A tévériporter, aki az egész országnak szinte személyes ismerőse, három hónapot töltött az Egyesült Allamokban: ösztöndíjat kapott egy nemzetközi szemináriumra, amelyet elsősorban a fejlődő országok rádió- és tévébemondóinak és más bennfenteseinek rendeztek. A nem mindennapi összetételű gárdával együtt járt a szerző az innenső és a túlsó parton: Washington, New York, Syracuse, illetve San Francisco és Hollywood voltak fő állomáshelyei. De meglátogatta Las Vegast a Disneylandet, és illegálisan kirándult a kanadai Niagarához is. Részt vett néhány nagy tévétársaság munkájában, és interjút kért a kinti show-nagyságoktól. Út- és időközben mindent megfigyelt és jellemzett: egyszerre látta Amerika fény- és árnyoldalát. Leírása olyan, mintha közvetítését hallaná az olvasó fordulatos, pergő, szellemes, ironikus és önironikus sok humorral és sok csattanóval.

Szövegközi ábrákkal.

Az előszóból: Ez a könyv, bár korábbi eseményeket tárgyal, későbben jelent meg mint Ossendowskinak a közönség előtt magyar fordításban is ismert, világszerte emlegetett műve, amely „Állatok, emberek és istenek” címmel a bolsevikok elől való kalandos menekülésének izgató leírását tartalmazta. Ebben a könyvben még a háborút megelőző időben tudományos megbizatással tett utazások egyes részleteit kapja az olvasó és e korábbi események utólagos megírására Ossendowskit, a világhírre szert tett, megtámadott írót nyilván az a nagy siker buzdította, amely előbb említett könyvét kísérte.

Az ​Útikalandok sorozatunk kötetei között Olvasóink megismerkedhettek a szerző Kölcsönautóval a Szaharában című érdekes útleírásával, amely egy merész, lengyel-magyar Afrika-expedíció útjának első szakaszáról számolt be. A két főre zsugorodott kutatógárda további afrikai útját, kalandjait mutatja be a Cikcakkban az egyenlítőn (Balázs Dénes Alaszkától a Tűzföldig megtett útjáról szóló színes beszámolóját két kötetben a Táncsics Kiadó 1972-ben jelenteti meg.)
A szerző és társa, Csakó Árpád Afrika olyan vidékeit – Gabon, Kamerun, Szomália stb. –, tájait járta végig, ahol eddig még igen kevés magyar fordult meg – de magyar szerző még soha. A rendkívül érdekes, váratlan fordulatokban gazdag útleírásban az Afrika derekán élő népekről, szokásairól még külföldi szerzők tollából sem olvashattunk magyar nyelven. Balázs Dénes könyvét nemcsak az eredetiség, az alapos földrajzi, földtani, néprajzi, sőt társadalmi leírás teszi értékessé.
A különösen értékes, ritka és szép, jellemző fényképfelvételek méltóképpen egészítik ki ezt a kimagaslóan érdekes és vonzó útleírást.

A Hegyek és virágok cím pontosan jelzi, hogy miről szól ez a könyv: az egyetemi előadóként ismert szerző az elmúlt néhány évtized során megtett hegyi túráiról és a közben megfigyelt növényekről. A kötetbe rendezett túrák során bejárta az erdélyi hegyeket, a Magas-Tátrát, valamint az Alpok hozzánk közel eső részeit. Megmászta a meredek sziklaoldalakat, leereszkedett szakadékos völgyekbe. Tudatosan – néha véletlenül – találta meg a havasok, a magashegyek ritka növénycsodáit, tanulmányozta életkörülményeiket, elterjedésüket, jellemzőiket. A képekkel gazdagon illusztrált, személyes hangulatú túraleírásokat, részletes, magashegyi növényekkel foglalkozó viráglexikon teszi teljessé.