és többség viszonyáról, gyógyíthatatlan sebekről és nemzeti mítoszokról, mint sehol máshol a világon. -
Napkeletről
0ÜDV AZ OLVASÓNAK
Maholnap tizenhárom esztendeje lesz, hogy e könyv első kiadása megjelent, mégpedig azzal a vidám bizodalommal, hogy nem fog észrevétlenül, részvétlenül penészedni a könyvesboltok rejtett zúgaiban. És csakugyan e könyv nem jutott a hivatlan vendég sorsára, sőt nem egy helyen régi jóbarátként köszöntötték.
Hogy akadt olyan kritikusom is, aki azt írta rólam, hogy maradi gondolkozású vagyok, hogy nemzeti eszményekért, vitézi -erényekért való rajongásom a huszadik században egyenesen érthetetlen, mert ilyen ósdi erényekre többé szükség nem lesz: azon én akkor sem csodálkoztam, ma sem csodálkozom. Hogyan is volna elképzelhető, hogy éppen a legszentebb földi szentségnek, a Hazának, s az erények erényének, a vitézségnek, ne volnának ellenségei, mégpedig ádáz, konok, alattomos ellenségei ezen a mi szerencsétlen sártekénken?! -
Napsütéses Indiában
0„KÉT ÉVVEL ezelőtt, ugyancsak szép, ragyogó őszi napokban, együtt sétálgattunk igen tisztelt és szeretett barátommal, dr. Simonyi Semadam Sándor volt miniszterelnökkel az abbaziai tengerparton. Kedves sétahelyünk volt a délfelé húzódó gyönyörű út, ahol a szabad tenger keskeny sávja látszik.
Ez a kis darab végtelenség mindig vonzott bennünket. Arra nyílik az út a csodálatosan kék Mare Mediterraneum felé, arra van a nagy óceánjáró gőzösök országútja s arra visz az út – Indiába!
Majdnem állandóan Indiáról beszéltünk; előkerültek lelkünk legmélyéről az eltemetett vágyak és álmok s önkénytelenül támadt bennünk az elhatározás: miért ne kísérelnők meg azt, ami mindkettőnk soha el nem múló titkos vágya volt.
Magános ember csak a nehézségeket látja. Ha ketten egyetértenek, oszlanak a nehézségek, könnyebbé válnak a lehetőségek s abbaziai üdülésünk végén azzal az elhatározással tértünk haza: el fogunk menni Indiába!
A Gondviselés határtalanul jó volt hozzánk. Megengedte, hogy vágyaink valóra váljanak s nemcsak eljutottunk, de vissza is jöttünk – megfogyva és kifáradva bár – de épségben és egészségben.
Pedig nem kis út volt! Négy hónap alatt közel harmincötezer kilométert tettünk meg. Ötvenhárom napon át voltunk a tengeren – hallatlan szerencsével mindig derült időben és nyugodt vizeken -; harminchárom szállodában laktunk és – ami útunk legnagyobb tehertétele volt – hetvenhatszor csomagoltunk és pakkoltunk!… „ -
Öt év Mandzsuországban
0A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára elnevezésű könyvsorozat 1902 és 1943 között jelent meg Budapesten. Kezdetben a Lampel Róbert (Wodianer Fülöp és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése nevű kiadóvállalat, majd a Franklin-Társulat adta ki. Több mint 60 kötete főleg tudományos igényű útleírásokat tartalmazott. A sorozat külföldön is jegyzett könyvészeti érdekesség, egyes darabjai igazi ritkaságnak számítanak.
-
Provence, Côte d’Azur
0A világ egyik legszebb tájékát, Provence-t és a francia Riviérát, az Azúr-partot barangolta be együtt az író Sárközi Mátyás és a fotóművész Kaiser Ottó. Közös vallomásuk ez a könyv: nem csak a többnyire ismert turista-látnivalókról, műemlékekről tudósítanak, hanem szinte elvesznek e mesésen gazdag kulturális és gasztronómiai örökségű tájban, és vallanak az ott élő emberekről, a valaha vagy napjainkban ott alkotó művészekről, múzeumokról, műalkotásokról, borról, ételekről, parfümről, természeti tüneményekről, flóráról-faunáról – s még Provence magyar vonatkozásai is föl-fölbukkannak.
