Antiutópia uráli folklórral és finoman árnyalt lélektannal gazdagítva: a romantikus hegymászó-expedíció történetének keveredése, a drágakő üzlet hátborzongató rendszerének elbeszélésével; a szerelem grandiózus meséjének ötvözete kegyetlen gyilkossággal és az emberiség egyik alaptörvényével: szerezd meg, amit akarsz.
Olga Szlavnyikova regénye a realizmus és a románc tökéletes keveréke.

Temesi ​Ferenc Kossuth-díjas író műve a szó legnemesebb értelmében vett szerelmesregény – ám több is ennél. A személyes és a történelmi emlékezet mozaikjaiból ragasztott korrajz, nemzedékregény, a nagy generáció regénye. Temesi a tőle megszokott írói bravúrral vezeti olvasóit térben és időben: hol a hatvanas évek végi Magyarország mindennapjaiba nyerünk betekintést, hol a 2010-es években kalandozunk. Olyan élet- és történelmi helyzetekbe csöppenünk, melyek sokunknak ismerősek.

Kis japán faluban vagyunk, a második világháború előtt. Derék, dolgos férj kerül a szép parasztlánynak, de a fiatalasszonyra a falu földesurának vásik a foga. A férfinak el kell hagynia családját, a városba kerül, feleségét pedig csakhamar eladják egy nyilvános házba. A férj később háborúba megy, és amikor új emberként hazatér a hadifogságból, már tudja, mit kell tennie.

Adam ​Foulds új regénye a második világháború idején játszódik Észak-Afrikában és Szicíliában, 1943 nyarán, azon hadművelet idején, amely során a szövetségesek a sziget elfoglalásával megvetették a lábukat Európában, és elkezdhették észak felé szorítani a tengelyhatalmak csapatait. Will Walker angol biztonsági tiszt az apja eszményképével szeme előtt a diplomácia elveit követve elsősorban a béke megteremtéséért tevékenykedik, míg Ray Marfione olasz származású amerikai közlegény a csataterek poklait megjárva jut el felmenői hazájába, ahol korábban még soha nem járt.

Tasio ​Ortiz de Zárate, a közkedvelt régész, akit húsz évre ítéltek egy gyilkosságsorozatért, amely egész Vitória lakosságát rettegésben tartotta, hamarosan szabadul. Már csak néhány napot kell a börtönben töltenie, amikor az öldöklés újrakezdődik: az Öreg Katedrálisban egy húszéves pár meztelen holttestére bukkannak. Az áldozatok halálát az okozta, hogy valaki méheket eresztett a torkukra. És ez még csak a kezdet.

„A megosztottság helyébe az egység lép, az egységet megosztottság követi. Idő múltával az egyiket szükségképpen felváltja a másik. A világ rendje már csak ilyen.”
Ezekkel a szavakkal kezdődik A három királyság története (Sanguo yanyi). A kínai olvasó számára a fenti idézet legalább olyan ismerősen cseng, mint nekünk, magyar olvasóknak például az Egri csillagok első sorai, vagy szerte a világban A Gyűrűk Ura híres verse. Kínában és világszerte vaskos köteteket szenteltek a mű méltatásának, elemzésének és kutatásának. A regény az elmúlt évszázadokban mind a hagyományos, magas irodalom, mind a „populáris kultúra” fontos, megkerülhetetlen eleme volt és maradt. Számítógépes játékok, képregények, rajongói klubok, temérdek filmadaptáció és a történet fősodrából leágazó önálló regények – ez ma már mind hozzátartozik A három királyság történetéhez. Bátran kijelenthetjük, hogy napjainkban a számunkra jól ismert „univerzumok” (Star Wars, Lord of the Rings, stb.) mellett bizony hosszú évtizedek óta létezik a nagyvilágban egy „Sanguo-univerzum” is milliónyi rajongóval és követővel.
A három királyság története a magyarul is megjelent Vízparti történet (Shuihuzhuan), A vörös szoba álma (Hongloumeng) és a Nyugati utazás (Xiyouji) mellett a négy klasszikus kínai nagyregény egyike. A négy alkotás közül azonban ezt tartják a legelsőnek és a „legkínaibb” kínai regénynek. A 120 fejezetből álló monumentális alkotás – melyet három kö-tetben tervezünk megjelentetni – különálló történetek néhol lazán, néhol szorosabban egymáshoz kötődő láncolata. Közös vonásuk, hogy a tettek és cselekedetek megítélése valamilyen formában mindig a konfuciánus értékrend – például igazságosság, emberségesség, szülőtisztelet, erényesség szerint történik. A mű másik sajátossága a rengeteg szereplő, akik szabadon járnak-kelnek a történetben. Bár rengeteg történelmi eseményt foglal magában – amelyek helytállóságát a modern történelemtudomány utóbb igazolta -, a regény korántsem egy történelmi alapossággal megírt egyenes idősíkú krónika, sokkal inkább annak a néhány kiemelt szereplőnek, főhősnek az életét és kalandjait elbeszélő, elregélő „tízezerszínű” tabló, akik a bemutatott történelmi időszak főszereplői voltak.