A ​művészetpszichológia addig is bő irodalma a hetvenes években még gazdagabbá és szerteágazóvá vált. A nagyszámú új tanulmány közlését az éppen egy évtizeddel korábbi válogatáshoz képest nem pusztán a mennyiségi gyarapodás indokolta. Részben képet kívánunk adni a korábbi kötetben nem képviselt kutatási területekről, amilyenek például az építőművészek, illetve az írók és kritikusok pszichológiai vizsgálata, részben be akarjuk mutatni, hogyan fejlődött a kutatási módszerek finomodásával olyan összetett pszichológiai jelenség, mint a költői munka folyamatának kísérleti vizsgálata. De a legjelentősebb változások a művészet néhány alapproblémájának pszichológiai megközelítésében és még inkább a műbefogadás pszichológiai összetevőinek feltárásában észlelhetők. Amint a pszichológia számos más területén, a művészetpszichológiában is a kognitív pszichológia jutott nagy szerephez. Megfelelően ennek számos tanulmányunk azt a módot kívánja felderíteni, ahogyan az olvasó, néző, hallgató megismeri a műalkotásokat, bennük a világot és önmagát; ahogyan feldolgozó kapacitása határt szab a művészethez való viszonyának.

Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek. Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Vajon mely jellemzők alapján ítélünk egy ellenkező nemű személyt vonzónak, és miért éppen ezek a tulajdonságok tetszenek nekünk? Hogyan szól bele a kultúra ösztönös választásainkba? Miért annyira eltérőek a két nem szexuális motivációi? Miért lépnek félre a nők és a férfiak, s milyen partnert választanak a rövid távú viszonyhoz? Honnan ered a féltékenység, és mi határozza meg annak erősségét? Hogyan következtethetünk egy személy arcvonásaiból belső tulajdonságaira és várható viselkedésére? A kérdések az evolúciós pszichológia világába vezetnek. Az emberi természet „mélystruktúrájában” ugyanis olyan programok működnek, amelyek tudatos felismerés és megfontolás nélkül alakítják párkapcsolati viselkedésünket. Ezek a törzsfejlődés során jöttek létre, egyszerűen azért, mert hasznosak voltak őseink túlélésében és szaporodásában. Éppen ezért ahhoz, hogy megértsük ösztönös vonzalmainkat és döntéseinket, mindenekelőtt azt kell világosan látnunk, hogy mely erők formálták a viselkedésünket évmilliókon keresztül, s ez milyen nyomot hagyott a jelenlegi életünkön. Ha jobban tisztában lennénk az emberi természet rejtett mozgatórugóival, talán nagyobb találékonysággal és hatékonysággal irányíthatnánk az életünket és kapcsolatainkat. A könyv célja elősegíteni ennek az önismeretnek a kialakulását, valamint bemutatni a legújabb kutatási eredményeket ezen a mindannyiunk számára izgalmas és meghatározó területen. Prof. Dr. Bereczkei Tamás: A Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének vezetője. Végzettsége szerint kutatóbiológus, a filozófiai tudományok kandidátusa és a pszichológiai tudományok doktora. Több mint két évtizede folytat evolúciós szemléletű kutatásokat a legkülönbözőbb témákban, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetője. Számos kitűnő tankönyv után ezúttal népszerű ismeretterjesztő könyvet írt, hogy a laikus érdeklődők is bepillantást nyerhessenek az evolúciós pszichológia érdekes világába.

Az őshorda állapotában a szabad és kötetlen szexuális élet lehetett a domináns vágy, ezt a vezérhím korlátozó hatalma gátolta, amíg ezt a hatalmat le nem lehetett küzdeni, az ősapát meg nem ölték fiai. Ezzel azonban el is vesztették azt, bűntudatuk támadt, és a szeretett-gyűlölt apa megölésének kényszerét elhárítandó kialakították az incesztus tilalmát. Ez viszont nagy terhet ró a vágyakra, ösztönökre, ezt a tilalmat nagyon nehéz betartani, ezért is kell a tilalmat határokkal messze kihelyezni, megtiltani az endogámiát, tiltani mindenféle lázadást a paternális hatalom ellen. Ezt szolgálja a tabu, egyes viszonylatokban a totem. A totem és a tabu tehát a védekező mechanizmusok projektív, rituális megnyilvánulása.