-
-
Röptében a világ körül
0Újzélandban, valahol az Isten háta mögött, egy kolléga keresztezte az utamat. Ő nyugati irányban futott a világ körül, én kelet felé, – így hát nem sok időnk volt a csevegésre. „Úgy-e, könyvet ír az utazásról?” – kiáltott rám a partról, mikor a hajóm nekiindult. „Könyvet?” – kérdeztem, – „könyvet?” „Hogy csinálják azt?” – Roppant egyszerűen. Először is kell, hogy valami szempontja legyen, aztán…” – Akkor füttyentett a gőzös és a vontatóhajó rántott egyet rajtunk.
-
Sárga istenek, sárga emberek
0Az 1928-tól 1931-ig Belső-Mongóliában és Észak-Mandzsúriában eltöltött háromév közül egynek, a másodiknak a történetét beszélem el ebben az útleírásban, azét az évét, amelyet Belső-Mongólia lámakolostoraiban töltöttem el. Nem vadászkalandok után vágytam, s nem is egzotikus élmények vonzottak erre az útra, hanem szigorúan tudományos problémák. Egyetlen szolgával utaztam Mongóliában, valósággal vándoroltam, kolostorról kolostorra, mindenütt együtt éltem a kolostorok népével. Olyasvalamit láttam, amit nagy expedíciók nem láthatnak: zavartalan, mindennapi életüket. Tanúja voltam bajuknak, örömüknek, s láttam a szürke hétköznapok egyhangúsága mögött egy vallás pusztulását és egy valamikor féktelen, erős nép sorvadását. Erről fogok beszélni. Mielőtt azonban belekezdenék utazásom elbeszélésébe, röviden be kell számolnom az első Kelet-Ázsiában töltött esztendő megdöbbentő élményeiről, mert e nélkül érthetetlen volna sok minden. Azt akarom elmondani, amit láttam és hallottam, nagyítás és lekicsinylés nélkül.
Ligeti Lajos -
Tíz esztendő a Tűzföldön
0A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára elnevezésű könyvsorozat 1902 és 1943 között jelent meg Budapesten. Kezdetben a Lampel Róbert (Wodianer Fülöp és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése nevű kiadóvállalat, majd a Franklin-Társulat adta ki. Több mint 60 kötete főleg tudományos igényű útleírásokat tartalmazott. A sorozat külföldön is jegyzett könyvészeti érdekesség, egyes darabjai igazi ritkaságnak számítanak.
-
Ünnepnapok
0A szerző „vadász-önéletrajzának” első kötete, a felnőttéválás, a szenvedély növekedésének története Ahogy elkezdődött címmel jelent meg. Az Ünnepnapok a férfikor magyarországi és európai vadászatairól számol be. Nem csupán – a szerző szavával – „emlékzsákmányát” nyújtja át az olvasónak: a legérdekesebb, legemlékezetesebb élményeket, a legjelentősebb zsákmány elejtésének történetét, hanem tapasztalattá, elvvé összegezi mindazt, amit egy gazdag élet élményei és töprengései elmondhatnak a természetről, a vadról, a vadászetikáról, vadnevelésről és a puskázás gyakorlatáról. Sorra veszi a legfontosabb – vagy éppen legkülönlegesebb – vadfajtákat, a fácántól a kőszáli kecskéig, s elmeséli személyes tapasztalatait s mindazokat a tudnivalókat, amelyek nélkül a vadászat puszta öldöklés vagy ügyetlen és eredménytelen próbálkozás. A kötetet a szerző felvételei és Schell József rajzai díszítik.
-
Utazás a rejtelmes Tibetben
0H. S. Landor elsőként írt a szélesebb olvasóközönségnek úti beszámolót a 19. századi Tibetről. Arról a világtól elzárt, rejtelmes himalájai országról, amelyről oly szívesen képzelődtek a hölgyek és urak a korabeli nyugati szalonokban. Képzelődtek, és hol rajongtak a titkokat őrző tibeti lámák kultúrájáért, hol pedig borzongtak tőle. De mindkét érzés édes volt, bódító, mert ellenállhatatlanul vonzotta őket a keleti misztika, még inkább a mágia.Landor könyvében először találkoztak helyszíni leírásokkal, olyan történetekkel, amelyek a képzeletüket is felülmúlták. Ez a könyv tette Landort világhírűvé és mérhetetlenül gazdaggá, ez az a könyv, amelyre Magyarországon is úgy emlékszik a háború előtti nemzedék, mint egyik legizgalmasabb, legmegrendítőbb olvasmányára. Pedig mindeddig az eredeti terjedelem bő egyharmadát ismertük csupán.
