Joseph Schwartz, a 62 éves chicagói férfi egy napon érthetetlen „baleset” áldozata lesz. Úgy érzi, mintha egyszerűen csak elesett volna az utcán, ám amikor pillanatnyi kábulatából felocsúdik, egy általa teljesen ismeretlen vidéken találja magát. Hosszas gyaloglás után végre egy házra talál, ám a benne lakók, legnagyobb meglepetésére ismeretlen nyelven szólnak hozzá.
Megdöbbenése fokozatosan kétségbeeséssé változik, amikor megtudja, hogy a Föld fejlődésének egy későbbi idődimenziójába pottyant, s első ismerősei fogolynak tekintik. Végső elkeseredésében szökéssel próbálkozik, hogy maga derítse ki: létezik-e számára a menekülést jelentő visszatérés lehetősége?

Rejtő Jenő 1941 táján írhatta életművének eme kevéssé ismert darabját. Az Afrikában játszódó kisregény főhőse egy orvos-kalandor: az abszurdba hajló alaphelyzet, illetve Morbicer és a bennszülöttek kulturális különbségei számos komikus helyzetet eredményeznek. Az elbeszélés azonban jóval mélyebb üzenetet is hordoz: a humoron túl a hagyományos életrend és a modern civilizáció ütközésének tragédiájáról is szól. Mindez nem meglepő, hisz a II. világháború idején Rejtő maga is megtapasztalhatta a 20. század technikai fejlődésének zsákutcáit, a szilárdnak hitt értékek amortizálódását, a morális értékek morzsálódását (fegyverkezés, az államhatalom túlburjánzása, jogfosztottság stb.). A nyersanyag-lelőhelyeket hajszoló, szerelmi csalódásában vergődő, a bennszülöttek szemében mitikus lénnyé váló Morbicer azonban gyógyít is – teszi ezt annak dacára, hogy nem jár érte köszönet.
„- Mi, orvosok tudjuk jól, hiszen magunk között vagyunk, Tökász: hogy vannak úgynevezett bacilusgazdák, ez annyit jelent, hogy valaki lop, nem lesz semmi baja, és egy másiknak a közelében olyan lesz a gyomra, mint a bőr lábszárvédő. Ezért te mint a törzs varázslója elmondod, hogy kitől és mit loptatok, addig nem tudom meggyógyítani a főnököt, mert gondolhatod, hogy más betegség lesz, ha valaki egy négertől ellopja a halászózsákját, vagy egy misszionáriustól a hosszú csövet, amin keresztül befolynak a távoli fák és hegyek, egészen az ember szemébe. Vagy más betegsége lesz valakinek, akit megrúgok, mert elvitte házam elől a fölfűzött szárított húst…”