-
Utazás Itáliában
0Guido Piovene 1907-ben született Vincenzában. A milánói egyetem bölcsészkarán végezte tanulmányait. A filozófiai doktorátus után az újságírásnak szentelte magát. 1941-ben nagy hatású irodalmi művel jelentkezett, az Egy apácanövendék levelei című regénnyel, melyben a lélekábrázolás mestereként nyilatkozott meg. A további sikeres művek ellenére sem hagyott fel a publicisztikával, Európával és Amerika sok országában tett látogatásairól jelentékeny útikönyvekben számolt be. Piovenét azonban egy 1958-ban megjelent könyv avatta világhírű szerzővé. A mű: Utazás Itáliában, mely csak hazájában 15 kiadásban jelent meg, lenyűgöző elemzőkészséggel és érzékeny írói megjelenítőerővel tárja az olvasó elé Olaszország tájait, embereit, műkincseit; ismerteti és szeretteti meg – súlyos gondokról sem hallgatva – Itáliát.
-
Vadászat négy földrészen 1927-1964
0A szövegek válogatása a híres vadász következő köteteiből készült: Csui; Afrikai tábortüzek; Hengergő homok; Alaszkában vadásztam; Nahar; Ahogy elkezdődött; Ünnepnapok; Denaturált Afrika. Fekete-fehér képekkel gazdagon illusztrált kötet.
-
Vadászfegyver- és lőismeret I-II.
0A szerzőnek – aki egyben a Nimród c. vadászújság ballisztikai rovatának állandó munkatársa – ez a kézikönyvként is használható munkája összefoglalja mindazokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyekre a vadásztársadalomnak a vadászgyakorlat szempontjából szüksége van. A könyv hasznos tudnivalókat tartalmaz a vadászok mellett, a fegyverekkel foglalkozó szakemberek és egyéb érdeklődők számára is.
-
Vadásznapló 1935-1936
0Nadler Herbert elsősorban vadászíróként, vadászati szaktekintélyként ismert, de emellett közel húsz éven keresztül nagy hozzáértéssel vezette a Fővárosi Állat- és Növénykertet is. Az általa szerkesztett Természet című lapban az állatkertet népszerűsítő és a korabeli természettudományos eredményekről szóló publikációk mellett például állat- és növénytani érdekességekről vagy vadászati kiállításokról is tudósított a lap, melyben maga Nadler is sok önálló cikket közölt.
-
Vadásznapló anno…
0…Olyan válogatást tart a kezében az Olvasó, amelynek szerzői az elmúlt évtizedek során általában nem jelenhettek meg, annak ellenére, hogy a két világháború között kivétel nékül nagy sikerü vadász-írók voltak. Ez alól csupán Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond volt kivétel. Széchenyi nagyszámú könyvein, azok vad- és természetszeretetén nevelkedett fel több generáció, lett légyen vadász vagy nem vadász az Olvasó. Ragyogó humorral megírt, éles szemű megfigyeléseit tartalmazó könyveit – talán azok nagy száma miatt is – az elmúlt közel fél évszázad cenzúrája nem söpörhette le…
Dr. Székely István -
Vadásztörténetek és mesék felnőtt gyerekeknek, a természet rajongóinak
0A mintegy százharminc természetfotót tartalmazó fotóalbum négy részből áll.
I. Bevezető gyanánt. (Hobbi, vagy valami más.) Egy szenvedély és kedvtelés lélektani hátterét kívánja bemutatni, rávilágítva arra, hogy az emberi tevékenységnek milyen sokféle motivációja lehetséges egyidejűleg.
II. Két, líraian megrajzolt meserészlet mutatja be az erdő és a nádas világának életét, különbözőségét mindazoknak, akik szeretik a természetet, s azoknak is, akik még csak leendő rajongói.
III. Valóságosan átélt vadászkalandok történetei, ahogy azt vadászok, erdészek, a nádi világ emberei, természetjárók évezredek óta elmondják egymásnak. Tíz rövid epizódot mesélek el kalandjaimból: az Éden időszakát, amikor még nem tett az ember annyi kárt a természetben, amennyit manapság. Hírt szeretnék adni gímszarvasok, dámvadak, muflonok, vaddisznók, őzek életének egy-egy általam jellemzőnek és érdekesnek tartott eseményéről. A fényképfelvételeken pedig rajtuk kívül a madárvilág tagjainak egy-egy emlékezetes megnyilvánulását kívántam megörökíteni. Ez nem mindig sikerült: több az emlék, mint a kép, pláne a jó kép. Az olvasó megismerkedhet kócsaggal, gémekkel, bakcsóval, bíbiccel, nagygodával, nádi rigóval, cserregő nádi poszátával, kékbeggyel, vércsével, ölyvvel és társaikkal, ha másként nem is, csupán egy rövid bemutatkozó „kézszorítás” erejéig. Megismerésükhöz amúgy ugyanannyi idő szükséges, amennyi bármelyikünk párjának, barátjának megismeréséhez: egy élet is kevés hozzá.
IV. Fotóalbum. Képeit annak reményében készítettem, hogy mindannyiunkban segítenek tudatosítani értékeink megóvásának szükségességét, felelősségét. -
Vadásztűznél
0A könyv nyolc fejezete más más oldalról mutatja be a hazai vadállományt, a vadászatot és a vadgazdálkodást, a vadtenyésztést és a selejtezést. A különböző állatok /vadlúd, vadkacsa, borz, szarvas, őz, vaddisznó, muflon stb/ vadászatának fogásait. Az egyik fejezet vadászok, vadorzók érdekes és izgalmas eseteivel, a másik humoros történetekkel szórakoztat.
-
Vaddisznóriport. Életem a vaddisznók között
0Csak kevés zoológusnak sikerült átélnie, hogy közösségben élő vadállatok falkájukba, hordájukba, családi kötelékükbe befogadják. Annak idején szenzációként hatott Goodallék beszámolója, amelyben a vad csimpánzok körében átélt élményeiket írták le. Senki sem hitte volna azonban, hogy ma Európában nálunk honos vadállatokkal is hasonló kapcsolatba lehet kerülni, és hasonló eredményeket elérni. Mégis, amit senki sem tartott lehetségesnek, megtörtént az NDK egyik vadászkerületében: egy amatőr biológusnak sikerült elterelő etetéssel egy vaddisznókondával kapcsolatot teremtenie, és ezt a kapcsolatot annyira elmélyítenie, hogy végül a disznók a konda tagjának tekintették. Meynhardt az elmúlt években – 1986-ig, sok ezer órát töltött a vaddisznókkal, és az állatok 14 generációjáról készített szenzációs értékű feljegyzéseket. A kutató – aki eredeti foglalkozását tekintve villanyszerelő – tanulmányozta, miként alakul az állatok napi életritmusa, a vaddisznók közösségében milyen alá- és fölérendeltségi viszonyok vannak, és hogyan kommunikálnak, milyen hangjelzéseket adnak különböző alkalmakkor. Ebben a könyvében lebilincselően, humorosan, mégis tárgyilagos módon tárja elénk élményeit „saját” vaddisznói között. Az NDK televízió nézői jól ismerik a szerzőt mint a vaddisznókról készített filmek szerzőjét.
-
-
-
Verőfény és alkonyat
0Könyveim címe jelképes. Az első – Holtomiglan – a természettel kötött életre szóló kapcsolatra, szövetségre utal. A Verőfény és alkonyat inkább a kötetben lévő elbeszélések tartalmát, hangulatát idézi. Akadnak e történetsorban olyan históriák, amelyek a pályája csúcsán járó vadásszal estek meg, de már olyanokkal keverednek, amelyek a – szaknyelven szólva – „visszarakó”, leszálló ágban lévő erdőjáró élményeit közvetítik az olvasónak. Egyikben az önfeledt vidámság, a szerencse és siker okozta öröm hangjai szólalnak meg, másikban a tragikus hirtelenséggel eltávozott jóbarát emléke támad fel néhány percre.
-
Vértelen vadászat
0A szerző az egyik legismertebb természetfotós hazánkban. Könyvéből a természetfotózás fortélyain kívül megismerkedhetünk az egyes, ritkán lencsevégre kapható állatok életmódjával, a fotótrófeák gyűjtésének talán még az igazi vadászatot is felülmúló izgalmaival, veszélyeivel. Az egyes történetekhez természetesen gazdag fényképanyag tartozik. Ezek még élményszerűbbé teszik a kalandokat, és bizonyára meggyőzik az olvasót, hogy nem volt kárba veszett az igen jelentős munka, amit a szerző egy-egy kép elkészítésébe fektetett.